Középiskolai tanulmányit szülővárosában, a felső fokúakat Római
és aPécsi Egyetem Jogi Karán végezte.
Szakmai pályafutása:
Ifjú kora óta újságíró szeretett volna lenni, erre
azonban csak a háború után nyílt lehetősége. Egy nyomdásszal
együtt megalakították a Szociáldemokrata Párt győri napilapját,
a Győri Munkást, amely rövid idő alatt komoly példányszámot ért
el. 1947-ben felrendelték a Szociáldemokrata Párt országos déli
lapjához, a Világossághoz külpolitikai rovatvezetőnek. Mikor
betiltották az összes budapesti déli újságot, helyettük jelent
meg az Esti Budapest, ahol ugyancsak külpolitikai
rovatvezetőként dolgozott.
1955-ben a Szabad Néphez került, majd 1956. decemberében a Baló
László vezetésével megalakult Esti Hírlap
főszerkesztő-helyettese lett.
1958-ban, mikor a Magyar Távirati Irodának kairói tudósítóra
volt szüksége, örömmel vállalta ezt a tisztséget, s később rövid
megszakításokkal az Egyesült Államokból és a Német Szövetségi
Köztársaságból tudósította a Magyar Távirati Irodát. A külföldön
töltött évek alatt rengeteg tapasztalatot szerzett a nyugati és
az itthoni sajtópolitikával kapcsolatban. Számos tudósítása csak
a pártvezetőknek szóló bizalmas kiadványban jelenhetett meg, így
például, bár a helyszínen volt, két napig nem tudósíthatott
Kennedy elnök meggyilkolásáról, mert meg kellett várni, hogy mi
jelenik meg a gyilkosságról Moszkvában. Az NSZK-ban élve,
gyakran szerepelt tudósítóként a hazai televízióban és
meggyőződhetett, milyen fontos eszköz a közvélemény
befolyásolásában. Ezért fogadta el Pécsi Ferencnek, az MTV
akkori elnökének hívására egy politikai magazin, A HÉT
szerkesztését. Két feltételét, hogy maga választhassa meg a
munkatársait, és hogy ne engedjen „felülről” beleszólni a műsor
szerkesztésébe, Pécsi azonnal elfogadta, és haláláig tartotta a
szavát. Ugyanezt tette jó ideig utóda, Nagy Richárd is,
amennyire a politikai körülmények engedték. A Hét sikerét,
többek között a jó csapaton kívül, annak a szándéknak
köszönhette, hogy a vasfüggöny mögött élve is lehet informálni a
nézőket a világ másik oldaláról. Helyettese Várkonyi András és a
többiek, Sugár András, Horvát János, Balogh Judit, dr. Tóth
Judit, Poór Klára, Szegvári Katalin, Wisinger István, Hortobágyi
Éva, Pethő Sándor riporterek, Bakos László gyártásvezető és a
nekik dolgozó számos kiváló operatőr, rendező, vágó nélkül A Hét
nem válhatott volna népszerű műsorrá. Azokban az években még
újdonságnak számított, hogy megszólaltattak sok nyugati
államférfit, tudóst és művészt. Saját riportjai közül kettőre
emlékszik szívesen. Az egyiket Vietnámban forgatta, közvetlenül
a háború befejezése után. A stábbal négy hét alatt bejárták az
egész országot Hanoitól Saigonig, s még a legyőzött dél-vietnámi
hadsereg tábornokaival is beszéltek. A másik a szovjet Szojuz és
az amerikai Apolló űrhajó 1975-ben történt összekapcsolása,
melyet a texasi Passadénában lévő űrközpontból figyelhetett meg.
Hétévi televíziózás után mindinkább kezdtek „felülről”
beleszólni a műsor szerkesztésébe. Ekkor lemondott és visszament
az MTI-hez, ahol még négy évig brüsszeli tudósítóként
működhetett. Visszatérése után 1981-ben ment nyugdíjba, de
nyugdíjasként még hosszú éveket dolgozott az MTI-ben, valamint
az akkor még német nyelvű Danubius rádiónál és a Népszavánál.
Díja, kitüntetések:
Rózsa Ferenc-díj (1965)
MÚOSZ aranytollas újságírója (1997)
Pulitzer emlékdíj (2000)
Az MTI Örökös Tudósítója - oklevél és emlékgyűrű - (2002)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje.