Gács László

 

a Magyar Rádió és Televízió kormánybiztosa és elnöke (1956-1962)

Budapest, 1903.10.15. – 1968.07.10.

(Szül. név.: Grünwald László)

Tanulmányai, életútja:

Budapesten tett érettségi vizsgát.
Már gimnáziumi évei alatt kapcsolatba került a munkásmozgalommal, a Tanácsköztársaság kikiáltása után belépett a KIMSZ diáktagozatába.
1928-ban tagja lesz az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP)
1929-ben letartóztatják és 9 havi börtönbüntetésre ítélik.
1930-ban, kiszabadulása után Újpesten folytatja politikai munkáját, a KMP Budapesti Területi Bizottságának, majd 1931-tól a KMP titkárságának tagja.
1932-ben a Vörös Figyelő című illegális lapot szerkeszti.
Többször letartóztatják, három évet börtönben tölt.
1933-tól textilmunkás, szakszervezeti tevékenységet folytat.
1938-tól a KMP újjászervezésén, irányításán dolgozik.
1941 és 1943 között a KMP Központi Bizottságának tagja.
1944-ben elfogják, 10 évi kényszermunkára ítélik, de Németországba hurcolása közben megszökik, és a szovjet csapatok bevonulásáig bujkál.
1945. áprilisa és decembere közt az Újpesti Posztógyár üzemi bizottságának titkára.
1945 decemberétől 1947 októberéig a Szabad Nép munkatársa, a Textilmunkás című lap felelős szerkesztője.
1946-1947-ben a Friss Újság, és 1947-1949 között a Népszava szerkesztője.
1948-1949-ben a SZOT főtitkárhelyettese.
A Rajk per idején, 1949 őszén kizárják az MDP-ből.
1951-ben koholt vádak alapján letartóztatják, és 15 évre ítélik.
1954-ben szabadul.
1956 májusában rehabilitálják, és szakszervezeti funkcionárius lesz.
A Magyar Rádió és Televízió kormánybiztosa, majd elnöke (1958-1962)
1962-től, 1968-ban bekövetkezett haláláig az OTP vezérigazgatója.
1962 és 1965 között az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának, majd Központi Ellenőrző Bizottságának, a Budapesti Pártbizottságnak és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagja.

Gács László öt évet töltött a Magyar Rádió és Televízió kormánybiztosi, elnöki székében. Közvetlenül az 1956-os forradalmi események után került az intézményhez. Ő tárgyalt a sztrájkolókkal 1956. november elején és működött együtt a Munkástanáccsal számos személyi és szervezeti kérdésben. Munkája az újraszervezés volt, mert 41 leváltott munkatárs helyére új vezetők kerültek. Elsődleges feladatának a folyamatos munka beindítását, a rend helyreállítását tartotta. Nagy emberismerettel, a munkatársakkal való bánni tudással rendelkezett, így már 1956 decemberéresikerült felállítania egy folyamatos munkát biztosító stábot. Nyugodt, higgadt fellépése, korrektsége rövidesen kiváltotta mind a rádiósok, mind a televíziósok szimpátiáját. Támogatta, egyengette az új média, a televízió fejlődését, kibontakozását.

Egyéb publikációja:

Üzemi bizottságok és bizalmiak munkája (Budapest, 1947; Budapest. 1948)

Díja, kitüntetések:

Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)

Forrás: Új Magyar Lexikon, Politikatörténeti Intézet Könyvtárának dokumentumai, Kovács Béla volt főszerkesztő szóbeli közlése