1092. Budapest. Ráday-u 31/K. Filmesház   telefon: 299-30-27; fax. 299-30-28; email:e.ica@filmjus.hu  
     
 

H Í R L E V É L
(2011/29. szám, 2011. június 4.)

Búcsú Kremsier Edittől

 

Volt az MTV-nek egy részlege, amely talán a legnehezebb munkát végezte. Általában ismeretterjesztést, különösen
a gyerekeknek szóló ismeretterjesztést. Ezek a műsorok sok hátránnyal indultak a mesékhez, vagy a tévéjátékokhoz képest. Viszont rövidesen a kiváló szerkesztők elérték, hogy nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is szívesen nézték ezeket a szórakoztató és új módszerekkel oktató műsorokat. Ilyen sikeres ismeretterjesztő volt Kremsier Edit, akinek érdemes elmondani azt az útját, ahogy 1960-ban bekerült a televízióba. Az osztály kapott egy státuszt. Kovács Béla, az osztály vezetője humán tárgyakkal foglalkozó szerkesztőt keresett. Ez 1960-ban volt. A szakmában fölhívta valaki a figyelmét, hogy egy óbudai iskolában van egy nagyon ügyes magyar-történelem szakos tanár. A gyerekek szeretik és nagyon sok mindent kezdeményez. Az osztályvezető elment az iskolába, beszélgettek, s röviddel később Kremsier a Magyar Televízió munkatársa lett.

Csak néhányat sorolok fel azokból a műsorokból, amelyeket a legjobb szakértők segítségével ő vitt sikerre.
Elsőnek említem Vargha Balázs Fabuláját, amely változatosságával rengeteg hívet szerzett. Az igényességre példa, hogy
a gyerekek fotótörténeti oktatását Korniss Péter, a kor egyik kiváló fotóművésze vezette. Hasonló igényességgel készültek
a Játszunk bábszínházat sorozat, a magyar gépészeti sorozatok. Volt a televíziós gyerekműsoroknak egy belső titkos meghatározása, amit a munkatársak fejlesztettek ki: a gyerekműsort éppúgy kell csinálni, mint az igényes felnőtt műsort, csak egy kicsit jobban. Ezt segítette, hogy a televízió más területei tisztában voltak azzal, mennyire fontos a gyerekek tanítása, és hogy milyen sokan hallgatják a kevésbé iskolázottak körében ezeket a műsorokat, így belenéztek abba nagymamák, szülők, hogy milyenek az új pedagógiai törekvések. Illő lenne egyszer a gyerekek ismeretterjesztő műsorainak valami emléket állítani. Kik voltak itt az úttörők? Kelemen Endre, Rockenbauer Pál, akiket már ’56-ban felvettek az egyetemi eredményeik alapján szerkesztő gyakorlatra. Aztán Edit, Kovács Barna és Varga Laci. Edit a humán, a két fiú
a természet és a technika műsorait szerkesztették. Az ő tanítványai közül sokan dolgoztak a később induló Iskolatelevízióban, hazán belül és hazán kívül jó hírt szerezve, mint akik a híres Rácz tanár úr, Öveges tanár úr nyomában haladnak és őrzik ezt a gazdag szellemi kincset. Edit más műfajokban is sikeres volt, mint dramaturg, mint dokumentumfilm szerző.

Pár nappal halála előtt felhívtam valamiért. Nem volt jó hangulatban. Egész biztos nem a halálát okozó közlekedési balesetre gondolt, hanem azoknak a tanároknak a harcára, akik napjainkban küzdenek azért, hogy még lehessenek
Rácz tanár urak, meg Öveges tanár urak a mai iskolákban is, és evvel állítsuk meg pedagógiai kultúránk romlását.
Ezekről beszélt Edit. Ezek voltak utolsó szavai közös törekvésünkről, a pedagógia rangjáról.

Isten veled Edit.

Budapest, 2011. június 4.
Sándor György

 

 
 
 
 
 
    vissza az elejére vissza egy lépést