Tardos Júlia

 

szerkesztő, riporter

Budapest, 1946. június 18.

Tanulmányok:

Apáczai Csere János Gimnázium, Budapest (1964)

ELTE TTK, matematika szak (1970)

Politikai Főiskola, nemzetközi politika (1981)

Munkahelyek:

• Magyar Rádió, szerkesztő riporter (1970-1985)

• Országos Tervhivatal sajtótitkára (másodállás) (1982-1988)

• Magyar Televízió, szerkesztőségvezető (1985-1996)

A Magyar Rádió Krónika rovatánál riporter, majd a Krónika műsorok szerkesztője volt. Tudósítóként a belpolitikai események mellett csaknem másfél évtizedig rendszeresen tudósított Romániából, emellett Mexikótól Kínáig sok hazai vonatkozású politikai, gazdasági illetve kulturális eseményről. 14 éven át a Kossuth Rádió reggeli műsorának szerkesztő-műsorvezetőjeként ébresztette az országot.
A Magyar Televízió Híradójánál szerkesztőségvezetőként a „riporterek főnöke” volt, emellett egyéni tudósítói munkáját a korábbi profillal folytatta. Később a Falu TV kereteiben elsőként készített sorozatot az Európai Unióról, az uniós belépéssel a magyar mezőgazdaságra váró helyzetről. A tévésorozatra alapozva rovatot gondozott a Magyar Mezőgazdaság című szaklapban, amelynek állandó külső munkatársaként több mint ezer szakcikket publikált.
Kommunikációs tanácsadóként Faluvégi Lajos felkérésére az Országos Tervhivatal elnökének titkárságán dolgozott, kialakítva a sajtó és az addig zárt hivatal rendszeres kapcsolatát. A későbbiekben az itt megszerzett tapasztalatok alapján rendszeresen felkérték nagyvállalatok tanácsadójának. Ezt a tevékenységet azóta is – saját céget alapítva – folytatja, a cég megbízói között kiemelten nagy hazai tulajdonú vállalkozások is szerepelnek.
A kilencvenes évek derekán a Magyar Szocialista Párt sajtófőnökeként dolgozott, majd a Magyar Televízió Kuratóriumának elnökségi tagja volt.
Részt vett a Marton Frigyes alapította Rádió11 (az első magyar magánrádió) kiépítésében, a Rádió Bridge hírszolgálatának megszervezője volt, folyamatosan oktatott a Komlósi Oktatási Stúdióban (KOS), különböző kommunikációs tréningeken tanít, főként válságkommunikációt.

Forrás: Dunavölgyi Péter