Vitray Tamás

főszerkesztő, riporter, újságíró

Budapest, 1932. november 5.

Tanulmányai:

Kölcsey Ferenc Gimnázium (1952)

Idegen Nyelvek Főiskolája, angol sajtó szak (1955)

Testnevelési Főiskola, sportszervezői oklevél (1963)

Nyelvismeret:angol felsőfokú, német középfokú nyelvvizsga

Munkahelyei:

• Magyar Néphadsereg Színháza, díszletmunkás (1952)

• Honvédelmi Minisztérium, fordító (1955-1956)

• Magyar Rádió (1957-1958)

• Chemolimpex (1958)

• Kínai Népköztársaság Nagykövetsége (1959)

• Magyar Televízió (1959-től)

1957. március 11-én vették fel belső munkatársnak a Magyar Rádió angol nyelvű adásához, ahol először bemondó, majd hírszerkesztő és riporter lett.
1959. július 29-én felhívta telefonon Radnai János a Magyar Rádió Televízió főosztálya egyszemélyes sportrovatától, hogy az amerikai atléta válogatott a Népstadionban szerepel, és elvállalná-e az interjúk készítését a közvetítés közben. Itt történt, hogy a tízpróba világcsúcstartója, Rafer Johnson 198 centis magasságából és Vitray Tamás 162 centijéből adódó képi problémát úgy oldották meg, hogy a riporter egy tornazsámoly félére állt a beszélgetés közben. Az első sikeres riportokat újabbak követték, melyek után Radnai János státuszt ajánlott a sportrovatnál. Az áthelyezés helyett politikai „koncepciós hadjárat” áldozata lett, két évvel korábbi disszidálási kísérlettel vádolták meg, még a Magyar Rádióból is elbocsátották. A valódi bűne az volt, hogy tudósítását nem adta le időben a rádiónak a magyar-szovjet Európa-bajnoki vízilabda meccs után a Sportuszodából, ahol az első félidőt a televíziónak közvetítette. Külsősként azonban továbbra is dolgozhatott mind a televízióban, mind a rádióban. Ez idő tájt kezdődött a hosszú évekig tartó harc a rádióval szemben a nézők megnyeréséért. A futballközvetítéseknél sokszor előfordult, hogy az emberek a televíziót nézték, de a rádió hangját hallgatták.
Egy év sikeres külsőzés után (aminek csak fele volt sportos felkérés, a többi más, például az Élőújság vasárnap esti műsorában a színházi rovat és az angol nyelvű riportok készítése) 1959. december elsején a Magyar Rádió és Televízió Televíziós főosztálya Agit. Prop. Osztályán a sportrovat belső munkatársa lett.
Az első külföldi közvetítése 1960. januárjában Prágából a Csehszlovákia – Brighton-Tigers (angol-kanadai) profi együttes jégkorongmérkőzése volt. De nem ez, hanem a néhány héttel későbbi garmisch-partenkircheni Műkorcsolya Európa-bajnokság közvetítése hozta meg első sportkommentátori sikerét. Ez az ötnapos közvetítés-sorozat nemcsak ismertséget, hanem sok-sok néző elismerését is biztosította, amely a mai napig tart.
1968. július 1-jétől főmunkatárs.
Sporton kívül vezetett vetélkedőket, 1970-ben az első Hétnek, valamint az első Fórumnak is ő volt a műsorvezetője.
1975. december 1-jétől a Szórakoztató és Zenei Főosztály osztályvezetője.
1981. július 1-jétől a Drámai Főszerkesztőség Dokumentum Dráma osztályvezetője.
1988. november 1-jén kinevezték a nyugdíjba vonuló Radnai János helyére a Sport Önálló Szerkesztőség élére, ahová egy rövid kitérő után – 1991. február 15-étől a MTV 2 csatorna intendánsa lett –, 1992. március 15-én visszatért.
Alig van olyan sportág, amelyet ne közvetített volna a Magyar Televízióban. Az évek során megszámlálhatatlan Telesport és helyszíni közvetítés, valamint számos nagy világverseny riportere volt. Összesen 21 téli- és nyári olimpiáról közvetített. 1997-től aktív nyugdíjas.
2002. október 21-étől ismét kinevezték a Sportfőszerkesztőség élére.
2004. november 1-jétől elnöki főtanácsos.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem egyetemi tanára.
A Magyar Televízió Örökös Tagja.

Fontosabb televíziós műsorai:

12 szék (1967)
Fekete-fehér, igen-nem (1972)
Ötszemközt (1973-1974)
Csak ülök és mesélek (1975-1978)
Sok van mi csodálatos (1979-1980)
Kapcsoltam Siker (1980-1981)
Tengerre magyar (1981)
Telefere (1985-1989)
Apád, anyád ide jöjjön (1990-1991)
VT-TV (1991)
Töltsön egy órát velem! (1993-1994)
Az én olimpiáim (2000)

Könyvei:

Jégországból jelentkezem (1963); Mexikói mozaik (1969); Amerikai mozaik (1972); Hivatásos sportrajongó (1981); Az egész fele (1984); Csak ülök és kérdezek …(1990); Vitray (2000); Morzsabál (2003).

Díjak, kitüntetések:

Sport Érdemérem ezüst fokozat (1968)
Rózsa Ferenc-díj (1971)
Sport Érdemérem arany fokozat (1972)
Munka Érdemrend arany fokozat (1980)
Kiváló Művész (1987)
Magyar Köztársaság zászlórendje (1990)
Opus-díj (1993)
Aranyszarvas-díj (1994)
Pulitzer-életműdíj (1995)
Egon Erwin Kisch-díj (1995)
Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikereszt, polgári tagozat (1996)
Pethő Sándor-díj (1999)
Aranytoll (2000)
Gerevich-díj (2001)
MSZOSZ - díj (2001)
Aranykor - díj (2001)
Magyar Köztársaság Érdemrend Középkereszt (2002)
Prima Primissima-díj (2003)
Kossuth-díj (2005)