Kaunitz Ervin

díszlettervező

Budapesten, 1937. július 14. - 2009. február 8.

Tanulmányai:

Képző- és Iparművészeti Gimnázium (1952-1956)

Iparművészeti Főiskola, díszítőfestés szak (1956-1958)

Iparművészeti Főiskola, színpadi tervező szak (1958-1961)

Munkahelyei:

• Győri Kisfaludy Színház, ösztöndíjas díszlettervező (1961-1962)

• Szegedi Nemzeti Színház, díszlettervező (1962-1963)

• Magyar Televízió, díszlettervező (1963-1994)

1952-ben, egy országos rajzversenyen az elsők között végzett, felvették a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Sokat járt színházba és nagyon hatott rá a színpad világa. Főleg a díszletekben gyönyörködött. Elvarázsolták az erdők, a díszes termek, a felhők, az egész „festett valóság”. Közben tanult festeni és rajzolni. Festőművész akart lenni, de egyre jobban érdekelte a színház. Alkalma volt a Nemzeti Színház és az Operaház színpadát hátulról látni; zsinórpadlást, süllyesztőt és a díszleteket. Annyira magával ragadta a környezet, hogy elkezdett díszletet „tervezni”. A festészetről lemondott, a díszlettervezés mellett döntött. Felvették az Iparművészeti Főiskolára, de akkor szüntették meg a tervezőszakot, ezért két évig díszítőfestészetet tanult. Miután 1958-ban ismét indították a színpadi tervező szakot, itt folytatta tanulmányait. Tanult; színpad- és színháztörténetet, drámatörténetet, színpad-technikát, műszaki rajzot, építészet- és bútortörténetet. Mozart Don Giovanni – művét választotta diplomamunkának. 1961-ben kapott diplomát, mint színpadi tervező művész.
Ezután a győri Kisfaludy Színházban dolgozott, a szezon második felében két bemutatója volt; Tabi László - „Különleges világnap” és Horváth Jenő - „Tavaszi keringő”. A következő évadra, Komor István áthívta Szegedre, itt több lehetőséget kapott. Emlékezetesebb munkái; M. Achard - A bolond lány, Fényes Szabolcs - Maya, K. Capek - A rabló. 1963 nyarán, Budapestre jött, de a színházaknál nem kapott munkát. Jelentkezett a Televíziónál is és Kézdi Lóránt, a díszlettervező csoport vezetője szívesen fogadta.
Egyszerűbb feladatokkal kezdte. Úgy tanulta a szakmát, ahogy a Televízió felgyorsult fejlődése megkívánta. A ’60-as évek közepén beindult Iskolatelevízió tervezője lett. Közben komolyzenei érdeklődésének megfelelő munkákat is kapott például a Századok dalban, táncban - című sorozat és több alkalommal tervezte a Zenélő órák díszleteit is. Sok könnyűzenei műsort készített, többek között Koncz Zsuzsával, Zalatnai Saroltával, Koós Jánossal, Kovács Katival, Halász Judittal. Készített még kétszemélyes beszélgetős helyszíntől kezdve, vetélkedőn keresztül a nyolcrészes sorozatig mindent. Tervezett tévéjátékot, krimit, politikai krimit, szatírát, szilveszteri műsort, egyszer még bábot is. Többek között olyan rendezőkkel dolgotott, mint Kalmár András, Deák István, Horváth Ádám, Eck T. Imre, Szalkay Sándor, Zsámbéki Gábor, Vámos László, Simó Sándor, de külföldi rendezőkkel is dolgozott. Operatőrök, akikkel szívesen dolgozott: Mestyán Tibor, Nagy József, Szilágyi Virgil, Mezei István.
A sok televíziós munka mellett voltak színházi tervezései, többek között 1972-ben Kaposváron Brecht - Koldusopera, rendező: Babarczy László, majd az Operett Színház Zsebszínházában Gyárfás Miklós - Egy nő akinek lelke van, rendező: Mikolay László.
Munkái során sokat utazott az országban, de volt Moszkvában, Prágában, Berlinben, Varsóban is.
A képzőművészettől soha nem szakadt el teljesen, a tervezés mellett sokat festett, rajzolt. Több csoportos kiállításon vett részt. Önálló kiállítása volt 1967-ben, 1993-ban, 1997-ben és 1998-ban.

Jelentősebb munkái:

Szilveszter 1977. – rend.: Horváth Ádám
Szilveszter 1976. – rend.: Kalmár András
Iskolatelevízió – (1978), rend.: Kardos Ferenc
Századok dalban, táncban – (1968), rend.: Békés András
Zenélő órák – rend.: Horváth Ádám
Az operapróba – opera (1982), rend.: Horváth Zoltán
A pártfogó – tévéjáték (1982), rend.: Horváth Ádám
Baleset – tévéjáték, rend.: Gothár Péter
Interjú – tévéjáték (1981), rend.: Seregi László
A hallgatás ára – tévéjáték (1982), rend.: Bohák György
Hosszú őszi nap – tévéfilm (1974), rend.: Antonin Moskalyk
Egy esküdtszéki tárgyalás – zenés játék (1971), rend.: Szitányi András
Richard Strauss: A rózsalovag – (1978), rend.: Bánki Iván
Díjnyertes karmester – sorozat (1978-1978), rend.: Apró Attila, Szitányi András
A három jószívű rabló – mesejáték (1979), rend.: Gazdag Gyula
A láperdő szelleme – mesejáték (1982), rend.: Vadkerty Tibor
A katona története – bábjáték (1977), rend.: Szőnyi Kató és Szitányi András
Szeszélyes évszakok – szórakoztató sorozat (1981-1983), rend.: Gyökössy Zsolt
Művészportré - Faragó András portré – (1970), rend.: Rutner Sándor
Történelem 6. oszt. – oktató (1968), rend.: Zolnay Pál

Díjak, kitüntetések:

Többször részesült elnöki Nívódíjban
Életműdíj (1994)

Forrás: Önéletrajz, ISIS