Wolfart János

szerkesztő

Görcsönydoboka, 1951. március 28. – Németország, 2004. június 7.

Tanulmányai:

Közgazdasági Szakközépiskola (1969)

Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetem – marketing szak (1971-1974)

MÚOSZ Újságíró Főiskola (1978)

Pécsi Pedagógiai Főiskola – német-magyar szak (1980)

Munkahelyei:

• Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdió (1976-1978)

• Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdió Nemzetiségi Szerkesztősége(1978-1983)

• Magyarországi Németek Szövetsége (1984-1990)

• Miniszterelnöki Hivatal (1990)

• Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal(1990-1995)

• Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma(1995)

• Magyar Nagykövetség Berlini Hivatala(1996-1999)

• Nagykövetség Bonni Hivatala(1999-2002)

• Klügyminisztérium(2002)

• Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma(2002)

1976-1978 között a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdió német nemzetiségi szerkesztőségének munkatársa, 1978-1983-ig a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának Nemzetiségi Szerkesztőségének vezetője volt. A magyarországi németek hagyományairól és jelenéről, a népcsoportok együttéléséről készített dokumentumfilmjeiért többször szakmai Nívódíjban részesült. 1980-ban tanulmányúton és tapasztalatcserén volt a regionális rádió- és televízió-szerkesztőségeknél az NSZK több tartományában. 1984-től 1990-ig a Magyarországi Németek Szövetségének titkáraként jelentős szerepe volt a német-magyar kommunális kapcsolatok kialakításában és fejlesztésében. 1990. január 1-jétől a Miniszterelnöki Hivatal nemzetiségi főtanácsosa lett, majd 1990 szeptemberétől a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke, ezután államtitkár, majd 1994-től címzetes államtitkár volt. Az országos hatáskörű, önálló államigazgatási szerv vezetőjeként, egy delegáció élén szakértői és politikai tárgyalások útján egyeztette és készítette elő „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló“ törvényt, amelyet 1993-ban 96%-os többséggel fogadott el a Parlament. Aktuális kisebbségi, ember jogi, migrációs kérdésekről tárgyalásokat folytatott, konferenciákon vett részt minden jelentősebb európai államban, az USA-ban és Kanadában. E témakörökben több publikációja jelent meg. 1995-től a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumában főtanácsadó lett, majd 1996 júliusában kinevezték a Magyar Nagykövetség Berlini Hivatalának vezetőjévé. Tevékenységének fő területe a volt keletnémet tartományokkal folytatott politikai-gazdasági, kulturális és kommunális kapcsolatok kiépítése, bővítése, szoros együttműködésben a tartományi minisztériumokkal, szövetségekkel, egyesületekkel, valamint az ipari- és kereskedelmi kamarákkal. 1999 augusztusában a Magyar Köztársaság Nagykövetségének Berlinbe költöztetése után, melynek előkészítésében és lebonyolításában jelentős része volt, kinevezték a Nagykövetség Bonni Hivatala élére. Tevékenységi köre itt bővült a Bonnban székelő német szövetségi minisztériumokkal való kapcsolattartással. Négy tartomány: Észak-Rajna-Vesztfália, Hessen, Rajna-Pfalz, Saarland és Magyarország közt fennálló politikai, gazdasági, kommunális együttműködés fejlesztését tekintette fő feladatának. 2002. január 1-jétől a Külügyminisztériumban vezető főtanácsos lett. 2002. október 15-étől határozott idejű áthelyezéssel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának állományába került, ahol a Berlini Collegium Hungaricum beruházás miniszteri biztosaként koordinálta a CH újraépítését.
2004. június 7-én, szolgálati úton, Németországban autóbaleset során elhunyt.

Munkái:

“Unser Bildschirm” vezető szerkesztőjeként (1978-1983) a havonta sugárzott tematikus magazinműsorok szerkesztő-riportere
Önálló filmjei:Ha a haza szót hallom
Városi nemzetiség
A magyar királynő dala
Hartai festett bútorok
Apa és fia
Hát annak születtem (Szatmári svábok)
A kékfestő mesterség

Díjak, kitüntetések:

A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1994)
A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztje (1995)
A VDA (Külföldi Németekért Szövetség) kulturális díja (1994)
Többször részesült szakmai Nívódíjban

Forrás: szakmai önéletrajz, www.zentrum.hu