1092. Budapest. Ráday-u 31/K. Filmesház   telefon: 299-30-27; fax. 299-30-28; email:e.ica@filmjus.hu  
     
 

H Í R L E V É L
A Televíziós Művészek Társaságának hírei 6.

(2010/28. szám, 2010. szeptember 27.)

 

Kedves kollégák!

Hosszú idő után, szeptember 23-án ült össze a Televíziós Művészek Társaságának kibővített választmánya.

Alapvető döntések születtek a televíziós munkát illetően és sok le nem zárt vita folyik a részletekről. A magunk részéről fájlaljuk, hogy a „televíziós művészet” fogalma szinte sehol sem fordul elő. Az audió-vizuális művészet témaköre teljes mértékben a Magyar Mozgókép Alapítvány területére került és annak vitáiban és dokumentumaiban – legalábbis egyelőre – nem szerepel a televíziók önálló művészi munkájának a kérdése.

Kénytelenek vagyunk egyik – a sajtóban is megjelent – dokumentumunk alapgondolatát idézni:

„...Ma, amikor szinte az egész ország a televíziós műsorokból tájékozódik, művelődik, amikor morális érzékét, gondolkodásmódját is ezek a műsorok alakítják, a politikusok miért nem tartják legfontosabb feladatuknak a lakosság kulturális szintjének az emelését.

Miért nem fogják fel, hogy a gazdaság mellett, de azzal teljesen egyenrangúan, a nemzet kulturális színvonala
a legfontosabb politikai kérdés.”

„...Tisztelni kellene a kulturális értékeket. A tudományos értékeket, a természet és társadalomtudomány értékeit – világos és közérthető előadásban. Tisztelni kellene a világ és a nemzet irodalmi és művészeti hagyományait. Tisztelni kellene
a jelen értékeit. Szükség van a korszerű és közérthető tudományos ismeretterjesztésre, színházi közvetítésekre, filmbemutatókra, a klasszikus és kortársi irodalom feldolgozásaiból készült televíziós filmekre, a ma is újra és újra megteremtődő népművészetre, az alapos, elmélyült, tárgyilagos és nem pártkampányokat szolgáló dokumentumfilmekre. Hová lettek a költők és a versek?...”

A Választmány két kérdésben döntött:

Kiléptünk a Nemzeti Média Kerekasztal szervezetéből. Meg akartuk tartani megfigyelői státusunkat, de erre nem volt lehetőség, így csak a kilépés lehetősége maradt. (Úgy láttuk, hogy a Kerekasztal a média zsurnalisztikai kérdéseivel foglalkozik, munkájában a televíziós művészet kérdéseinek nincs helye – tehát nincs keresnivalónk ott.)

Évek óta elkészítjük a különböző állami díjakra vonatkozó személyi javaslatainkat. A javaslatokat, az előírások szerint,
a Filmművész Szövetséghez kellett benyújtanunk, ahol azonban egyetlen javaslatunkat nem fogadták el és nem továbbították az állami szervezetekhez. Szakítanunk kellett ezzel a „szolgálati úttal” és javaslatainkat közvetlenül
Szőcs Géza Kulturális Államtitkár úrnak küldtük el.

„Tisztelt Államtitkár Úr!

Ön volt szíves kifejezni egyetértését abban, hogy a Televíziós Művészek Társasága, mint elismert szervezete a televíziós szakma művészeinek, önállóan tehessen javaslatot tévé művészek állami kitüntetéseire, javaslatunk melléklésével, kérésünket írásban is megerősítjük.

A kulturális kormányzat előtt már esztendők óta nem titok az a tény, hogy a filmművészek szervezetei útján beadott javaslataink általában el sem jutnak a döntéshozókig, mert a filmes többség rendszeresen leszavazza azt, és csak saját, filmes javaslataikat engedik tovább. S bár kétségtelen tény, hogy az utóbbi időben a művészeti tevékenység
a televízióknak nem erényük, de a retro műsorok sokasága, azok növekvő nézettsége igazolja a televízió művészeinek létét, képességét, érdemességüket az állami elismerésre is.

Eddigi, ebbeli törekvéseink, maradjon minden a régiben, gyakorlaton bukott el. Most úgy reméljük, hogy a kormányzat cselekvési lendülete legyőzi a kirekesztő megszokottságot.

Tisztelt Államtitkár Úr!

Bízva segítő szándékában, és a színvonalas kultúra iránti elkötelezettségében, megismételjük már egyszer beadott
és a fentiek miatt negligált előterjesztésünket.”

Budapest, 2010. szeptember 27.

Tisztelettel:
Szinetár Miklós
a Televíziós Művészek Társaságának elnöke

Levelünkről tájékoztattuk Szalai Annamária asszonyt, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét, Medveczky Balázst,
az MTV elnökét és A. Szabó Magdát, a Duna TV alelnökét.

Javaslataink változatlanul azok, melyeket néhány éve hiába továbbítottunk a Filmművész Szövetségnek.
(KIVÁLÓ MŰVÉSZ:  Esztergályos Károly rendező. MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ARANY ÉRDEMKERESZT: Radó Gyula rendező. BALÁZS BÉLA-DÍJ: Csenterics Ágnes rendező, Szirti Anina vágó. ÉRDEMES MŰVÉSZ DÍJ: Balogh Zsolt főrendező,
Szilágyi Virgil operatőr, Bednai Nándor rendező, B. Révész László rendező. KOSSUTH DÍJ: Mihályfi Imre rendező.)

Hírek:

Gyászhírünk van.
Elhunyt szívből szeretett régi barátunk, kollegánk, társaságunk tagja, Polgár András.
Megtört lélekkel és szomorú szívvel búcsúzunk Tőle.

Sikeres színházi előadások, regények, filmek szerzője, írója volt. Példátlanul hatalmas munkakedvvel és erővel rendelkezett. Emlékeztetőül említjük, hogy az utóbbi időkben is három erős irodalmi riportja jelent meg Hírlevelünkben, „Arcok a közelmúltból” címmel, televíziós producerekről. (Czégé, Vinkó. Lendvai)

Bernáth László búcsúztatójából:

Kedves András, Polgár Andris!

Már megint angolosan távoztál. Forgatásokon megszoktuk, hogy egyik pillanatban még beszélgetünk, nézzük a jelenetet, aztán egyszer csak látszik rajtad a türelmetlenség. Még mondasz valami olyasfélét, hogy nem maradsz sokáig, de még
ott vagy. Nézed a színészeket, a rendezőt, közben azt gondolod, hogy ez így rendben van, ezt írtam meg, vagy azt, hogy ezek elvesztek a szavak erdejében. Ki tudja? Nem látszik rajtad, nem mondod ki, ha tetszik, de azt sem, ha nem tetszik.

Nem illik. Nem is illett hozzád az elégedetlenség, mert derűsen nézted a világot. Nem hazudtad, hogy milyen nagyszerű
az éppen felvett jelenet, hogy mindennel elégedett vagy, és azt se mondtad, hogy „hát kérem, ez nem éppen zseniális”. Nem hazudtál barátságot annak, aki nem volt barátod, nem színleltél. Még néhány szót váltasz színészekkel, operatőrrel, mondasz valami kedveset a színésznőknek, akik láthatóan jobban szeretnek, mint általában az írókat, vagy más filmes embereket. Látszik rajtad, hogy gondolatban már másutt jársz, egyik pillanatban még látunk, aztán egyszer csak eltűnsz, elmész. Elmentél. Most is.

Nem lenne helyes most bánatos, patetikus szavakat mondani, mert nem örülnél neki. Te soha nem voltál patetikus,
és ha szereplőd néha patetikusan szólaltak meg, azt csak az irónia okán tették. Derűsen és színesen, nyitottan
és szabadon élted életed. Az ilyen élethez nem illik az utólagos komolykodás.

Mosolyogva éltél, és ezt jó lett volna megtanulni tőled. De lehet megtanulni a kiegyensúlyozottságot, a türelmet?
Lehet megtanulni, hogy szerényen is lehet nagy dolgokat tenni? Több mint tíz éven át nem volt nélküled tévésorozat,
több mint tíz éven át a Te karaktereid gondolatai, mondatai, jutottak a legtöbb nézőhöz. Ez azért nem kicsiség.

Játszottál. Játszottál a helyzetekkel, történetekkel, szerepekkel - élvezettel, ízesen. Például eljátszottál azzal a gondolattal, hogy milyen lehet sorozatot készíteni. Az egyik első filmedben, amit írtál, a Gyula vitéz télen-nyáronban megírtad a végtelen sorozat természetét. Tíz évvel azelőtt, hogy az első ilyen sorozatba belefogtak, belefogtunk volna. Hogyan alakul a történet? Hogy változtatja meg a hozzá kötődő emberek életét? Ezt aztán eljátszottad az életben is.

A Linda, a Kémeri, a Szomszédok és még néhány sorozat írója voltál. Valahogy a Gyula vitézes valóságod kedvesebb, szórakoztatóbb, élhetőbb volt, mint a sokszerzős, élet által írt és élet által megvalósított sorozatok.
Az a világ, amiben Linda vagy Kémeri élt, egyenesebb volt a valóságnál. Te alkottad meg Mágenheim doktor figuráját, aki aztán tíz éven át a leghitelesebb magyar közszereplő lett. Mi volt a titka a játszó színész személyisége, tehetsége mellett? Talán bölcsessége? De hát egy orvosnak bölcsnek kell lennie. Úgy kell bölcsnek lennie, hogy kérdez, feltár.
Mágenheim ezért lett orvos, mert az orvos kérdez, az orvos nyitott. Ez az orvos nem törött végtagot, hanem lelket gyógyított. Mágenheim így igazából nem is baleseti sebész volt, hanem lélekgyógyász.

Aztán egy másik írásodban, A szépség háza című tévéjátékban megint csak a jövőt írtad meg, egy fodrászverseny történéseiben a későbbi idők pályázataira, versenyeztetéseire ismerhetünk. Valahogy a jövendölés akkor is élhetőbb világot vizionált, mint amit a valóság később meg tudott teremteni.

Kevés olyan embert láttam, aki ennyire nyitottan nézte a világot. Mindenkivel egyformán beszéltél, mindenkire egyformán kíváncsi voltál. Nem azért, hogy egy világképet ráerőszakolj másra. A világképed a nyitottság és a megértés volt.
Nem a formalitás miatt beszélgettél, ez idegen volt tőled. De nem is azért, hogy rólad legyen szó. Talán azért, mert aki magáról beszél, az folytonosan védekezik, mentegetőzik. Egyáltalán nem volt szükséged mentegetőzésre.

Szeretted az egyenes utat, vállaltad magad, vállaltad tetteid, így nem volt mit védeni rajta. Egyenességed tiszteletre méltó.
Ha netalán tévedtél, és ez mindenkivel előfordul, meggyőzhető voltál. Elfogadtad mások érveit, és mindig a tények szerint alakítottad viselkedésed, nem valami félresikerült büszkeségből, makacs pozícióféltésből eredően.
Hiába, ravasz dolog az egyenesség.

Kíváncsi voltál a másikra. Őszintén, beleérzően. Ha kérdeztél, mindig érezni lehetett, hogy fontos dologról kérdezel. Nemcsak annak fontos, akit kérdeztél, hanem a világnak is az. Ettől nemcsak a téma, hanem a megkérdezett ember
is felértékelődött. Királyok és királynők vettek körül, akiknek történetesen nyomdász vagy fodrász, könyvelő vagy titkárnő volt
a megélhetésük, és akiknek persze mindennapi gondjaik voltak, de orvosolható gondok. Kibeszélni a gondokat, örömöket jó dolog. Gyógyít. De bizalmunkkal nem ajándékozunk meg akárkit. Téged meg lehetett. Sokan ajándékoztak meg vele,
sok embert ismertél meg, és sokukat később az egész ország megismerhette. Persze más néven, más alakban.

Mi volt előbb? Az író vagy a kíváncsi ember? Ha regényeidet olvasom, akkor azt mondom, hogy az író. Erős karaktereket írtál meg, akiknek történetei esettanulmányoknak tűntek. Sorsok, amik emberekről szólnak. Irányzathoz nem köthető írások, amikben a közös a kíváncsiság volt. És az, hogy kisemberekről szóltak, szólnak, akik nehézségeiket élik meg, küzdik le, vagy buknak bele. Hogyan hatalmasodik el az akarnokság egy családban? Hogy lehet egy érzelmi válságon túlkeveredni? Hogyan léphet az ember túl az árnyékán?

Amikor megismertelek, úgy tűnt, hogy egy családod van, a Magyar Televízió, ami a Szabadság tér 17-ben székelt. Belaktad az egész épületet. Majdnem mindenkit ismertél. Voltál laboráns, laboratóriumvezető, trükk-operatőr, dramaturg, tévéfilmek írója, de mindenek előtt Polgár András. A Szabadság tér 17 ma üres épület. Valamikor, pedig egy összetartó közösség élte ott mindennapjait, barátságok, szerelmek szövődtek, emberek vesztek össze, békültek ki, örök barátok és örök ellenségek lettek, miközben megbízhatóan, igényesen és magas színvonalon készültek a műsorok.  Rabul ejtő világ volt, aminek 37 éven át voltál részese. Harminchét év, éppen életed fele. Ha ennyi időn át televíziós valaki, akkor örökre az is marad.
Része lesz egy intézménynek, beépül a falakba, a munkatársak lelkébe, az elkészült műsorokba, a történelembe.
Kerek, élvezetes, érdekes és tevékeny élet áll mögötted.

Hiányozni fogsz.

 

Örömmel tájékoztatjuk a Társaság tagjait:

„Az idő sodrában – Nádudvari krónika 1988-2008” címmel, 20 éven át forgatott dokumentumfilm Veszprémben,
a Kamera Hungária Televíziós Műsorfesztiválon, a dokumentum kategóriában FESZTIVÁLDÍJAT kapott.

A film nyolcvannégy dokumentumfilm közül került az első hat közé, majd az első helyre.

Rendező:  B. Révész László
Operatőr: Nádorfi Lajos

Közös örömünknek tekintjük sikerüket és szívből gratulálunk a film minden alkotójának.

 

Gratulálunk a Zugló TV-nek.

Pozsony, Bécs és Szabadka után a Zugló TV stábja negyedszer ért el nemzetközi sikert.

Májusban a Vajdaságban megrendezésre került Duna melletti országok nemzetközi tv-s rádió-s újságíró fesztiváljára küldte el alkotását a Zugló TV.

A találkozó témája a tolerancia, a sokszínűség, a nemzetiségi kultúrák békés egymás mellett élése volt.

A szerbiai Banja Junákovics fürdőhely látta vendégül a közel 30 rádiós anyagból 8, és a közel 90 tévés anyagból 12 előválogatott munka alkotóit. A fesztivált a vajdasági autonóm tartomány képviselőháza és annak  szervei támogatták,
a médiahátteret az újvidéki vajdasági országos rádió és televízió biztosította.

A Zugló TV a Zuglóban élő dr. Garai Attila nemzetközi hírű zeneművészről készült filmmel indult a nemzetközi megmérettetésen. A „Hangok a Hang utcából” című film a művészet, azonbelül is a zene, valamint a szerelem
és a szeretet határokon, kultúrákon és generációkon átívelő erejéről, közös nyelvéről szól a főszereplő munkásságán
és családján keresztül.

Dr. Garai Attila jazz-zongorista, énekes, a Zeneművészeti Egyetem docenseként vonult nyugdíba.
Magyarország jazzénekeseinek nagy része az ő szárnyai alól került ki. Számos nemzetközi és hazai díjat, elismerést tudhat magáénak, és a tanítványai ugyanígy. Lánya artistaművészként járta a világot, amelynek során megismerte a szintén artista
és zeneművész argentin férjét. Közös fellépések, majd ajándékként zenei tehetséggel megáldott gyermek lett a sorsuk.
A család Magyarországon települt le, ahol a kis unokát a nagypapa is tanítja zenélni. A hol spanyolul, hol magyarul éneklő csodaóvodásnak fellépései vannak, CD-jei jelennek meg, a család együtt zenél.

Kővári Miklós stúdiója adott lehetőséget a gyártásra. Az operatőr, az évtizedekig az mtv-nél dolgozó HSC-s alkotó:
Zsóka Zoltán. A vágó Kardos András. A hangfelvételek és a technikai részletek megoldása Vértes Zsolt munkája.

A Zugló TV csapata  a Fesztivál külön díját kapta. A díjat Zugló TV tv főszerkesztője, egyben a film szerkesztője,
Fekete Csilla vette át a szervező RTV Trend igazgatójától.

A fesztivál hagyományteremtő céllal indult, jövőre még több alkotást várnak, remélve, hogy még több kolléga cserélhessen szakmai tapasztalatot  egymással, s minél több film hirdethesse a sokszínűség szépségén keresztül a békés egymás mellett élést korunkban, amikor talán soha nem látott aktualitása van a toleranciának.

 

Tiszteletre méltó a Zugló TV nagy kezdeményező képessége. Részt vesznek a a vasutak múltjával, jelenével foglalkozó nemzetközi Rail-film munkájában. Az elmúlt hetekben készült el sikeres dokumentum-filmjük, egy idős, vidéki mozdonyvezető portréja.

 
2010. szeptember 28.
A Hírlevelet összeállította:
Szőnyi G. Sándor
 
 
 
    vissza az elejére vissza egy lépést