1092. Budapest. Ráday-u 31/K. Filmesház   telefon: 299-30-27; fax. 299-30-28; email:e.ica@filmjus.hu  
     
 

H Í R L E V É L
(20010/25. szám, 2010. januar 29.)

Televíziós Művészek Társaságának hírei 3.

Tájékoztatjuk Társaságunk minden tagját, hogy megújult honlapunkon helyet adunk minden egyéni véleménynek, cikknek és javaslatnak, függetlenül a Társaság Választmányának, vagy Közgyűlésének határozatokban foglalt állásfoglalásaitól. Tesszük ezt azért, mert a szabad véleménynyilvánítás tagságunknak is joga és tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy az akár egymásnak ellentmondó vélemények is segítséget nyújtanak célunk elérésében, a színvonalasabb, kulturáltabb televíziózás megteremtésében. Moderálási gyakorlatunk egyetlen szempontot vesz figyelembe:
kerülni kívánjuk a személyeskedő, sértő megnyilvánulásokat.

Tekintettel arra, hogy honlapunk egyelőre nem interaktív, kérjük, a közlésre szánt írásokat Enzsöl Ilona címére küldjétek.
(Filmjus. Enzsöl Ilona. 1092. Budapest, Ráday-u 31/K. Telefon: 1-299- 30-20 /Fax: 1-299-30-28
E-mail cím: e.ica@filmjus.hu)

Hírek

Felhívjuk tagságunk figyelmét arra, hogy Száva Gyula kollegánk http:// www. medialtern.blogspot.com web-címmel ("kulturszöszmösz" alcímmel) olyan web-lapot nyitott, mely folyamatosan kiegészítve, igen sok hazai és nemzetközi televíziós-kulturális információt tartalmaz. Közvetlen elérésű hazai és nemzetközi linkek szerepelnek benne és aktuális ügyekről szóló hírek és vélemények. Száva Gyuszi beépített egy idegen nyelvről fordító szoftvert is a spotba.

Bőséges és érdekes anyag. Javasoljuk, hogy nyissátok meg a blogot.

Meghívó

Kedves Barátaink!
Február 3- án szerdán, 16.10 es kezdéssel vetítik a filmszemlén, az Uránia moziban, Radó Gyula rendező barátommal
és Budai Aurél szakértővel közösen készített filmünket, az Egy betemetett zsinagóga Budán című 52 perces filmet.
(Van Budán, a Táncsics utcában egy zsinagóga, jó mélyen a föld felszíne alatt. Még Mátyás korában épült.
Egyszer már feltárták, de visszatemették.)

E film után közvetlenül, 17.05-kor vetítik az ugyancsak általunk jegyzett, Závada Pál forgatókönyve alapján készített Arctalan árnyak című dokumentumfilmet, melynek időtartama ugyancsak 52 perc. (Ez a film a századelő fényképészeinek sajátos világába enged bepillantani, minden és mindenki látszik a képeiken, csak ők maguk nem.)

E két filmre hívlak meg benneteket, Radó Gyula nevében is, és kérem e meghívást tolmácsoljátok mindazoknak, akik érdeklődnek a magyar dokumentumfilmek iránt.

Köszönettel - és örömmel várunk mindenkit a nézőtérre.

Bubryák István
producer

 

Cikkek, javaslatok

Babiczky László: Mi a véleményed?

A Médiaparlament Kulturális Szekciója kezdeményezi egy olyan szakmai anyag elkészítését, melynek célja, hogy olyan médiatörvény szülessen, mely lehetővé teszi, hogy minél több magyar és európai kulturális tartalom kerüljön a médiatérbe. Olyan struktúra kialakítását szorgalmazzuk, melyben lehetőség nyílik minél több minőségi, új kreatív tartalom létrehozására, a nézőkhöz való eljuttatására és megőrzésére, archiválására.

Arra törekszünk, hogy olyan tömör, szakszerű dokumentum keletkezzen, mely világossá teszi a szakma elvárásait.
Nem homályos, többféleképpen is értelmezhető elvi megfogalmazásokban gondolkodunk, hanem tényszerű félreérthetetlen kívánságokat, célokat akarunk megfogalmazni.

Nem kívánunk foglalkozni alkotmányossági kérdésekkel, a politikai újságírás, a hírvilág problémáival, az ehhez hasonló kérdéskörök végiggondolását más szakmai szervezetek feladatának gondoljuk.

Általános tézisek

Magyarország, s a magyarság jövője, a nemzeti kibontakozás esélyei nagyban attól függnek, hogy a változás előfeltételeként képesek leszünk-e átfogó szakmai-, politikai- és nemzeti konszenzust kialakítanunk a médiaszabályozás kérdésköreiben és a fejlesztési források biztosításában.

Álláspontunk szerint az új médiatörvény megalkotása elsősorban kulturális kihívást jelent. Abból a közismert tényből indulunk ki, hogy egy magyar állampolgár naponta négy órát néz televíziót. Az állampolgárok tájékozottságát, műveltségét, hangulatát tehát a televíziók műsorfolyama határozza meg. Ami nincs jelen a televízió-műsorokban, az a köztudatban gyakorlatilag nem létezik. Ennek az információtömegnek a minőségét, mennyiségét, belső arányait a Médiatörvény kell, hogy meghatározza! Ez a tény óriási felelősséget ró a szakmai szereplőkre és a törvényalkotókra.

Nem csak a politikai, gazdasági információkról van szó, hanem az ismeretek sokkal szélesebb köréről, beleértve
az irodalom, a történelem, a reáltudományok területét is. Jelen legyenek a magyar irodalom értékeit feldolgozó fikciós alkotások, a hazai gyártású dokumentum- és ismeretterjesztő filmek, korunk fontos tudományos, társadalmi, kulturális
és művészeti témáival foglalkozó műsorok is. A tájékozódáshoz való alkotmányos jogba beletartozik, hogy a televíziós műsorstruktúra egésze biztosítsa ezt a kínálatot. Erről a Médiatörvénynek kell gondoskodnia, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a piaci szereplőktől nem várható el, hogy a műsorstruktúra egészéért vállaljanak felelősséget.

A nemzeti médiapiac mérete miatt a kulturális identitás megőrzése és a nemzeti kultúra minőségének fenntartása tisztán piaci mechanizmusok alapján nem biztosítható.

Magyarország beilleszkedését az európai kultúrába meghatározza, hogy polgárai hozzájutnak-e európai érték centrikus kreatív tartalmakhoz. Ellensúlyozva az Európán kívüli kommersz tartalomdömpinget.

Tevékenységünk és céljaink központjában a független és normatívan finanszírozott nemzeti közszolgálati média megteremtése áll.

Döntő fontosságú, hogy a közszolgálat törvényi meghatározásán túl lehetőség nyíljon arra, hogy a közszolgálati tartalomszolgáltatók (televíziók) vezetőik és az erre a célra létrejövő szakmai fórumok bevonásával, akár évenként, meghatározzák az adott időszak legfontosabb köz(szolgálati)feladatait.

Helyzetértékelés a mozgóképszakma szemszögéből

A magyar adófizetők pénzéből létrejövő kreatív tartalmak társadalmi hasznosulása csekély, mert a közszolgálati televíziók nem kellő mennyiségben és nem jól elérhető idősávokban tűzik ezeket az alkotásokat műsorukra. (MMKA, ORTT, NKA stb.)

A köztelevíziók kevés új tartalom finanszírozására képesek! (A koprodukciók száma is elenyésző.)

A digitális sugárzás (a sokféle úton való tartalomelérés lehetősége) után olyan helyzet áll, állhat elő, hogy sokféle úton, könnyen, de kevés értékes tartalom lesz elérhető.

A kreatív alkotókat tömörítő műhelyek kialakulásának esélyei a tartalomszolgáltatók szervezeti keretei között elenyészőek.
A műhelyek "spontán" szerveződéssel, vállalt értékek és célok mentén, a televíziókon (tartalomszolgáltatókon) kívül szerveződnek és zömében alapítványi pénzek megszerzésén keresztül, de az adófizetők pénzéből működnek!
Jó esetben, szoros kapcsolatban a társadalmi mozgásokkal! Ez az irány megfordíthatatlan tendenciának tűnik.

A technológia lehetőségei által "demokratizálódó" audiovizuális kommunikáció lehetősége egyre szélesebb körben teremti meg a kreatív, értékes tartalmak létrejöttét. Ezen tartalmak közül a közérdeklődésre számot tartóak beemelése
a médiatérbe (közmédiába) társadalmi érdek! (Új "kisműhelyek" kreatív tartalmainak megjelenése!)

Egy kis számtan (kitekintés Európába)

Az EBU országok köztelevízióinak adatai alapján két Magyarországhoz hasonló méretű ország Ausztria és Csehország adatait vettük figyelembe.

Csehország 261 millió Euró az kb. 72 milliárd Forint (két közszolgálati csatorna) 2813 fő belsős munkatárs és 2825 külső munkatárs.

Ausztria 993 millió Euró az kb.273 milliárd Forint (négy csatorna) két csatornára átszámítva 136 milliárd forint) 3616 belső munkatárs 227 külső munkatárs.

Magyarország 32 milliárd forint az kb. 120 millió Euró (két csatorna) 2010-ben már csak 22 milliárd az új költségvetés szerint. 1783 belső munkatárs.

Vitatézisek

A köztelevíziók finanszírozása normatív legyen, hogy a napi politikától függetlenül működhessenek.

A köztelevíziók legyenek reklámmentesek. Az országos kereskedelmi adók a koncessziós díjon kívül reklámbevételeik meghatározott százalékát legyenek kötelesek átutalni a köztelevízióknak.

A kereskedelmi televízióknak a híradókon kívül ne legyen közszolgálati kötelezettségük.

A közszolgálati tartalmak szponzorálhatóak legyenek.

A közpénzből működő alapítványok által finanszírozott alkotások - szoros együttműködés nyomán - bemutatásra kerüljenek a köztelevíziókban.

Támogatjuk a kvótarendszer fennmaradását, megerősítését mely pozitívan diszkriminálja az európai és a magyar kreatív tartalmakat. (A televíziós műsorszolgáltató az évi teljes műsoridő több mint hatvan százalékát európai művek, ezen belül
az évi műsoridő, több mint ötven százalékát eredetileg magyar nyelven készített művek bemutatására köteles fordítani.)

Fokozott figyelmet kell fordítani a szerzői jogokra, különös tekintettel a digitális átállás új kihívásaira.

Fontos lenne, hogy épüljenek újra a köztelevíziók műhelyei, mert itt a sugárzási felelősség, és ezek a műhelyek, szerkesztőségek szakmai kompetenciája az állami pénzeszközökkel gazdálkodó "alapokkal" a szakszerű, hosszú távú szerződések megkötése.

Az archívumok állományának, felhasználhatóságának (digitalizálás, szerzői jogok tisztázása) támogatásával segítse az új szabályozás a maradandónak bizonyult értékek nézőhöz való eljutását.

Az elkövetkező évtized gyors és radikális változásai szükségessé tennék egy médiaombudsman funkció létrehozását, akinek módja lenne folyamatosan észrevételezni, ha a nézői érdekek sérülnek az átalakulási folyamatban.

A közszolgálat törvényben megfogalmazott szövegén túl egy periodikusan ülésező szakmai testület, a tartalomszolgáltató képviselőivel közösen, évenként (kétévenként) köteles megfogalmazni az adott időszak legfontosabb közszolgálati feladatait, a társadalommal lefolytatott diskurzust követően.

Budapest, 2010. január 21.

Babiczky László
Balázs Béla díjas rendező

Várjuk a véleményeteket!

 

Szőnyi G. Sándor
Televíziós dolgokról

Az elmúlt 20 évben, összpárti együttműködéssel, a magyar közszolgálatai televíziózást anyagi és kulturális vonatkozásban egyaránt tönkretették.

Nem kívánjuk az egykori MTV anyagi-technikai bázisa tönkretevőinek listáját felsorolni, nem kívánjuk a jelentős szakmai tudással rendelkező személyi állomány szétszórásának a felelőseit keresni, mert ez csaknem lehetetlen. A jó szándékú,
de hozzá nem értő és a rossz szándékú "tettesek" száma ugyanis igen nagy.

A köztelevíziózás állapota ma olyan állapotban van, hogy már csak előre érdemes nézni.

Egyesületünk, a Televíziós Művészek Társasága, a televíziók kulturális értékeinek védelmében alakult. A műszaki
és technikai kérdések nem tartoznak a hatáskörünkbe ezért erről nem akarunk beszélni. A televíziók kulturális tevékenysége, annak anyagi támogatása és szervezeti rendje a témánk.

A közszolgálati televíziók működési rendje rossz. Ennek az is a következménye, hogy ebben a működési rendben - felsőbb és alsóbb szinteken egyaránt - eltűnt, vagy minimális szintre süllyedt a személyes felelősség.

Arculat, műsorterv, műsortípusok

Minden televízió - évente előforduló egy-két kivételtől eltekintve - éves műsortervvel dolgozik. Tapasztalati alapokon tudjuk, hogy hozzávetőleg harminc különféle műsortípus létezik. A műsorterv ezekből áll össze. (A műsortípusok listáját mellékeljük.)

Az éves műsorterv mutatja meg, hogy a tervkészítő televízió milyen arculattal kíván megjelenni. Az éves terv "ígéret", melynek megvalósításához, a televízió pénzt kér a költségvetésből. A döntéshozók ennek az ígéretnek az alapján adnak több,
vagy kevesebb támogatást. A televízióknak a megadott támogatáshoz kell igazodniuk tartalmi és anyagi vonatkozásban egyaránt.

A műsorterv összeállítása alapvető és igen nagy munka. Nem kisebb az év közbeni megvalósítása sem.
Ehhez a műsortípusokkal foglalkozó szerkesztőségek előkészítő és megvalósító munkája kell.

Szerkesztőségek

A televíziók ma is rendelkeznek néhány szerkesztőséggel. Például híradó, sport, kviz-szerkesztőségekkel. Jellemzően olyan területeken, melyek arculatuknak fő - csaknem kizárólagos -, vonásai: a tájékoztatás és a könnyedebb hangvételű szórakoztatás.

A televízió azonban ennél több.

Ma, amikor szinte az egész ország a televíziós műsorokból tájékozódik, művelődik, amikor morális érzékét, gondolkodás módját is ezek a műsorok alakítják, tudomásul kell venni, hogy a televízió kötelező, fontos feladata a lakosság kulturális szintjének az emelése.

A mai köz televíziózásból hiányoznak - vagy csak igen elmosódott határvonalakkal léteznek -, a kulturális tevékenységet irányító szerkesztőségek.

Miért nincs a Magyar Televíziónak gyermek-dramaturgiája? Nem fontos? Annak idején sok gyerekfilm készült
és a nemzetközi piacon is nagy sikerük volt. Csak néhány példa. Létezett "Futrinka utca", dramatikus programokat is készítő iskola televízió, több nemzetközi díjjal jutalmazott gyerekműsor között a "Gyerek Oszkár Díjat"nyert sorozat, a "Keménykalap és krumpliorr".

Miért nincs dokumentum-film szerkesztőség? Sára Sándornak,a második világháborúról készített filmsorozata például igen nagyhatású sorozat volt.

Miért nincs irodalmi-drámai szerkesztőség? Annak idején képernyőre került a magyar irodalom színe-java, Katonától Németh Lászlóig, Madáchtól Lengyel Józsefig, Heltaitól Csurkáig.

Miért nincs zenei szerkesztőség? A "TV Zenés Színháza" 10 év alatt 50 eredeti tévéopera és operett filmet hozott létre. Köztük a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót, Mozart, Verdi, Puccini műveit, de a Lili bárónőt és a Bob herceget is.
Volt "Repülj páva", és "Karmesterverseny" is.

A Magyar Televízió tanácstermében három szekrény volt telve nemzetközi díjakkal.

Ellenérvek

1. Létre kellene hozni a szocialista korszak televíziós rendjét? Ez a szervezeti rend ahhoz hasonlít. Véleményünk szerint
ez nem érv, mert egy szervezeti-működési rendszer nem politika függő. A hídépítés alapvető műszaki paraméterei sem változtak a szocializmus óta.

2. A köztelevíziók kulturális tevékenységének kibővítése sok pénzbe kerül. Ez igaz, de ismételten, a leghatározottabban szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy, a gazdaság mellett, de azzal teljesen egyenrangúan, a nemzet kulturális színvonala döntő kérdés. A józanabb közszellem, a műveltebb, a bölcsebb, a közösség iránt nagyobb felelősséggel rendelkező, kulturáltabb lakosság a legnagyobb biztosítéka az értelmesebb, eredményesebb, célravezetőbb politizálásnak is és ez az alapja nemzeti identitásunk megerősödésének is.

A televíziók kulturális szerkesztőségei akaratlanul is maguk köré szerveznék területük értékes embereit, írókat, színészeket, tudósokat. Műhelyek jönnének létre.

3. Várható, hogy néhány éven belül létre jön az a fajta televíziózás, amikor egy központi adatállományból ki-ki, ízlése szerint hívhatja készülékére azt a műsort, amire kíváncsi. Miért kell akkor ilyen "régimódi" televíziós struktúrát létrehozni?
Egyszerű a válasz: azért, mert abba a bizonyos "adatállományba" kerülő programoknak is el kell készülniük valahol.

Akadályok

1. Hiba, hogy közszolgálati televíziók kulturális programjaira szánt költségvetési összeg szétaprózódik.
(MMKA, NKA, ORTT, Kulturális Minisztérium.)

A költségvetés televíziózásra szánt részét egy-egy "műhely", tehát egy-egy televízió között kellene elosztani.
A "műhely" felelős ugyanis azért, hogy a támogatásból, a szerkesztőségei között megosztva, az éves tervét megvalósítsa.
Vonatkozik ez tartalmi és gazdasági kérdésekre egyaránt.

2. Hibás a pályázati rendszer. A szétaprózott támogatások drága és tisztázatlan eszköze.

A kulturális területek többségében (dokumentum-filmek, tévé-filmek) egy közszolgálati televíziónak csak arra van lehetősége, hogy az ötlethez sugárzási szándéknyilatkozatot adjon és - esetleg -, technikai-műszaki állományából valamennyi támogatást felajánljon. A végső döntések nem a televíziók, hanem a különböző intézmények, alapítványok kuratóriumai kezében vannak, akik többnyire felkért eseti bizottságok ítéletei alapján döntenek.

Hiba, ha a végső döntés olyan helyen születik, ahol nem napi feladat és gond a csatorna felvállalt terveihez igazodó törekvés, s ahol ezeket az esetek többségében nem is ismerik. A végső döntéseknek a televíziós csatornák kezében kell maradniuk. A pályázatokat a televízióknak, vagy szerkesztőségeiknek kell kiírni, és a döntést is nekik kell meghozniuk,
mert ők tudják, hogy terveikhez milyen stílus, milyen minőség, milyen szerzők, milyen témák, milyen ötletek kellenek.
Nem szabad a szerkesztői döntést az adott csatornán kívül helyezni.

A kuratóriumok döntéseit nem kell indokolni. Így a döntés nem ad támogatást az esetleges további, javító-dramaturgiai munkához és az indoklás kizárása ellenőrizhetetlen hatalmat ad a kuratóriumoknak.

3. A kuratóriumok és eseti bizottságaik a mozi-film pályázati rendszere szerint dolgoznak. Egyedi esetekre, egy-egy forgatókönyvre koncentrálnak. Ami a mozi-film esetében helyes, az hibás a televíziós produkciók megítélésénél.
A televíziók -a mozi-filmmel ellentétben - nem egyedi műsorokban, hanem éves struktúrákban gondolkodnak.
Műsoraik száma összehasonlíthatatlanul nagyobb az éves mozi termésnél. Megrendelés politikát kell tehát folytatniuk,
ami a mozifilm-gyártásra nem jellemző. A televíziók műsortervezése a televíziók dolga, jelentősen különbözik az egyedi művekre épülő mozi forgalmazás tervezési rendjétől, ezért a produkciók feletti döntésnek a televíziók kezében kell maradni.

2010. január 20.

Szőnyi G. Sándor
rendező, a Társaság tagja

 

Polgár András:

Arcok a közelmúltból
- irodalmi riport -
1. Czégé Zsuzsa

Szemfényvesztők, kóklerek, kalandorok, pénzügyi zsonglőrök, avagy a kultúra megszállottjai, netán ügyes szervezők
a producerek? A látvány világának alkotói? Kik lennének a ma magyar producerei?

A világ film- és televíziós műsorok gyártói producerek, magyar származásúak is vannak közöttük, sikeresek, jelesül
Andrew Vajna, Paul Halmy, Robert Lantos és mások. A producer felfigyel egy jelenségre, novellára, regényre, dokumentumra s elhatározza filmet, vagy televíziós alkotást készít belőle. Bár sok részlethez ért, minden munkafolyamattal tisztában van, igazán jól egyik területen sem képes munkálkodni; összefogja hát az egészet! Megvannak a kapcsolatai, tudja, hol kell hozzá kezdeni! Kiszemeli azokat az embereket, akik tervét megvalósíthatják, elsősorban írókat, rendezőt, operatőrt, színészeket, saját erőből megszerzi a pénzt vállalkozása megvalósításához, és elkészíti a művet. A kész művet, haszonnal, eladja a filmforgalmazónak, vagy valamelyik tévécsatornának.

A rendszerváltozás nagyon várt időszaka bizonyos területeken satnya eredményeket hozott, vonatkozik ez elsősorban
a kulturális területre.

A Magyar Televízió lassú, de biztos haldoklásba kezdett, hősi halála előre látható volt. Mégis, a televízió elzsongította nézőit, többnyire kellemes, szerethető "képernyősökkel", megszokott napirenddel, sport- és színházi közvetítésekkel.

A lassú haldoklással, amit az állami támogatás szűkítése, és a vetélytársként megjelenő kereskedelmi televíziók jelentettek, az Antall-kormány által kinevezett első, majd az időről-időre felbukkanó új elnökök megpróbáltak szembeszállni. Az elsők között kinevezett Hankiss Elemér, a tekintélyes szociológus, sikeres, országos szenzációt keltő könyvek szerzője, egyetemi tanár. Évekig tanított Amerikában, s ott látta a produceri rendszer előnyeit.
Egyik első intézkedéseként, a Magyar Televízióban produceri pályázatot hirdetett.

Ám volt a dolognak egy szépséghibája. A pályázat nyertesei, a frissen kinevezett producerek ugyanolyan állami alkalmazottak maradtak, mint voltak, nem tették be a saját pénzüket, nem béreltek irodát, nem alkalmaztak embereket.

Műsorterveket nyújtottak be, elfogadás esetén a gondosan kiszámított gyártási összeget bekasszírozták a Magyar Televíziótól, annak helyiségeiben székeltek s cég felszerelésével (kamera, lámpák, műterem, gépkocsik, díszletépítészet, jelmezraktár), szép komótosan gyártani kezdték műsorukat.

A dokumentumfilm meghalt, az állami filmgyártással együtt. Sorra sorvadtak el a társműfajok. Sokat segített (segíthetett volna) a Duna televízió megalakulása, ez a csatorna azonban kezdettől fogva óriási anyagi gondokkal küzd.

Magyar Televízió hősi halála bekövetkezett. A kormányok változása következtében az egyre számosabb, egymást sűrűn követő tévéelnök gyakorlatilag semmit sem tudott tenni, (talán néhányuk magán bankszámlája gyarapodott néhány ügyes technikai fogással, akadt, aki nyíltan játszott a magas végkielégítésre, ezt persze gondosan titkolta, intézkedett, nyüzsgött, nyilatkozott, fontos ember szerepében tetszelgett; mikor a vég bekövetkezett, hízott a számlája). A különféle politikai kurzusok a saját emberüket ültették az elnöki székbe, aki aztán a kurzus szája íze szerinti embereket tartotta meg, a többit kirúgta; olyan műsorokat gyártott, ami az éppen aktuális politika szekerét tolta. Rövid időre Nemeskürty István,
Szalacsi Tóth Albert, Hankiss Elemér, Nahlik Gábor (elnöki jogkörű alelnök), Szilárd Tibor (megbízott elnök),
Horváth Ádám, Székely Ferenc (ügyvezető alelnök), Peták István, Horváth Lóránt (ügyvezető alelnök), Szilárd Tibor, Szabó László Zsolt, Mendreczky Károly, Ragáts Imre, Rudi Zoltán
következett. A kinevezettek egy része pártkatona, másik része "végkielégítés-szakértő", tény, nem éppen a tökéletes köz-szolgálatiság megvalósítása érdekében evezett.

Nemeskürty István, a kiváló tudós, író, tanár és Horváth Ádám kivételével szakmabéli nem került pozícióba, kettejüket viszonylag gyorsan felőrölték a napi harcok, az elhibázott médiatörvény hatásai. Feladták.

Ekkoriban kezdtek felbukkanni a külsős producerek. Senki sem tudta, honnan van pénzük, honnan lett irodájuk, infrastruktúrájuk, tehetséges gazdasági emberük? Valamennyien komoly kapcsolati tőkével is rendelkeztek, ki tévés
vagy filmes múltja okán, ki egyszerűen "jól építkezett". "A szerződést azért kötjük meg, hogy legyen mit megszegni!"
Mondta diadalmasan egyik új producer.

Rengeteg munka adódott, hiszen már nem egyetlen tévécsatorna feneketlen gyomrát kellett táplálniuk. Megjelent a színen az RTL Klub, a tv2, sőt tv3, megannyi izmos, új, nézőre éhes nagyfogyasztó. A Magyar Televízió addigi lomhasága a nézők megtartására, szánalmas, sőt nevetséges és kilátástalan lett. Akár egy tehetetlen, óriási bálna, mely erejét vesztetten, tehetetlenül tűri, hogy sodorja a víz. Megindult a verseny a Néző kegyeiért. Új Isten keletkezett: a "nézettségi mutató" !
A hirdetők oda tódulnak, ahol magas a nézettség!

A kereskedelmi tévék elképesztő gyorsassággal alkalmazták az önjelölteket, újsághirdetés által toboroztak bemondókat, műsorvezetőket, olyanokat, akik legalább köszönő viszonyban vannak a súgógéppel; a szépeket, jó és rossz kiállásúakat, talpraesetteket, s azokat, akiket maguk kiválasztottak, képernyősnek. Kialakítottak egy - nyugatról importált - műsor típust; csicsás műteremben, hibás beszédű, ostobaságokat kérdező Beszélő gagyizik.

"Sajnálom, hogy nem nyert, de ne tegye le a telefont, mert kezdődik a Knight Rider!" - Pokrivtsák Mónika.
Péter Gyöngyi:
"És most evezzünk szárazabb vizekre!" "Úgy hallottam, kirándulni is tudsz!" - Szalay Kriszta.

Egy bágyadt februári alkonyon, megcsörrent a telefonom, s akár egy visszafogott detektívregényben, decens női hang szólt a készülékbe:

- Kapcsolom Czégé Zsuzsát!
- Miért? Ki lenne Ő?
- Majd megtudja! Ő kérte a hívást! Maradjon!

Maradtam. A várakozás unalma ellen muzsikaszó csendült a készülékben, Scott Joplin zongorázott. Elaléltam.
Egyik kedvencem. Elhalkult a zene. Hatásszünet. Pergő beszédű, fiatal, parancsoláshoz szokott nő szólalt meg.

- Itt Zsuzsa. Már kerestem! Készítek egy százhatvan részes, folytatásos szappanoperát, sci-fit. Össze kell hozni egy írócsapatot, megíratni a forgatókönyveket, elfogadás után összesimítani, hogy egy nyelven szóljanak, jelen lenni
a forgatáson, vágáson, utószinkronon. Magyarán: supervisort keresek! Elvállalja? Biztos, hogy igen! Nagyon sokat fizetek!
Ha érdekli, várjuk holnap délelőtt tizenegykor az irodában. Félix Film, Zoltán utca! - ezzel lecsapta.

Vacsoraidőben a decens hölgy hívott ismét.

- Ééén vagyok, ismét. Czégé Zsuzsa kérésére fel kell olvasnom valamit. Kérem, figyeljen: "Célunk, egy olyan oktatási sorozat létrehozása, amely beilleszkedik a Nemzeti Alaptantervbe, és a gyerekek számára maradandó élményként elősegíti a tananyag megértését, kedvet ébreszt az elmélyültebb tanulásra! A gyerekek fantáziájához és ízlésvilágához igazodó, cselekményes sorozat lényege, az egyes tantárgyakra jellemző kísérletek magas színtű bemutatása, melyek egyszersmind, játékká tehetik a tanulást."

Figyeltem. Reggel, a decens hölgy hívott.

- Ééén vagyok - kezdte - Czégé Zsuzsa kéri, hogy ne tizenegykor, hanem tizenegy óra 10-kor jöjjön, ha nem probléma.

- Nem. De honnan tudja a főnöknője, hogy elvállalom és bemegyek hozzá?
- Tudja. Neki nem mondanak nemet!

A Magyar Televízióban futott egy vallásos műsora, (Pater Noster), egy cigányműsora. (Habiszti, Csemer Gézával), egy erotikus műsora (mmmÁMOR, Kósa-Somogyi György riporter, és Dobray György rendező), utolsó adásai peregtek
a Ki tud többet Magyarországról? cimű ismeretterjesztő sorozatának, szponzori ajándékokkal, az ország nagyvárosait bemutató helyszínekkel (Antal Imre, Mészöly Gábor, Szőnyi G. Sándor).

Szakmai körökben tudott volt, hogy hatalmas, életképes tévésorozat terhét hordozza keble alatt; egy ismeretterjesztő, 160 részes eposzt, igazi űrhajóban, űrhajósok, és űrbe kilőtt középiskolások szereplésével. A szakanyagok készítői az ország legjobb pedagógusai. A bulvár sajtó azt is közhírré tette, hogy a cégben korábban jelentős szerepet játszott Lupis József (akkoriban nagyot bukott, bűnvádi eljárás alá vont) brókerháza kivonult a Czégével közösen jegyzett produceri irodából,
ezért a cég, az "LP" előtagot kivette az iroda nevéből, immár Félix Film Rt. néven futott.

Az egykori Tőzsdepalota mögött, halk, elegáns utcácska második emeletén, lakásokból átalakított, ízléses, szép, sőt előkelő iroda fogadott, a decens titkárnővel, sűrűn felbukkanó, siető munkatársakkal. Bizalmam nagyfokú erősítését
Szeles Péter, korábbi, évtizedes gazdasági irányultságú, egykori kollégám biztosította, ő lett Czégé Zsuzsa gazdasági igazgatója. De feltűnt Szilárd Tibor (röviddel ezelőtt leváltott tv elnök, jelenleg gazdasági tanácsadó, Hajdufy Miklós, egyik legsikeresebb tv-rendezőnk és mások.)

Szeles egyedül várt, röviden vázolta az elkövetkezendő feladatokat, az űrhajós sorozathoz már negyven kiló forgatókönyv készült el, Czégé Zsuzsa valamennyit kifizette, de elégedetlen a színvonalával. Beszélgetésünket velőtrázó sikítással vegyes ordítozás szakította félbe. Egykori kollégám szeme se rebbent, zavartalanul folytatta: "Nem érdekes. Először is olvasd végig a negyven kilót, selejtezd ki, ami rossz. Szerződtess új írókat! Szeptember elsején elindulunk!"

Február (1995) közepe volt. Nincs érvényes forgatókönyv, se színészek, se műterem, ahol majd elkészül az űrhajó;
az űrhajó körül infrastruktúra, erős, mindennapi adáshoz szerződtetett csapat, díszlet, jelmez, smink, fodrász; hol vannak azok a gyerekek, aki képesek a színjátszást magas fokon művelni és nem járnak iskolába, hol vannak a neves felnőtt színészek, akik feladják erre az időre színházi és film elfoglaltságukat?

Legidegesítőbbnek a szakértők által jóváhagyott, producer által elfogadott, kifizetett de használhatatlan forgatókönyvek tűntek!

- Ki sikítozik ennyire idegtépően? - kérdeztem.

- Ne törődj vele. Csak a Zsuzsa. Biztos megint kirúgott egy titkárnőt...

Berobbant, akár a szélvész. Gyönyörű, fiatal nő, jóval harminc alatt, ápolt frizura, köröm, tökéletes arcfestés, kisestélyi.
Sok külsőség, színpadias kézfogás, elvárt kézcsók, nyílt, mélytüzű szempár.

- Supervisor leszel - kezdte Czégé Zsuzsa, könnyedén, a szép nők fölényével átlépve a közöttünk lévő kor- és egyéb különbséget. - Szerződtess húsz írót, rendezőket, dramaturgot, nézd át a szakértőink névsorát, aki nem kell, elküldheted. Olvastad már a forgatókönyveinket? Rosszak. Dobd ki őket! Mind a negyven kilót! Újakat kell íratni! Említetted a pénzét?

- Még nem - mondta Szeles.

- Mennyit kérsz? Kétévi munka, exkluzív szerződés. Nna, annál többet kapsz. Kétmillió megfelel? Háromhavi részletezésben! Írd meg a Munkaköri Leírásodat, majd elolvasom! Kapsz egy szobát. Mögöttem leszel és figyellek!

A sorozat ötletét kiválónak éreztem. Úgy tanítani általános iskolásokat, hogy mindvégig egy érdeklődésükre maximálisan számító űrhajóban élnek a gyerekek! Játékosan mindenről lehet beszélni, és a játék maga a lényeg. A tudományt úgy csöpögtetnénk az agyukba, hogy észre sem vennék! Példaként még mindig élénken élt a tudatban Öveges professzor "csudálatos fizikája", a tévéműsort az is guvadt szemmel bámulta, akit távolról sem érintett meg soha a tudomány szele.

Némi árnyékot vetett az indulásra, hogy akkoriban Horváth Ádám regnált a tévé elnökeként. A tekintélyes rendező - állítólag - kijelentette, amíg ő tartja a karmesteri pálcát, Czégé Zsuzsa és műsorai a "lábukat sem tehetik" be a székházba.
Valóban, valamennyi műsora megszűnt.

A titkárságon, kisírt szemmel a decens alt gazdája csomagolt, Czégé Zsuzsa pillantást sem vetve rá, érzéketlenül húzott el mellette.

Az általam ismert, gyermek- és ifjúsági irodalomban jártas, gyakorlott írókat trombitáltam össze, Csukás István,
Gyárfás Endre, Rigó Béla, Békés József, Berkes Péter, Béres Attila, Béres Anikó, Juhász István, Sóvári Zsuzsa
jött össze első körben, Czégé Zsuzsa káprázatos éttermében. Produkciós igazgatóként Straub Dezső színművész érkezett.

(Kisvártatva röpködni kezdtek a levegőben az idegen filmes titulusok, Director, Supervisor, Line Producer, Excutive Producer, Casting, Dizajner, Editor, Make up egyaránt élt, és mutatta magát köztünk.)

Ajtónállók, szmokingos személyzet, elegáns enteriőr, pálmafák, káprázatos teríték. A helyettesek, a producer gazdasági emberei egykori tévések, a szakma legjobbjai, jogi háttere a sztárügyvéd, elképesztő gázsi ígéretek. Hidegtálak, italok.
(Ám pár hét multán az étterem előtt kigyúrt, kopaszok jelentek meg, lélek se be, se ki; az előkelő helyiséget elvették Czégétől.)

Az írók szívesen jöttek, a mostoha viszonyok miatt a partvonalon túl találták magukat. Az elegáns étteremben szerzőink ámultak és bámultak. A producer visszafogott bevezetőt mondott, vázolta, hogy 160 forgatókönyvre lesz szüksége, ezekért ennyit és ennyit fizet, jó munkát kívánt és elviharzott; repülőgép vitte a távoli Cannes-ba. Hosszú ideig tanácskoztunk,
a szerzők lelkesnek mutatkoztak. Valamennyien színdarabok, tévéjátékok, tévéfilmek írójaként, hátuk mögött kötetek sorával, nyilvánosan, hosszú távra elkötelezte magát a tervezett produkció mellett. (Kivétel persze akadt: Csukás István, akinek azért magasabb volt az irodalmi rangja, minthogy epizódokat írjon egy tévés sci-fibe. Ravasz, öreg róka lévén,
valami bűzt szimmantott a nagy fényesség mélyén... Távozáskor diszkréten a fülembe súgta, többé ne várjam!)

Két nap múlva Czégé hazaérkezett. Azonnal látni akarta az írókat. Összerántott egy munkahétvégét egy mátrai szállodában, mindenki hozhatta hozzátartozóját. Az írók persze boldogan jöttek, ingyen kaja-pia, szauna, uszoda, séták
a Mátra lankáin. Súgva azért megkérdeztem, "rendben van, gőzerővel dolgozunk. De hol fogjuk ezt leadni?
Horváth Ádám hallani sem akar rólunk!"

Czégé nagyot nevetett. "Majd még akar hallani! Nagyon is sokat!"

Azt persze íróbarátaim között senki sem tudta: producerünk munka-mániás. Hajnaltól éjfélig, minden tevékenység közben, minden helyszínen csak a tervezett sorozatról beszélt, faggatta az embereket a tervekről, sarkalta, nógatta, buzdította, követelt és parancsolt, dicsért, hízelgett, korholt. Mindvégig ragyogó sminkben, gondosan frizurázott hajjal, párizsi ruhakölteményekben, Bécsben vásárolt cipőben. Éjfélkor, a bárpultnál ülve, másfél óráig vitázott velem, hogy javaslatomra, nevezhetjük-e a Világmindenség Úrnőjét Xeniá-nak? Nincs-e alkalmasabb név? Amúgy Szombathy Gyulát
és Sörös Sándort szerződtetik a sorozathoz. Xénia Szulák Andrea lesz, ez a színészi képességekkel (is?) megáldott énekesnő. Miért? Honnan tud a "színészi képességekről"? Tud, azt mondta. Szulák lesz, és kész! Miért? Csak!

Már csak a gyerekszereplőket kell megtalálnunk. Meglettek.

Hat gyerek, fiúk és leányok, egy videó játék programmal játszanak, amikor egy megmagyarázhatatlan jelenség következtében, a játékgép beszippantja, s egy űrhajóra röpíti őket. Az űrhajón két felnőtt lény is utazik, Dexter és Sziniszter.
A játék immár komolyra fordul, együtt kell megküzdeniük az ellenséggel, a drakfúvokkal, és eljutniuk Xéniához, aki segít majd visszajutni a Földre. A cél, a történethez szorosan kapcsolódó szituációkban olyan természettudományos ismeretek, indirekt módon történő átadása, mely nem a hagyományos oktatás érzetét keltik, hanem az epizódok szerves részeként jelennek meg. (Matematika, fizika, kémia, biológia.) Az ország sok kiváló tanárát szerződtette szakértőnek, sorra vállalta
a közreműködést dr. Sass Elemér, Szerényi Gábor, dr. Balogh Lászlóné, dr. Bakos Zsoltné, Kunczéné Fellegi Katalin, Horányi Gábor, Rózsahegyi Márta, Wajand Judit, dr. Balázs Lórántné, dr. Franyó István, dr. Urbán János, Lajos Józsefné,
ifj. Demeter Gábor
és mások.

Czégé Zsuzsa szakmai múltja lényegében első- és másod-aszissztenskedés Szabó István, Janisch Attila
és Zsombolyai János mellett, játék- és reklám filmekben. Szereposztó rendező, majd dramaturg, sőt egy epizódot önállóan rendezett Gát György Familia Kft. című sorozatából, az Egyiptom-ot. Ennek dacára, mindenhez hozzá tudott (okosan) szólni, volt ötlete, fáradhatatlansága, imádott tervezni, tárgyalni.

Azonnal beavatott terveibe; akár egy komoly műsorgyártó üzem, "Tessék, vedd át, indítsd be őket!": Forró nyomon címmel, új, bűnügyi sorozat, már castingoltunk, próbaforgatókönyvek készültek. Lottómágia-műsor (Szalay Károllyal), ahol
a számok mágiáját kutattuk s foglaltuk össze mini-forgatókönyvbe. Egy órás, érdekes, szép erotikus filmsorozat, szép,
a forgatókönyvek megírására Szakonyi Károlyt, Békés Pált, Totisz Andrást, Csemer Gézát, Horváth Pétert, Kálnay Adélt,
Szalay Károlyt
és másokat szerettem volna felkérni.

De még mindig nem volt sugárzási szerződés! Elindul az űrhajó, de merre? A producernő ideges volt, egyre többet kiabált. Megfigyelésem szerint az újkori producer hangjának erősödése egyenes arányban áll a bajok sűrűsödésével. Egy ízben nem akarták beengedni autóval a Pasaréti Filmgyár udvarára, itt bérelt helyek, kiosztott területek voltak. Czégé üvölteni kezdett. "Hogyhogy nem mehetek be? Itt minden az enyém! Maga, ki van rúgva!"

A megszeppent őr azon nyomban felhúzta a sorompót.

Eleinte tán csak kényszerből ordít a producer. Később a tekintély erősítése végett, a fölény megszerzéséért. A fölény szerfelett fontos. Tudja meg mindenki, fű, fa, virág, szerves és szervetlen, itt, ezen a szemétdombon Ő az úr! Az idő múlásával, a bajok esetleges sűrűsödésével óvatosságból ordít. Nehogy már azt higgyék, nem tudja mitől döglik?
Később átváltozik félelemmé? Elbizonytalanodik? Szorong? Kialakul a kettős játék! Lefelé ordít, mutatja, bizonyítja,
a helyzet magaslatán áll, biztos kézzel kormányozza a hajót; belül azonban fél és reszket, nem látja a holnapot,
már-már azt sem hiszi igazán, megúszhatja... És mindig akkor ordít a producer, ha imbolyog, süllyedni készül a hajó.

Épült az űrhajó a Pasaréti úti filmgyárban. (Azóta ennek a szent helynek, ahol filmek százai, tévéfilmek ezres sokasága készült, megszűnt...)

Az utcán óriásplakátok hirdették az Űrgammák közeles megjelenését. Rádiós szpotok, bulvár újságok ontották a híreket
a sorozat indulásáról. A tévével még mindig nem volt érvényes szerződés.

Aztán, váratlanul nagy pezsgőzés fogadott az irodában. Czégé és Horváth Ádám aláírta a 160 részes sorozat sugárzási szerződését. Miért? Hogyan? Mi történhetett? Senki sem tudta. Czégé Zsuzsa titokzatosan mosolygott. Voltak dolgok, melyekről sohasem beszélt. A rúzs pillanatra sem halványult ajkán. Amikor híre kelt, hogy ellopták nagy értékű BMW-jét, titokzatosan mosolygott. "Majd telefonálok nekik! Talán nem tudták, hogy az enyém..." - mondta az izgalom leghalványabb jele nélkül, s láss csodát, telefonjára visszaszállították a kocsit! Igaz, a visszaszállításkor jelezték, 300.000 forint lenne
a költség, de Czégé csak legyintett.

Az épülő űrhajó díszletében feltűnt Gát György, sokak szerint korábban a producernő élettársa, tanítómestere.
Tény, Czégé sok dologban Gát bejáratott módszereit követte. Jelentős személyiségekkel tartott kapcsolatot.
Politikusokkal, üzletemberekkel, befolyásos potentátokkal rendezett üzleti ebédeket. Nagyvonalú volt, szeretett költekezni, nagypályás módszereket alkalmazott. Megvetette és lenézte a kispályásokat, a garasoskodó, a fillért is megsmirgliző stílust.

Gát körüljárta az űrhajót, hasznos javaslatokkal látta el Czégét, és a kísérő sleppet, mindenkihez volt egy praktikus tanácsa.

(Gát és Czégé, a kívülálló szemében nem tűnt gyűlölködő, egymást utáló hajdani szerelmespárnak.
Ezért hatott a meglepetés erejével, a később kirobbant, megfigyelési botrány, mely, mint köztudott, azzal kezdődött, hogy
a Pokorni Zoltán, egykori tanár, országgyűlési képviselő interpellációt intézett a kormányhoz, vajon milyen szál kapcsolja össze Czégé Zsuzsa -t és az Úttörő Szövetséget? A monda szerint Czégé erre megbízott egy valamikori hírszerzőt Gát
és Pokorni Zoltán és Deutsch Tamás (és családjuk) állandó megfigyelésével... (Hogy miért vette meg e hírszerzőtől a teli magnókazettát Kövér László titok ügyér, másfél millióért, további rejtély. Hogy mit állapított meg a Parlamenti vizsgáló bizottság, Kosztolányi Dénes vezetésével, meg-fejthetetlen...)

Ám az élet nem állt meg a készülő űrhajóban.

Főrendezőként, kezdettől fogva, Kozma Péter, az ismert rajzfilmes, később reklámfilmes jegyezte a produkciót, mind több ellentétet indukálva önmaga, és a producer s tanácsadói köre között.

A kifizetések - minden ekkoriban alakult produkció örök rákfenéje -, vontatottan haladtak. Sokára kaptak pénzt a szakértők, írók, de kaptak. Elkezdődött a forgatás.

Czégé Zsuzsa, írásos javaslataim alapján, maga fogadta el a forgató-könyveket. Általában arra hivatkozott erényként, amit erénynek véltem, ha túlcizelláltuk a dolgozatot, kidobatta a "művészkedést". Meghatározta a sorozat címét: Űrgammák. Édesapja amerikai fizikus lévén, a távolból irányította a produkciót. Honnan, honnan nem, önszaporító módszerrel külsős tanácsadói keletkeztek, (többek között, egy valahai zöldséges, zseniális üzletember, már több, saját bolttal), akik megvitatták, az érdekesebb részeket kihúzatták a történetekből. A főrendező egyszerűen nem lett bevonva. Képtelen helyzetek keletkeztek, a vezetés többértelműsége miatt. Üzengetés általam, "mondd meg annak a tetűnek", stb.

Kezdett nagyon bűzleni a helyzet. A forgatókönyvek megítélésében a producer minden nap változtatta a véleményét, annak függvényében, előző nap, melyik tanácsadó, mit súgott. Straub Dezső, a produkciós igazgató nem igazgatta a produkciót,
a producer kihúzta lába alól a sámlit. A sikeres színész megunta, távozott.

Az első epizód megírására Békés Józsefet kértem fel; arra gondoltam, számos, sikeres ifjúsági könyv, film, színmű szerzője, a csapatból a legrutinosabb; ha valaki, ő képes arra, hogy minden sorozat legizgalmasabb, legfontosabb első epizódját papírra vesse. A többi részt mindig könnyebb elkészíteni, már megvan a séma, az alakok, a beszélt nyelv,
a történet "frizurája", az epizódok befejezésekor oly fontos "levegőben megálló kés".

Kitűnő első rész sikeredett. A producer könnyes szemmel közölte: "ilyen jót még életében nem olvasott!" Másnapra "kisebb hibákat észlelt", harmad-napra, "nem is olyan jó!", később "ha átírja, megveszem!"

Tudtam, nem lehet labdázni egy tekintélyes, kitűnő íróval! Czégé eleinte felhívta, lelkendezett. Azután ordított. Ő adja a pénzt, ő a gazda! Halkan közbe vetettem, ha ilyen rossz idegállapotban van, ha kénytelen zokogva ordítozni, ha repülnek a tárgyak körülöttem, akkor ez nem a legalkalmasabb pillanat a dolgok higgadt megbeszélésére. "Holnap még idegesebb leszek!", kiabálta, "ha azt látom, hogy a közvetlen munkatársam meg akar ölni! Olyan gyógyszereket szedek, akár egy nyolcvanéves! Fáj a vesém!"

Békés Jóska szegény, egy darabig tűrte. Nyugodt természetű lévén, nomen est nomen, még ő vígasztalt. Majd lerontja,
ha Czégé erre vágyik. Semmi baj. A lényeg nem sérül, egy-két dialógust megváltoztat.

Tévedett. Czégé lepocskondiázta a művet, "nem ezt várta! Sokkal jobbat várt! Lényegesen jobbat! Azt nem tudja megmondani, merre kell vinni a cselekményt, mert lényegében megfelelő, csak valahogy az egész...
" És: "már szóltam x.y.-nak, írja át!"

"Zsuzsa, az ég szerelmére, iszonyú vagy! Kezdek félni Tőled!" - mondtam rémülten. "Iszonyúnak kell lenni! Máskülönben véged!"

A főrendező az első epizódot megrendezte. A Planetáriumban tartott, hatalmas tömeg előtt zajló fogadáson még megjelent. Többé sohasem láttuk. (Később ötmillió forintra perelte a producert, a bíróságon meg is nyerte, ám a pénzt sohasem látta.)

Szörnyűséges kritikákat kaptunk. Magyarországon nagy önbizalomra vall űrhajós filmet készíteni, nincs pénz a fejlett technikára, minden elem álságos, nincs (legalábbis akkor még nem volt) digitális technika, számítógépes trükk,
a gyerekszereplők végtére is amatőrök, a történetek, a sok szakmai megfelelni akarásnak hála, lecsupaszodtak, szimpla iskolai feladványokká váltak, a sok szép terv - szándék maradt. Akkor még nem tudtam, mára megtanultam: szakértők behívása művészeti produkcióba, végzetessé válhat a mű egészére vonatkozóan! A szakértő egzakt tudomány értője,
tűzzel-vassal megvalósítja a szaktárgy szó szerinti interpretációját, a magyarázat, a feladvány, a megoldás szövege nem változhat!

Az írók egy része elhagyott, újak jöttek. A felkínált pénzért kezdő rendezők léptek be. Statikus, érdektelen, merev, videó szalagra vett anyag lett gyönyörű terveinkből, a játékos oktatásból; álló helyszíneken, merev szöveg-felmondás.
A két sztárszínész keményen dolgozott, de partner nélkül kissé kedvetlenül.

Van egy elméletem: ha a munkaadó X összeg felett tartozik, és nem látsz reményt a kifizetésre, távozz! X-összegű veszteséget még képes vagy lenyelni... Ha azonban az összeg magasabbra szökik, kintlevőséged soha többé nem látod!

Negyvenöt kész, elfogadott forgatókönyv után éreztem meg, itt a vége. A limitált tartozást elértük, a producernő a fűnek
és a fának is tartozott. Miért pont nekem fizetne?

A sorozat, tisztességére legyen mondva, végig ment. Rettenetes adások lettek. A végére tisztán üzleti vállalkozássá silányult, belekerült Smuck Andor, és mozgalommá szélesedett a Xénia-láz program.

A produkció megszűnt, a producer eltűnt, Czégé Zsuzsa Amerikába távozott. Elhíresztelték, hogy szeptember 11.-én
a Kereskedelmi Központ egyik tornyában tartózkodott, New Yorkban, a terrortámadáskor...

Őszintén remélem, nem így történt...

 
 
 
 
    vissza az elejére vissza egy lépést