Gál Jolán

 

(MONTVAY ISTVÁNNÉ)

újságíró, tv-riporter, szerkesztő, műsorvezető, főmunkatárs

Gyöngyössolymos, 1940. április 20.

Tanulmányai:

ELTE BTK magyar-történelem-tud.szoc, szak (1958-1963)

MUOSZ Újságíró Iskola (1967-1969)

Munkahelyei:

• Magyar Rádió és Televízió(1963-1969)

• Magyar Televízió (1970-1996)
  TV Híradó – munkatársa, riportere, műsorvezetője, majd főmunkatársa (1970-1995) ORTT műsorelemzője – (1996)

• Ez a HÉT című hetilap főmunkatársa – (1995-1998)

• Aranyfüst című televíziós magazin riportere – (1998-2002)

• Médiatechnika, szakmai hetilap – ismert televíziós és filmes személyiségekkel, pályatársakkal, több mint 70 interjút készít (1998-2006)

Első diplomája megszerzése után a Rádió által meghirdetett pályázattal nyerte el a bemondói állást. 1963 júliusától bemondó, majd 1965-ben saját kérésére hírszerkesztő lett és ebben a státuszban dolgozott. Lapszemléit, első rádiós írásait saját maga olvasta fel. Később ez rendszeres gyakorlattá vált a Rádióban. Hírszerkesztőként készítette első riportjait. (Közben 1966-1967-ig Dubnában, az Egyesített Atomkutató Intézet városában volt fizikus férjével, ezért használta évekig a Montvay Istvánné nevet is). 1969 őszén kezdett riportokat forgatni a Televízió Híradójának. Még azon a télen felajánlotta a TV Híradó akkori vezetője Matúz Józsefné, hogy átveszi státuszba, így 1970. január 1-jétől a TV Híradó munkatársa és riportere, majd később első női műsorvezető-kommentátora lett. Tudományos, egészségügyi, munkavédelmi, műemlékvédelmi, valamint környezetvédelmi témákkal foglalkozott, de gyakran parlamenti tudósítóként is közreműködött. A rendszerváltás éveiben (1987-1994) inkább belpolitikai és parlamenti tudósításokat készített, az egészségügyi témákat átadta másnak. Több ezer híradós tudósítását, riportját, interjúját őrzi a TV Híradó Archívuma. Kellemes hangjára, közérthető beszédstílusára sokan fölfigyeltek.
1970-1971-ben Kardos István szerkesztő-rendező kérésére alkotótársa, riportere a Germanus Gyula keletkutatóról és a László Gyula régész professzorról készült portré filmeknek. Javaslatára dokumentumfilm készült az Influenzáról, mint új népbetegségről, járványról és sorozat a rákbetegségről, rákkutatásról. 1984-ben műsorsorozatot szerkesztett a Nemzeti Színházért indított első közadakozásról Adni érdemes címmel. Buzáné, Fábri Éva ismert televíziós szerkesztő kérésére több Önök kérték című szórakoztató műsor riportere volt, például az Egészségügyi dolgozók kérték-, a Belügyi dolgozók kérték- és a Fegyveres erők dolgozói kérték című műsoroké. 1990-1994 között a Híradó második kiadását is szerkesztette a kettes programon. 2002-ben, a 200 éve született Bólyai János emlékére készítette Szőnyi G. Sándor rendezővel a Bólyától a világhírig -című dokumentumfilmet.
A 2005-ben megjelent könyve A legvidámabb barakk, összeállítás, amelyben 20, a Kádár kor jeles személységeivel készült interjú olvasható, sok-sok a korra jellemző anekdota, emberi történet, a korszak névadójával való találkozások története, továbbá sok sajtó és memoár idézet. A K.u.K Kiadó jelentette meg.
Tagja volt a MUOSZ-nak, majd a MÚK-nak.

Publikációi:

Írásai jelennek meg a Várnegyed című lapban (1995-től)
A legvidámabb barakk – (2005) K.u.K. Kiadó

Filmográfia:

Germanus Gyula keletkutató – portréfilm (1971)
László Gyula régész – portréfilm (1971)
De, aki meggyógyult arról nem készül örömjelentés… – dokumentumfilm sorozat a rákbetegségről és a rákkutatásról
Influenzajárvány, az új népbetegség – dokumentumfilm
Tematikus Önök kérték szórakoztató műsorok riportjai; Belügyi dolgozók kérték,Egészségügyi dolgozók kérték,Fegyveres Erők dolgozói kérték
Bólyától a világhírig - 200 éve született Bólyai János – (2002), rend.: Szőnyi G. Sándor

Díjak, kitüntetések:

A Haza Szolgálatáért Érdemérem, arany fokozat (1983)
Az Emberi Környezetért (1980)
Munkavédelmi Filmszemle, első díj
A Szocialista Kultúráért Érem (1987)
Életmű Nívódíj (1997)
Kiváló Munkáért kitüntetés és Nívódíjtöbbször is

Forrás: Gál Jolán