Polgár Dénes

újságíró, riporter, tudósító, szerkesztő

Győr, 1912 – 2009. január 13.

Tanulmányai:

Középiskolai tanulmányit szülővárosában, a felső fokúakat Római és aPécsi Egyetem Jogi Karán végezte.

Szakmai pályafutása:

Ifjú kora óta újságíró szeretett volna lenni, erre azonban csak a háború után nyílt lehetősége. Egy nyomdásszal együtt megalakították a Szociáldemokrata Párt győri napilapját, a Győri Munkást, amely rövid idő alatt komoly példányszámot ért el. 1947-ben felrendelték a Szociáldemokrata Párt országos déli lapjához, a Világossághoz külpolitikai rovatvezetőnek. Mikor betiltották az összes budapesti déli újságot, helyettük jelent meg az Esti Budapest, ahol ugyancsak külpolitikai rovatvezetőként dolgozott.
1955-ben a Szabad Néphez került, majd 1956. decemberében a Baló László vezetésével megalakult Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese lett.
1958-ban, mikor a Magyar Távirati Irodának kairói tudósítóra volt szüksége, örömmel vállalta ezt a tisztséget, s később rövid megszakításokkal az Egyesült Államokból és a Német Szövetségi Köztársaságból tudósította a Magyar Távirati Irodát. A külföldön töltött évek alatt rengeteg tapasztalatot szerzett a nyugati és az itthoni sajtópolitikával kapcsolatban. Számos tudósítása csak a pártvezetőknek szóló bizalmas kiadványban jelenhetett meg, így például, bár a helyszínen volt, két napig nem tudósíthatott Kennedy elnök meggyilkolásáról, mert meg kellett várni, hogy mi jelenik meg a gyilkosságról Moszkvában. Az NSZK-ban élve, gyakran szerepelt tudósítóként a hazai televízióban és meggyőződhetett, milyen fontos eszköz a közvélemény befolyásolásában. Ezért fogadta el Pécsi Ferencnek, az MTV akkori elnökének hívására egy politikai magazin, A HÉT szerkesztését. Két feltételét, hogy maga választhassa meg a munkatársait, és hogy ne engedjen „felülről” beleszólni a műsor szerkesztésébe, Pécsi azonnal elfogadta, és haláláig tartotta a szavát. Ugyanezt tette jó ideig utóda, Nagy Richárd is, amennyire a politikai körülmények engedték. A Hét sikerét, többek között a jó csapaton kívül, annak a szándéknak köszönhette, hogy a vasfüggöny mögött élve is lehet informálni a nézőket a világ másik oldaláról. Helyettese Várkonyi András és a többiek, Sugár András, Horvát János, Balogh Judit, dr. Tóth Judit, Poór Klára, Szegvári Katalin, Wisinger István, Hortobágyi Éva, Pethő Sándor riporterek, Bakos László gyártásvezető és a nekik dolgozó számos kiváló operatőr, rendező, vágó nélkül A Hét nem válhatott volna népszerű műsorrá. Azokban az években még újdonságnak számított, hogy megszólaltattak sok nyugati államférfit, tudóst és művészt. Saját riportjai közül kettőre emlékszik szívesen. Az egyiket Vietnámban forgatta, közvetlenül a háború befejezése után. A stábbal négy hét alatt bejárták az egész országot Hanoitól Saigonig, s még a legyőzött dél-vietnámi hadsereg tábornokaival is beszéltek. A másik a szovjet Szojuz és az amerikai Apolló űrhajó 1975-ben történt összekapcsolása, melyet a texasi Passadénában lévő űrközpontból figyelhetett meg.
Hétévi televíziózás után mindinkább kezdtek „felülről” beleszólni a műsor szerkesztésébe. Ekkor lemondott és visszament az MTI-hez, ahol még négy évig brüsszeli tudósítóként működhetett. Visszatérése után 1981-ben ment nyugdíjba, de nyugdíjasként még hosszú éveket dolgozott az MTI-ben, valamint az akkor még német nyelvű Danubius rádiónál és a Népszavánál.

Díja, kitüntetések:

Rózsa Ferenc-díj (1965)
MÚOSZ aranytollas újságírója (1997)
Pulitzer emlékdíj (2000)
Az MTI Örökös Tudósítója - oklevél és emlékgyűrű - (2002)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje.

Forrás: saját életrajz