Gyulai István

 

újságíró, főszerkesztő, riporter

Budapest, 1943. március 21. - 2006. március 12.

Tanulmányai:

Budapesti Kossuth Lajos Gimnázium érettségi (1961)

ELTE BTK angol-német szakos középiskolai tanár (1967)

MUOSZ újságírói iskola (1974)

Nyelvismeret: angol, német, orosz, francia, olasz

Munkahelyei:

• Budapest, XIII. ker. Közgazdasági Szakközépiskola, nyelvtanár (1967-1970)

• Magyar Televízió (1970-2006)

Elsőként kapott státust a Magyar Televízióban azon 3142 versenyző közül, akik a Pályabelépő című tehetségkutató pályázatra jelentkeztek. 1970. november elsején került újságíró gyakornoknak a Politikai Adások Főszerkesztősége, Aktuális Főosztály Sportrovatába. Rátermettségét hamar bebizonyította, így 1971. május elsejétől már munkatárs. 1978. október elsejétől főmunkatárs, 1988. augusztus elsejétől rovatvezető.
Komoly sportolói múlt állt mögötte. 1958 és 1967 között a Bp. Honvéd, míg 1968-1970 között a BEAC válogatott atlétája volt. Indult az 1964-es olimpián, valamint két Európa bajnokságon is. Az 1963-as Universiadén a 4x100 m-es váltóval arany, két évvel később 4x400 méteren ezüstérmet szerzett. Egyéniben háromszoros, a különböző váltókban 19-szeres magyar bajnok 1990. február 1-jétől a Sport önálló szerkesztőség helyettes vezetője, 1991. március 1-jétől a vezetője. Közben 1977-1989 a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) főtitkár helyettese, 1989-től főtitkára. 1981. január elsejétől az International Sport és a World Gymnastics c. lap felelős szerkesztője. 1991 és 2001 között a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja, alelnök, távozásakor tiszteletbeli elnöki rangot kapott. 1984-ben beválasztották a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) Tanácsába. 1991. novemberében az IAAF Tanácsa felkérte a főtitkári teendők elvégzésére. Eleinte azt hitte, hogy ez az új és a sportriporteri főszerkesztői munka párhuzamosan végezhető. Ám be kellett látnia, hogy a kettő nem megy együtt, mindkét feladat teljes embert kíván.
Ezért 1992. május 20-ától fizetés nélküli szabadságra ment az örök szerelmétől, a Magyar Televíziótól.
2003. március 21-étől nyugdíjas lett, ám továbbra is az MTV állományában maradt egészen haláláig. Több száz Telesportot vezetett. Felejthetetlen sportközvetítései voltak a műkorcsolya és jégtánc, a torna, az atlétika, az ökölvívás, az asztalitenisz, és alpesi sí világversenyek. 1972 és 2004 között valamennyi téli és nyári olimpián ott volt először riporterként, majd sportdiplomataként. Nemcsak magyar, hanem angol és német nyelven is vezetett műsorokat. (Pl.: az ORF és az MTV közös produkciói.)
Egy pillanat alatt megértett minden problémát, átlátott bármilyen szituációt és azonnal tudottreagálni isrá. Olyan pontosan tudta kifejezni magát, mint kevesen ebben az országban, sőt talán az egész világon. Nem véletlenül volt a földkerekség egyik legnagyobb szövetségnek elismert, ha nem a legelismertebb embere. És bárhol is járt a világban, sohasem felejtette el, hogy honnan indult.

Fontosabb televíziós műsorai:

Veszély az utakon (1975)
Mindenki iskolája (1975-1977)
Mindent bele (1977)
Ezt látni kell! (1980)
Hatvanhat (1981)
Bécs-Budapest (1981)
Áll a vásár (1982)
Balaton-Wolfgangsee (1983)
Worthi tó csodája (1984)
Würzburg rózsája (1985)
Szomszédolás 1-4. (1985, 1987)
Lignano rózsája (1986)
I. Rubik-kocka VB (1982)
Savaria’90
Budapest Light Sypmony (1990)
Csodavilág (2002)

Fontosabb sportfilmjei:

Szajnaparti látogatás (1971)
Ügető (1972)
IX. Nyári Úttörő olimpia, Dunaújváros (1973)
Vívó VB előtt (1974)
Vívás szabálymagyarázó (1975)
Lóra termett (1976)
Új szabályok a fociban? (1977)
Regőczy és Sallay (1980)
Teniszsuli (1981)
Tollasuli (1981)
A lányok (1983)
Mégis kinek az érdeke? (1985)
Sportmúzeum (sorozat)

Forrás: Irattár