1092. Budapest. Ráday-u 31/K. Filmesház   telefon: 299-30-27; fax. 299-30-28; email:e.ica@filmjus.hu  
     
 

JEGYZŐKÖNYV

mely felvéve 2006. december 6.-án 10.00, majd 10,30 órakor a Televíziós Művészek Társasága éves közgyűlésén a FilmesHázban (1092 Budapest Ráday u. 31/K)

 

Jelen vannak:

Mihályfi Imre, a TMT elnöke,

Szőnyi G. Sándor, a TMT alelnöke,

Radó Gyula, a TMT titkára,

a TMT tagságából a mellékelt jelenléti ív szerint 20 fő,

a tagfelvételét kérők közül a mellékelt jelenléti ív szerint 6 fő,

Ruttkayné Enzsöl Ilona jkv,

Jánosi Antal jkv-hitelesítő.

Mihályfi Imre:
Üdvözölte a megjelent Tagságot.
Megállapította, hogy az Alapszabály szerinti szavazattal bíró létszámban nem jelent meg a tagság, ezért a meghívó szerinti szünetet elrendelte a meghívóban meghirdetett második időpont, 10,30 órai kezdésig.

Ismertette a napirendi pontokat.

1./ Beszámoló a Televíziós Művészek Társasága, és a Közszolgálati Televíziós Kerekasztal eddig végzett munkájáról
Előadó: Mihályfi Imre elnök

2./ Tagfelvétel és szervezeti élet
Előadó: Radó Gyula titkár

3./ Egyebek (éppen aktuális ügyek)
Előadó: Mihályfi Imre elnök

A napirendi pontokat a tagság egyhangúlag elfogadta.

Mihályfi Imre:
Javaslatot tett arra, hogy a jegyzőkönyvvezetés magnóval történjen, a jegyzőkönyvvezető személyére Ruttkayné Enzsöl Ilonát, jegyzőkönyv hitelesítőnek pedig Jánosi Antalt javasolta.

A megjelentek a jegyzőkönyvvezetés módját és a javasolt személyeket egyhangúlag elfogadták, azokat megszavazták.

Mihályfi Imre:
A vezetőség beszámolója ismertetésekor elmondta, hogy a megalakulást követően a Televíziós Művészek Társasága kezdetben kereste a helyét, hogy hogyan tud véleményt alkotni, a véleményét hogyan tudja megfelelő módon eljuttatni a megfelelő fórumokhoz. Tulajdonképpen kialakult egy kellemes klubélet, amely miután az első konfliktushelyzetébe került, maga az aktivitása is beindult és ez abból az egyszerű helyzetből indult, hogy miért nem ismétli a Magyar Televízió azokat a produkciókat, amelyek mintegy kulturális kincsesbánya vannak a birtokában.

Ahhoz, hogy ismerje mindenki a kialakult rendszert, kicsit korábbról kell, ismertetni a TMT munkáját.

Tehát kiderült, hogy jogdíjat kell fizetni a színészeknek és ezt a jogdíjat a televízió évek óta nem fizeti és perben áll a művészekkel. Úgy döntött a TMT vezetése, hogy megpróbál közvetítő szerepet betölteni, idehívták a MASZK-ot -
- Hegedűs D. Géza elnökletével - és kezdetben némi ellenséges vita után abba az irányba próbálták terelni az eseményeket, hogy megegyezés jöjjön létre, valami ésszerű kompromisszum. Abban maradtak a résztvevők, hogy ezt a tárgyalást folytatják az EJI és a MASZK helyiségeiben - április 28.-án volt ez, a múlt évben - és sikerült ott egy un. jószolgálati tevékenységet végezni.

Megállapodott a társaság abban, hogy egy méltányos összeg ellenében a MASZK elállna a pertől, és ha meg tudnak állapodni a Magyar Televízió vezetőségével ezt az ügyet ad acta lehet tenni. Ezek után ez év májusában egy televíziós elnökségi ülésen részt vett a delegáció, ahol ezt a televízió elnökségével ismertette a TMT vezetősége - akkor még
Simon András volt az alelnök és Takáts Imre nevű gazdasági ember volt jelen, ahol megállapodást született -, hogy tegyen egy gesztust a televízió azzal, hogy valamilyen összeget kifizet. Nincs értelme, hogy a két fél pereskedjen egymással, ezzel elindult volna a dolog tisztességesen a maga útján. Természetesen nemcsak a színészeknek jár jogdíj, hanem az alkotóknak, az operatőröknek, és az íróknak is. De miután a színészek honoráriuma volt az akut probléma, ezért a TMT vezetősége úgy gondolta, hogy taktikai okokból itt kell az első lépést megtenni.

Semmiféle értesítést a továbbiakról nem kapott a TMT vezetősége a televíziótól, ezt egyszerűen a televízió felfüggesztette, és nem fizet továbbra sem, és nem ismétel továbbra sem. Úgy gondolja a TMT elnöke, hogy ebben az ügyben a társaságnak lépéseket kell tennie továbbra is, mert ez tűrhetetlen, hogy ilyen állapotok uralkodnak. Tovább komplikálja a dolgot a leendő nosztalgiacsatorna amely vagy összejön, vagy nem. Nehéz megmondani, hogy a nosztalgiacsatorna létrehozása jó-e, vagy sem. Részben olyan szempontból jó lenne, hogy a közönség számára elérhetővé válnának ezek a művek és valószínűleg a jogdíjak is megoldódnának - bár ő egyáltalán nem biztos abban, hogy megoldódnának, mert ezek elég tetemes összeget jelentenek. Megállapította, hogy ez sokkal jobban működött akkor, amikor egy jelentősebb alkotó életművét prezentálta a televízió a megfelelő tisztelettel. Megállapította, hogy ebben az ügyben vannak még a továbbiakban is tennivalók.

Ez az ügy a két területet - a színészek és a TMT szervezetét - a kezdeti nézeteltérések után egységesítette. Természetes szövetségest ismertünk meg bennük, hiszen közösek az érdekeink, a televíziós kultúrában is mindkét terület érdekelt. Hiszen fontos, hogy az ország megismerje azokat a színészeket is, akik már nincsenek köztünk és megismerje az újabb tehetségeket is.

A következő lépés abba az irányba történt, hogy jelentkezett a Drámaírói Kerekasztal, hogy létezik a Katona József pályázat, ami abból áll, hogy a minisztérium támogatta a színházakat és az írókat olyan irányba, hogy bizonyos mennyiségű pályaműveket minden évben produkáljanak. Létrejött egy természetes szövetség a színészekből és a drámaírókból a TMT tagságával együtt. Azt lehet mondani, hogy ez a televízió művészeti területének a szoftverje. Tehát képviseli a televízióban azokat a kreatív alkotókat, akik - rendezők, operatőrök, szerkesztők, dramaturgok - képesek arra, hogy magas szintű műveket hozzanak létre és vannak az írók, akik megalkotják azokat az igényes műveket, melyek méltán tarthatnak igényt a közönség érdeklődésére.

A TMT vezetése úgy gondolta, hogy létrehozza a" Várkonyi" pályázatot, amely ezeknek a műveknek a televízióra való felvételét, tv-játékszerű felvételét célozta volna meg. Ez nagyon pici lépés lett volna abba az irányba, hogy a kortárs irodalom, a kortárs színészek és a kortárs alkotók megjelenjenek a televízió képernyőjén.

Ilyen módon létrejött egy valódi tartalommal bíró szövetség a három terület között. Első lépésként megfogalmaztuk a Várkonyi pályázatot. Ez tizenkét Katona József pályázat által létrehozott tv-játékszerű televíziós mű felvételét jelentette, és mindez esetenként hétmillió forintot igényelt volna. Ennek kulturális jelentőségét nem lehet eléggé felbecsülni, mert az nem mindegy, hogy az ismeretlenség homályából elő tudnak-e kerülni a magyar kultúra jelentősebb alkotói.

A következő lépés az volt, hogy elment a TMT vezetése az ORTT bizottságába, ahol az elképzeléseket részletesen előadták és próbálták az ott jelenlévő szakértőknek megmagyarázni, hogy a tévéjáték az nem ugyanaz, mint a színházi közvetítés.
Az ORTT elnöke, Kovács György megígérte, hogy a Várkonyi pályázattal kapcsolatos TMT elképzelését támogatni fogja és 2005. évben ezt a koncepciót elfogadták, támogatták, üdvözölték, de pénzt nem adtak hozzá. Azt mondták, az idea jó, de erre most nincs pénz.

A 2006. évi Pécsi Országos Színházi Találkozón - miután a TMT Várkonyi pályázatát elutasították - egy újabb irat ment az ORTT-hez, amit a szakma reprezentánsai írtak alá - a Nemzeti Színház igazgatójával karöltve, Jordán Tamással -, amire postafordultával jött az elutasító válasz.

Ezután a Népszabadságban megjelent egy cikk, ahol megpróbáltak ennek a dolognak utánajárni, elég sok csacskaságot mondott Kovács úr, amelyet később is megismételt. A maga részéről felháborítónak tartja, hogy szakmai kérdésben Kovács úr kompetens.

Megállapította, ahogy az előbb elhangzottakból is látszik, a szakma egymásra talált és úgy gondolták, hogy eljött annak az ideje, hogy ezt deklarálják is, ezért létrehozták 2006. június 26.-án a Közszolgálati Televíziós Kerekasztalt, mely áll a Televíziós Művészek Társaságából, az Országos Színészegyesületből és a Drámaírói Kerekasztalból valamint a FilmJusból, majd kiegészült a Postai és Hírközlési Szakszervezettel, mely munkajogi ügyekben tudna eljárni.

Ezt gyümölcsöző szövetségnek értékelték. Az elnökök képviselik a Kerekasztalt. Mivel ez a szakma számára nyitott, később tizenegy szakmai és szakszervezeti terület képviselője is csatlakozott.

 
A Kerekasztal stratégiája három fázisból épült fel:
   
- Úgy gondolták, hogy ősszel érdemes egy olyan offenzívát indítani, melynek első lépése a Közszolgálati Televíziós Kerekasztalnak a tanácskozása,
   
- második lépése a Médiaparlament,
   
- és harmadik lépése az EBU Konferencia.
   
Mind a három a közszolgálati televíziózás ügyével foglalkozott és tett ezekben a vonatkozásokban meglehetősen fontos lépéseket.
 

Október 5.-én indítottuk a megalakulást követő első nagyobb rendezvényünket, ahova meghívtuk a szakmát, és meghívtuk a politikai döntéshozókat, akik elküldték az illetékes pártok szakembereit és várakozásunknak megfelelően nagyon érdekes vita bontakozott ki.

A TMT vezetése erre a Kerekasztalra két tanulmánnyal készült melynek első pontja az EU-s pályázatok ügye volt, mégpedig abból az aspektusból, hogy Magyarországon kiírnak különböző pályázatokat, de azok nincsenek összehangolva az Unió pályázataival, tehát mire az itthoni pályázatok megvalósulnak, azok nem tudják elérni az uniós pályázatokat, tehát ezért komoly pénzektől esik el a szakma. Ez volt az egyik észrevételünk.

A másik észrevételünket a Számvevőszék jelentésére alapoztuk, és pontról pontra elemeztük, hogy az ORTT hogyan gazdálkodik a pénzekkel. Jól gazdálkodik-e, vagy rosszul? Mi azokra a pontokra mutattuk rá, ahol igen is rosszul gazdálkodott a pénzekkel, nevezetesen legnagyobb sérelmünk az volt, hogy a műsorra fordítható pénzekből saját fenntartására csoportosít át összegeket egyfelől, másfelől levesz a pályázati pénzekből saját döntéskörében kiutalható pénzösszegeket különböző célokra.

Értő fülekre találva, a Kerekasztal az előterjesztést meghallgatta, és egyöntetűen megszavazta azzal a kitétellel, hogy ezt az összes döntéshozó területre küldjük meg. Tehát megküldtük dr. Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének, Veres János pénzügyminiszternek, Hiller István miniszternek, dr. Czeglédi Lászlónak, az MTV Közalapítvány Kuratórium elnökének,
Bíró Sándornak, a Hungária Televízió Közalapítvány elnökének, dr. Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének, valamint a két közszolgálati televízió elnökének. Ezekről a helyekről természetesen visszajelzéseket kaptunk, mégpedig olyan értelemben, hogy egyetértenek velünk. Aztán megküldtük Kovács Györgynek, az ORTT elnökének,
Grunwalsky Ferencnek, a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnökének, Kósa Ferencnek, a Történelmi Film Alapítvány Kuratórium elnökének, dr. Harsányi Lászlónak, a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnökének. Egyéb érdekelteknek, Kiss Enikőnek, a MEDIADESK HUNGARY irodavezetőjének, dr. Kovács Árpádnak, az ÁSZ elnökének és a parlamenti bizottságok elnökeinek, valamint a frakciók vezetőinek. Hogy ennek mi lett az eredménye, erre még a későbbiekben visszatér.

Mielőtt a visszajelzések beérkeztek volna, megrendezésre került a Médiaparlament. Ennek a koncepciójával nem mindenben értett egyet a TMT vezetősége. A meghívott vendégekkel nem volt lehetőség igazi diskurzusra. Kétségtelen, hogy itt is elhangzottak a szakma égető problémái. Utólagos reagálások közül kiemelendő Kiss Péteré, aki jelezte, hogy készen áll az ágazati egyeztetésre és javasolja albizottságok létrehozását a különböző területek számára. Ezek nyilván munkajogi aspektusból vizsgálnák a kérdéseket. Az a dolgunk, hogy megértessük az illetékesekkel, hogy azon alkotóknak, akik nincsenek státusban, vagyis a szabadúszóknak is védelmet, megszólalási és érdekvédelmi fórumot kell biztosítani.
Ez kötelességünk is. A Médiaparlamentben a TMT részéről Szőnyi G. Sándor szólalt fel. Beszédének az volt az alapvető gondolata, hogy a problémák fő forrása, hogy nincs normatív támogatás s ez az eleve kétségessé teszi a tervszerű gazdálkodást. Más szinten pedig kiszolgáltatottá teszi a mindenkori politikának.

Ezt a tanácskozást az EBU Konferencia követte. A résztvevők az EBU tisztségviselői voltak, valamint a kormányzat részéről Szili Katalin, a televízió részéről Rudi Zoltán. Itt tulajdonképpen a közszolgálati televíziózással kapcsolatos vélemények hangzottak el. A dolog meg kell mondani elég pikáns. Mert, ha a közszolgálati televíziózás nem képes megfogalmazni önmagát, ha ezt a csetlés-botlást folytatja, akkor ennek kóros következményei lehetnek.

Engedjétek meg - mondta Mihályfi Imre -, hogy szó szerint idézzem "A konferencia céljai"-t :

"Egyik célja a politikai befolyás közszolgálati médiára gyakorolt hatásának vizsgálata: szeretnénk felvázolni azon lehetőségeket, amelyek megoldást jelenthetnek e befolyás visszaszorítására. A téma különös figyelmet igényel nem csak a közép- és kelet-európai térségben, de az Európai Unió valamennyi országában. A kérdés az, hogy a nemzeti médiatörvények és az európai szabályozás hogyan tudják ténylegesen biztosítani a politikai és anyagi függetlenséget a közszolgálati média számára. A konferencia akkor lesz eredményes, ha megfogalmazódik néhány olyan konkrét javaslat, amely elősegíti a közszolgálati televíziókra és rádiókra nehezedő nyomás csökkenését.

A konferencia másik célja, hogy előre tekintsünk, és világos jövőképet vázoljunk fel az európai közszolgálati média számára. Hogyan érvényesülhet a közmédia a huszonegyedik század digitális környezetében, a hagyományos tömegmédia és az interaktív új média összeolvadásának korszakában? Hogyan biztosítható a közmédia adófizetői támogatása?"

Ez az adófizetői támogatás a függetlenség egyik biztosítéka lehetne.

"Hogyan férhetnek hozzá az állampolgárok az archív anyagokhoz a digitális konvergencia környezetében? E jövőbe mutató kérdéseknek különös aktualitást ad, hogy az EU éppen napjainkban vizsgálja felül a Televíziózás határok nélkül irányelvét, az európai audiovizuális szabályozás központi elemét."

Hozzászólt dr. Szili Katalin és nagyon érdekes előadások és eszmefuttatások hangzottak el, különösen az Európai Bizottság elnökétől, Reding asszony részéről, aki kijelentette - de nemcsak ő, hanem mások is -, a közszolgálati televízió nemcsak kultúra közvetítésére, hanem értékteremtésre, kultúrateremtésre is kötelezhető, ez feladata és célja.

Erről beszélt Bjorh Erichen úr, az EBU televíziós szekciójának igazgatója is, ami nagyon elgondolkodtató:

"Európában úgy harminc évvel ezelőtt kezdődött a tévépiac liberalizációja. Azóta a kereskedelmi televíziók rendkívüli sikereikkel a piac 36 százalékára szorították vissza a közszolgálatiakat. A verseny miatt a régi vágású, patriarchális, elitista közszolgálati adók rákényszerülnek a radikális modernizálására, és be kell látniuk, hogy nem elég értelmes, népnevelő, szórakoztató, felvilágosult műsorokat készíteni, azokat vonzóvá is kell tenni. Az a valódi gond, hogy a kereskedelmi adók nem érik be a 64 százalékkal, ők az egész piacot akarják, elvégre elképesztő összegeket kasszíroznak, mindenekelőtt a megnövekedett műsoridő alatt eladható reklámokból."

Minket talán itt, Magyarországon nem érint még ilyen közvetlenül a kereskedelmi adók offenzívája, de ha sokáig ügyetlenkednek a közszolgálati televíziók, és nem tudják megfogalmazni - nagy szavakkal élve - küldetésüket, könnyen hasonló helyzetben találhatják magukat.

Nem véletlenül feszegeti ezt a kérdést a szekcióigazgató, mert ugye vannak Európában olyan - főleg a kereskedelmi televíziók részéről - hangok, hogy nincs szükség közszolgálati televízióra, mert lám, Amerikában sincs, és nagyon jól elvannak nélküle.

Még néhány idézet Bjorh Erichen úr gondolataiból:

"Közszolgálati televízión azokat a köztulajdonban álló tévécsatornákat értem, amelyeket előfizetési díjból vagy reklámokból, esetleg e kettő keverékéből finanszíroznak, elvileg mind gazdaságilag, mind politikailag függetlenek, és nem csupán a szórakozást, hanem a nevelést is feladatuknak tekintik."

"A közszolgálati adók azért kapják vagy keresik a pénzt, hogy műsorokat gyártsanak. A kereskedelmi tévék azért készítenek műsorokat, hogy pénzt keressenek."

"A közszolgálati tévéknek kulturális kötelességük is van: a nemzeti nyelvnek, az ország történelmének és a mindennapi társadalmi és kulturális életnek a bemutatása."

Nyilvánvaló, hogy ezek olyan európai gondolatok, amelyeket méltán vallhatunk magunkénak. Az is nyilvánvaló, hogy a finanszírozás kérdését nem lehet megkerülni. Pénz nélkül nem lehet televíziót csinálni. Abszolút kiugró példaként említették Finnországot, melynek, mint tudjuk 4-5 millió lakosa van, a televízió mégis 80 milliárd forint évi büdzséből dolgozik. Magyarországon -talán majd egyszer- a jövő televíziójának azon kellene törnie a fejét, hogy mi a televízió feladata?
Milyen műsort akar adni a nézőnek? Ehhez milyen technika, hány és mekkora műterem és mennyi szakember szükséges? Ezután lehet gondolkodni az anyagi kondíciókról. Vagyis nem a pénzhez kell szabni a műsort, hanem a műsorhoz a pénzt. Elég egyszerű alapigazság. Túlságosan is az.

A Médiaparlamenten éppen Lénárt István állt fel, hogy uraim, miért azon gondolkoznak, hogy most mennyi pénzt adjon az állam? Ha ez több lábon is állhat. Hát adjanak a kereskedelmi televíziók a reklámbevételeikből, adjanak valamennyi pénzt a nézők, és adjon valamennyi pénzt az állam, és tegyék már végre rendbe ezt a közszolgálati televíziót.

Hogy a sok okos gondolat eljutott-e az agyakba azt nem tudom, s csak remélni merem, hogy nem hiába hangzottak el.

Visszatérve a Kerekasztal kapcsán történtekhez, jólesően nyugtáztuk, hogy megindultak a visszajelzések. A legfontosabb Szili Katalin levele volt, amely utasította a Kulturális és sajtóbizottságot, hogy a bejelentésünket tárgyalja meg.

Ennek következtében meghívást kaptak a Közszolgálati Televíziós Kerekasztal képviselői a parlament Kulturális és sajtóbizottságába, illetőleg a Média albizottságba.

A Média albizottságban a TMT volt az előterjesztő, és dr. Jánosi György vezette a tanácskozást. Itt elmondta Mihályfi Imre elnök úr, hogy a közszolgálati televíziózás működési zavaraiért nyilvánvaló, hogy a kitalált rendszer a felelős. Ez a rendszer úgy, ahogy van használhatatlan, de miután tudomásul kell venni, hogy pillanatnyilag a közszolgálati televízióknak ezen a rendszeren belül kell működniük, a Kerekasztal tagjai megpróbálnak rámutatni azokra a dolgokra, amelyek a rendszeren belül kifogásolhatóak. Itt került említésre, hogy a pályázatok nincsenek összehangolva az uniós pályázatokkal, valamint hogy bizonyos pályázati pénzek nyomtalanul eltűnnek, illetve nem úgy hasznosulnak, mint ahogy az szükséges lenne.

A Drámaírói Kerekasztal nevében Békés Pál szólalt fel, aki elmondta, hogy az elmúlt években 300 film készült, és csupán két közepes, vagy annál gyengébb gyerekfilmet tudott produkálni a szakma és mennyire fontos az, hogy a felnövekvő új generáció számára nem mindegy, hogy min nevelkedik, milyen behatások érik őket.

Száva Gyula kiegészítéseket tett a bejelentéseinkhez.

Meg kell mondanom, hogy az ott jelenlévő kormánypárti és ellenzéki képviselők valamennyien elfogadták, hogy ez az állapot tűrhetetlen, ez nem járható út, ezen változtatni kell. Gyakorlatilag egyetlen ellenvélemény sem volt hallható.

Ott volt még Lampl Lajos megfigyelőként a MASZK részéről, valamint szakértőként Fellegi Tamás, aki meglehetősen indignálódva közölte, hogy jön a Parlament ahhoz, hogy kétharmados törvényeket feles törvényekkel felülírjon.

Ezek után Kovács úr szólalt fel, aki ismét bődületes szamárságokat mondott szakmai ügyekben. Abszolút meg nem értve, vagy nem akarva megérteni azt, hogy valójában mi a Kerekasztal javaslata a Várkonyi pályázat ügyében. Nem tudni honnan vette azt a merészséget, hogy a szakma véleményével, a magyar szellemi élet reprezentánsaival szembe menve kioktassa a Kerekasztal megjelent tagjait, hogy mennyire nincsen szükség erre a Várkonyi pályázatra. Érvelt azzal, hogy háromórás tévéjátékok az ördögnek sem kellenek, közben leosztotta a pénzt a regionális televíziókhoz, ott meg persze, hogy nem működött ez a pénz, mert a vidéki színházaknak is az a céljuk, hogy minél szélesebb publikumhoz jussanak el.

A Média albizottság határozati javaslat az volt, hogy az ORTT küldje meg a kifogásolt passzusokra a válaszát, a maga mentségeit. Számoljon be írásban a kifogásokra. Valamint határozatot hozott, hogy a Közszolgálati Televíziós Kerekasztal - az őt érintő kérdésekben- a Parlament Kulturális és sajtóbizottságában a továbbiakban állandó meghívottként vegyen részt. Ez a legnagyobb eredmény, mert a médiatörvény előkészítése a következő legfontosabb lépés, és az, hogy a Kerekasztal képviselve van a Kulturális bizottságban, számunkra a legfontosabb eredmény.

A következő alkalommal Pető Iván által vezetett Kulturális és sajtóbizottság ülésén is részt vettek a Kerekasztal részéről megfigyelőink.

Ma van a tanácskozásunkkal párhuzamosan -ahová szintén kapott a Kerekasztal meghívót - a jazz helyzetével kapcsolatos problémákat tárgyaló ülés a Média albizottságban, ahová nem tudtunk senkit küldeni.

Mihályfi Imre elmondta, hogy megköszönte Szili Katalinnak azt - miután volt némi bizonytalanság, hogy egy civil szervezet által benyújtott közérdekű javaslat tartozik-e a Kulturális és sajtóbizottság elé- de Szili Katalin levelével eldöntötte, hogy igen. Tartozik. Valamint ebben a levélben újfent felhívta a figyelmét az Országgyűlés elnökének, kétharmados törvényt ne írjanak felül feles törvénnyel. Sajnos ez a tegnapi szavazásnál mégis megtörtént. Innentől kezdve már csak módosító indítvánnyal lehetett volna az általunk kifogásolt dolgokat helyretenni. Az volt a tapasztalatunk, hogy nincsen idejük a szakértőknek teljes mélységében tanulmányozni a problémákat és az ellentmondásokat és a különböző aspektusait a leírt mondatoknak. Ezt csak akkor lehet, ha valaki veszi a fáradtságot és ismeri jól a szakmát. Tudja, hogy hol vannak a buktatók. Felismeri a mondatok között elrejtett szándékokat, azokat nyilvánosságra hozza és kimondja, és tudtukra adja. Úgy döntöttek végül, hogy ebben a fázisban, írásban közlik valamennyi párt illetékes szakértőjével azokat az anomáliákat, amelyeket módosító indítvánnyal még korrigálni lehetett volna. Nyilvánvaló, hogy olyan mennyiségű törvényt olyan halmazban szavaznak meg a képviselők, hogy akkor, amikor a törvényalkotók szempontjából működésképesség kérdésében kell állást foglalni, akkor sem energia, sem idő nincs, hogy teljes mélységében fölmérjék a részkérdéseket.

Következő lépésként, meghívás érkezett az Oktatási és Kulturális Minisztériumból december 11.-i hétfői Mozgókép Koordinációs Tanács ülésére, amelynek tematikája a pályázatok összehangolása, tehát amit szóvá tett a TMT vezetése a Kerekasztal anyagaiban. Ebben a tanácsban érintett szervezetek a Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatósága, a Magyar Mozgókép Közalapítvány és az ORTT. A Kerekasztal delegációja: Szőnyi G. Sándor, Száva Gyula és a Drámaírói Kerekasztal részéről Kiss Csaba.

Egy kérdés maradt, amiről beszélni kell, ez, pedig a kitüntetési javaslataink. Amiről el kell mondani, hogy nem kapott a TMT vezetősége időben értesítést a Filmművész Szövetségből mi a határideje a kitüntetési javaslatok leadásának? Ezért a vezetőség nem tudott mást tenni, mint hogy a TMT-tagsága által már korábban megszavazott személyeket kibővítve egy Duna TV-s Balázs Béla díjra jelölttel - akiket hiába terjesztett fel a TMT a múlt évben, hiszen senki sem kapta meg a kitüntetést -, most megismételte a kitüntetések javaslattételére létrehozott bizottság, amely bizottság elnöke a Duna TV-ből Kővári Péter. Ez nagyon jó abból a szempontból is, hogy a két közszolgálati televízió közös ügyeként kezeli a kitüntetésekre benyújtandó javaslatokat. A javaslatokat a társaság beküldte a Filmművész Szövetségbe. A Filmművész Szövetségben tapasztaltakról Szolnoki András ad majd bővebb tájékoztatást.

Úgy gondolta a TMT vezetősége, hogy bejelentkezik a miniszterhez, mivel a Magyar Televízióban kb. 800 belsős műsorkészítő és legalább ennyi, ha nem több, külsős műsorkészítő és a regionális tv-k számos alkotója végez felelősségteljes alkotó munkát. El kell érnünk, hogy saját jogon tehessen kitüntetésekre javaslatot a Televíziós Művészek Társasága. Gurbán kollégánk beszélt a miniszterrel, aki megígérte, hogy fogadni fogja a TMT delegációját.

A jövőt illetően, most nagyon sokat lehet hallani, hogy a digitális televíziózás miatt újra kell gondolni a Médiatörvényt. Ez fals érvelés. Ezzel megint hat évvel el lehet tolni az egész ügyet. Ennél van egy közelebbi dátum, mely szerint az Unióhoz illeszteni kell ezeket a szabályozásokat, amelyeket két éven belül meg kell tenni. Tehát ezt az egész ügyet tovább halasztani nem lehet - mondta Mihályfi Imre -, az ORTT úgy gondolom nem funkcionálisan müködik. Az ORTT-nek a mecenatúrát ambicionálni kellene, a kultúra támogatására tőle kellene elindulni kezdeményezéseknek. E helyett, csak akadályoztatásokat tapasztaltam. Nem értem a pályázati rendszert sem - folytatta -, mert ha a televízió összehív egy grémiumot, akik bizonyos művek közül kiválasztanak néhányat, és azt továbbküldi az ORTT-nek, aki szintén összehív egy bizottságot. Mire fel? Ha már egyszer a szakma eldöntötte, hogy melyek azok, amelyek érdemesek arra, hogy pályázati pénzeket kapjanak, akkor miért kell még egy grémium? Azt el tudom képzelni, hogy vétójoga legyen az ORTT-nek, ha már a pénzt ő adja, vagy azt mondja, hogy ez pornográf, vagy ez nem való az ilyen, vagy olyan, vagy amolyan szempontok miatt a közönség elé, ezt el tudom képzelni, de azt, hogy felülbíráljon egy szervezetet, ezzel gyakorlatilag demoralizálja magát a szervezetet is. Mert, ha a szervezet azt látja, hogy hiába terjeszt fel bármit, annak szinte semmi jelentősége nincsen, vagy csak minimális mértékben hasznosul, mert egész másutt döntenek, akkor eltűnik minden felelősség.
Vannak bizonyos igazgatási feladatai is az ORTT-nek, amely nyilvánvalóan olyan feladat, amit neki kell elvégezni. De hagyják a televíziókat felelősen dolgozni. Ha el lehet érni a normatív támogatást, akkor majd a televíziók felépítik a maguk arculatát. Ha ez nem adatik meg, akkor ez a vergődés csak tovább fog tartani.

Feltette a kérdést a tagságnak, hogy a TMT elnöki, vezetőségi beszámolóját elfogadják-e, vagy kérnek-e valamilyen kiegészítést?

A tagság egyöntetűen elfogadta Mihályfi Imre elnöki, a TMT vezetőségi beszámolóját.

Mihályfi Imre:

Felkérte Bubryák urat, hogy a Párbeszéd európai fejlődésünkért pécsi rendezvényéről tájékoztassa a tagságot.

Bubryák István:

Ismertette, hogy november 3.-án Pécsett a TMT vezetősége megbízásából ő vett részt a Párbeszéd "Európai fejlődésünkért" című rendezvénysorozat második eseményén, melynek címe "Kultúra az Európai Unióban - a parlamentek szerepe".
A program szerint kitűnő témákról lehetett volna beszélni.

Több hiba következett be. Az első hiba az volt, hogy félreértelmezték ezt az egész eseményt a rendezvényszervezők.
Én is - mondta - megbízást kaptam arra, hogy ha ott van rá mód és lehetőség, és van rá egyáltalán fogadó közeg az elnök úr által előbb említett Várkonyi pályázatról, az ORTT visszásságokról, stb. Ehelyett Alföldi Zoltán, a RTL műsorvezetője által egy kétórányi élő műsornak fölfogott beszélgetésről volt szó. Nagyon jó meghívottak voltak - mondta -, Szili Katalin,
De Blasio Antonio, az Európai Parlament képviselője, Balikó Tamás és még mások. Így ez egy televíziós műsor lett, mert ezt a Hálózat TV felvette és majd adja. A sok részt vevő kénytelen volt hosszú-hosszú szónoklatokat végighallgatni arról, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa lesz. A műsor pontosan két órája alatt, a meghívott vendégek mindent elmondtak arról, hogy Pécs Európai Kulturális Főváros lesz, közönséget nem hagyott szóhoz jutni a műsorvezető a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke elmondta a véleményét röviden, híradósan a dologról és ezzel aztán be is fejeződött ez a konferencia. Igazából sok értelme nem volt, azt megtudták a részt vevők, hogy nincs koncepció, hogy mi lesz az Európa Kulturális Fővárosa évben, mindenki tudja, hogy a miért mond a másik szamárságot, azt mindenki tudja, hogy ő miért mondja a legjobb programot és gyakorlatilag kiderült a részt vevők számára, hogy magyarok és ezzel vége volt a konferenciának.

Szolnoki András:

Beszámolt a közgyűlésen részt vevőknek a Filmművész Szövetségben 23 fő volt, aki szavazott a kitüntetési javaslatok kérdésében. A Balázs Béla-díjjal kapcsolatban, januárban lesz majd döntés, most erről nem történt szavazás. Ismertette, hogy mely területekről, milyen személyi jelöléseket nyújtottak be az egyes kitüntetési fajtákra, s azok milyen szavazati aránnyal, hogyan kerültek továbbküldésre.

Megállapította, hogy a TMT javaslataiból egy főt sem szavaztak meg, s nem küldték tovább a Kulturális Minisztériumba.
Ott felvetődött, hogy minden terület csak egy jelöltet jelöljön egy-egy díjra. Ezt nem határozatként hozták, de jövőre már így kérik be a kitüntetési javaslatokat.

Megállapította azt is, hogy a TMT vezetőségének fel kellene vennie a kapcsolatot a kulturális miniszterrel - mivel a TMT nem tagszervezete a Filmművész Szövetségnek, és nagyobb felületet fed le, mint a Filmművész Szövetség -, hogy a társaságtól egyenesen kérjék ugyanúgy a kitüntetési javaslatokat, mint a Filmművész Szövetségtől.

Mihályfi Imre:

Megköszönte a hozzászólásokat. S átadta a szót Bubryák Istvánnak.

Bubryák István:

Elmondta, hogy ha Kováts György azt mondta, hogy a regionális televíziókhoz juttatott bizonyos anyagiakat színházi közvetítésre, vagy azok felvételére, vagy tévéjátékszerű rögzítésére, akkor az egyszerűen nem igaz. Már ugyan nem a Szegedi Stúdió tagja, de napi kapcsolatban van velük, pontosan tudja, hogy nincs ilyen irányú sem felkérésük, sem pályázati lehetőségük, semmi olyan nincs, ami ezt igazolná. A másik dolog, a MUOSZ legutóbbi, november végi hírlevelükben van egy nagyon érdekes interjú Sarkadi Ildikóval, a kormányfő média főtanácsadójával, aki azt mondta, hogy ebből a Médiatörvény tervezetből, ami most jelenleg közkézen forog, ebből nem lesz semmi. A kormánynak eltökélt szándéka - mondja Sarkadi Ildikó - nem a közszolgálati televíziókat akarja támogatni, hanem a közszolgálati tartalmakat akarja támogatni. Nem tudom, de úgy gondolom - mondta Bubryák István -, hogy jó is, meg rossz is.

Fellegi Tamás:

Bocsáss meg - mondta Bubryák Istvánnak -, nem helyesen mondod, mert nem tartalmat mondott, hanem műsorban gondolkodnak. És az nem ugyanaz. Közszolgálati műsort. Ez nem ugyanaz a dolog, mert a tartalom egy globális dolog, a műsor pedig egyedi.

Bubryák István:

A Fókusz, vagy a Napló közszolgálati műsornak minősülhet adott esetben, mert a kereskedelmi televíziók annak minősítették, sőt, ebben az interjúban az is benne van, hogy esetleg több törvényt kell alkotni. Külön a közszolgálati médiumokra, külön a kereskedelmi médiumokra, külön a tartalomszolgáltatókra, külön digitális törvényt. Tehát esetleg négy-öt törvénnyel próbálják a média ügyét kezelni.

Mihályfi Imre:

Megköszönte az információkat. Átadta a szót Szőnyi G. Sándornak.

Szőnyi G. Sándor:

Ehhez csak kommentárként hadd mondjam el a következőt - mondta. Ugye, utánanéztünk annak, a Várkonyi pályázat elutasításával kapcsolatban kaptunk egy olyan levelet, hogy az ORTT viszont hatvanmillió forintos pályázatot ír ki színházi közvetítésekre. Kiderült, hogy egy régi törvény értelmében ezeknek a pályázati összegeknek a kétharmad részét a kereskedelmi tévéknek kell adni, egyharmad részét a közszolgálatiaknak. Így tehát a kereskedelmi televíziók negyvenmillióra pályázhattak volna. Nem pályáztak egy vasra sem. Azért, mert a pályázatban volt egy olyan feltétel, hogy legkésőbb 22 óra 30-kor el kell kezdeni a közvetítést, meg hogy úgy mondjam, a kereskedelmi televíziók kulturális felfogásával nem fért össze, ezért nem pályáztak. Egyébként egy a negyvenmillió ez visszamaradt az ORTT-ben és nem tudjuk, hogy mi lett vele.

Mihályfi Imre:

Megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Sós Máriának.

Sós Mária:

Megköszönte a vezetésnek, hogy ilyen sokrétű és nagyszerű munkát végzett a tagság érdekében. Elmondta, hogy a jazz-kérdésekkel egy kicsit ő foglalkozik a televízióban, s ha ilyen jellegű kérdés van, szívesen részt vesz a munkában, már csak azért is, hogy erősítsük azt, hogy létezünk.

Meghívta a tagságot az MRC vezetősége nevében a december 15.-én megrendezésre kerülő filmes karácsonyra.

Mihályfi Imre:

Megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Száva Gyulának.

Száva Gyula:

A televíziónak volt az EBU-konferenciája, ahol Sarkadi Ildikó nagyjából elmondta, hogy három tervezeten dolgoznak.
Az egyik: a digitális átállás tervezete, amit közzétettek a honlapukon, aminek lejárt a társadalmi vitaideje, most előkészítik az anyagot, és januárban lesz belőle egy kormánydöntés. A másik: az un. nemzeti audiovizuális stratégiának a kidolgozása, aminél azt ígérte, hogy az első negyedévben ők ezt elkészítik és egy fél évet adnak a szakmának a szakmai vitára.
Erre kellene felkészülni. Ehhez lehetne kapcsolni a CEU-nak - ahol ezt a konferenciát rendezték - azt az ajánlatát, hogy olyanformán kéne előkészíteni, hogy meghatározzák azt a "víziót", amit teljesíteni akarnak, utána a technikákat, az elérési utakat felvázolják, és csak utána készítenek törvénytervezetet. Nem úgy, mint az ORTT, aki 156 millió forintért tette le az asztalra, amit letett. A harmadik: az EU részéről egy nyomás lesz, mert meg fogják változtatni a határon átnyúló televíziózásról szóló nemzetközi szabályokat, amihez a magyaroknak is csatlakozni kell, mert a jogharmonizáció keretében a magyar tévéket is ehhez kell alakítani. Ebben kéne a társaságnak munkálkodnia, akár a törvénytervezetekhez javaslatokat kidolgoznia.

Mihályfi Imre:

Megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Mayer Bélának.

Mayer Béla:

Az archívanyagok újra hasznosításának fontosságáról beszélt. Majd szorgalmazta, hogy akár a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelethez kellene egy nyílt levelet küldeni, s ilyen módon gátat vetni ennek a tendenciának, hogy a nézőket az újabb,
a képernyőn hosszú ideig látható reklám-logók megjelenésétől megóvhassák.

Mihályfi Imre:

Válaszában elmondta, hogy mindkét dolog húsbavágó, de ha ez nem illeszkedik valamiféle koncepcióba, akkor tény és való, hogy kevésbé hatékony. A szimpla ismétlés önmagában nem elég. Olyan promóciót kell kitalálni, mely által el tud jutni a mű a maga közönségéhez.

B. Révész László:

Arról kérdezett és beszélt, hogy a televízió jövő májusában 50 éves, milyen műsor készül ez ügyben? Megemlítette, hogy Vitray készít 50 db 10 '-es portrét az alapítókról és környékéről, akik még élnek. A saját gyártású műsorsorozatáról beszélt, hogy ha azt felelevenítenék, méltó módon reprezentálná a televíziós elmúlt 50 évet.

Szolnoki András:

Említette, hogy főműsor időben színházi előadások lesznek, de hogy amikor az 50. évforduló lesz, azt nem tudja, hogy mit tűznek műsorra. A színházi előadások kapcsán elmondta, hogy itt is probléma a jogdíjfizetés. Per volt, nem tudja, mi annak az eredménye, de jogdíjat azóta sem fizetnek.

Tóth Tihamér:

Az ismétlések fontosságáról beszélt. Szerinte el kellene érni, hogy a műsorválasztásba is beleszólhatna a TMT, hogy valamiféle válogatás történjen, valamiféle minőséget és valamiféle példát hozzon. Jó lenne, ha megismételnék a Tüskevárt, és a hasonló témájú filmeket, azokat a gyerekfilmeket, amik perspektívát adhatnak a gyerekeknek.

Mihályfi Imre:

Elmondta, hogy szeretné, ha nem mindig 5-6 emberen múlna a Társasága munkája, és a TMT tagsága jobban kivenné a részét az operatív munkából. Száva Gyula Közszolgálati Televíziós Kerekasztalért kifejtett munkáját megköszönte a TMT vezetése és tagsága nevében.

Felkérte Radó Gyulát, hogy ismertesse a tagsággal a Társaság gazdasági eredményeit.

Radó Gyula:

Megállapította, hogy pillanatnyilag a házipénztárban van - 83.261,-Ft. Ez azért mínusz, mert amíg - a tegnapi napig - nem tudtuk felszabadítani a lekötött pénz egy részét, addig meg kellett a kiadásokat előlegezni. Elmondta, hogy semmi sem pótolhatja a tagdíjfizetést.

Ismertette a tagsággal a terv-tény számokat.

 
  Terv Tény
     
2004. 120.000.-Ft 81.000.-Ft
     
2005. 390.000.-Ft 188.000.-Ft
     
2006. 390.000.-Ft 25.000.-Ft
     
 

Kérte a tagságot, hogy a közgyűlésen jelenlévő kimutatást nézze meg, és a hiányzó összeget a lehető legrövidebb idő alatt pótolja a befizetéseket, de kérte, hogy mindenki legalább az évszámokat tüntesse fel, hogy az követhető legyen.

Beszélt még arról, hogy van egy olyan kitüntetési lehetőség, hogy lehet jelölni tagot a "Szakma mestere" címére, de erre bizonyos betöltött korra is szükség van.

Továbbra is szorgalmazta a Filmművész Szövetségbe való belépést.

Majd rátért az új tagfelvételre. Elmondta, hogy 9 nominált van:

Ismertette a szakmai életrajzokat, melyek a tagfelvételi lapok mellett mellékletként a titkárságon találhatóak.

Bánki Iván

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

Demjén Imre

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

László Gyöngyi

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

Polgár András

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

Sólyom András

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

Szűcs Zoltán

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

Tóth Tihamér

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

Vajda Ildikó

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

Varga László

A jelenlévő tagok a tagfelvételt egyhangúlag megszavazták.

Kérte a tagokat, hogy a lakcím és egyéb adatváltozásokat szíveskedjenek bejelenteni a TMT titkárságon.

Mihályfi Imre:

Megköszönte Radó Gyula beszámolóját. Feltette a kérdést a tagságnak, hogy ki az, aki az operatív munkában részt venne.

Operatív munkára jelentkezett tagok névsora:

Sós Mária - zene, jazz.

Bánki Iván

Demjén Imre

Sólyom András

Tóth Tihamér

Mihályfi Imre:

Felhívta a figyelmet pár internetes honlapra, melyek a közszolgálati televíziózás léte mellett állnak ki.
Ilyen pl.: a www.kellnekunk.hu

Mivel több kérdés nem volt, megköszönte a tagok részvételét és bezárta a közgyűlést.

Kmf.

 
Ruttkayné Enzsöl Ilona
jkv. vezető
Jánosi Antal
jkv. hitelesítő
 
 
 
 
 
 
    vissza az elejére vissza egy lépést