1092. Budapest. Ráday-u 31/K. Filmesház   telefon: 299-30-27; fax. 299-30-28; email:e.ica@filmjus.hu  
     
 

Jegyzőkönyv

mely felvéve 2007. október 2.-án a 10,30 órai kezdettel a FilmesHáz tárgyalójában (1092 Budapest, Ráday u. 31/K)
a Televíziós Művészek Társaságának a megismételt közgyűlésén

 

Jelen vannak:

a Televíziós Művészek Társasága tagságából

a társaság elnöke Mihályfi Imre,

elnökhelyettes Szőnyi G. Sándor,

titkára Radó Gyula,

Bednai Nándor, Bubryák István, Dunavölgyi Péter, Farkas László, Fellegi Tamás, Gurbán Miklós, Horváth Sándor,
Janovics Sándor, Jánosi Antal, Kálmán János, Kocsis Tibor, Kővári Péter János, Száva Gyula, Szolnoki András,
Zahora Mária, Varga László.

Két TMT-tag igazoltan távol:

Szinetár Miklós színházi-, Nádorfi Lajos pedig televíziós forgatási munkái miatt.

3 fő, új tagnak jelentkező:

Ámon Betti, Mudry Péter, Sasvári Lajos.

Simon Margit jkv-vezető,
Jánosi Antal jkv-hitelesítő.

Mihályfi Imre, a Társaság elnöke üdvözölte a megjelent tagokat és az új tagként jelentkezőket.
A közgyűlést megnyitotta.

Ismertette a megjelentekkel, hogy a közgyűlés jegyzőkönyve magnóra való rögzítéssel készül, a jegyzőkönyv hitelesítőjéül javasolta Jánosi Antalt, jegyzőkönyvvezetőnek pedig, Simon Margitot.

A Társaság megjelent tagjai ezt egyöntetűen elfogadták és megszavazták.

Ezt követően Mihályfi Imre, a Társaság elnöke ismertette az előre meghirdetett és a tagok részére kipostázott közgyűlési napirendi pontokat:

1./ Beszámoló
a Televíziós Művészek Társasága, és a Közszolgálati Televíziós Kerekasztal eddig végzett munkájáról
Előadó: Mihályfi Imre elnök

2./ Tagfelvétel és szervezeti élet
Előadó: Radó Gyula titkár

Mihályfi Imre egyben ismertette, a választmány a jelentkezési lista szerinti új tagok felvételét, valamint az Alapszabály módosítását javasolja a tekintetben, hogy új tagokat a választmánynak joga legyen felvenni, azzal ne kelljen mindig a közgyűlésig várni.

Kérte, a napirendi pont tárgyalásakor az új tagok eddigi szakmai életrajzukat maguk ismertessék a közgyűléssel.

3./ Elnökségi és választmányi vezetőségválasztás
Beszámol: Szőnyi G. Sándor, elnökhelyettes.

4./ Egyebek (éppen aktuális ügyek)

Mihályfi Imre ismertette, a napirendi pont keretében tárgyalásra javasolja a NAMS-sal kapcsolatos vitaanyagot és azt, hogy alakítsák ki a társaság álláspontját.

Előadóként ehhez a napirendi kérdéshez Száva Gyulát kérte fel.

A napirendi pontokat a megjelent tagok elfogadták.

Mihályfi Imre felkérte a napirendi pontok teljesítését megelőzően Radó Gyula titkárt, állapítsa meg határozat képes-e a közgyűlés és az idevonatkozó részt az Alapszabályból ismertesse szóban is a megjelentekkel.

Radó Gyula ismertette, a társaság 2004. 06. 08-án jött létre, 2006-ban pedig 86 fő képviselte a tagságot.

Elmondta, a Társaság az elmúlt időben három tagját búcsúztatta el: Pápai Lajost, Mihályfy Sándort és nemrég Békés Józsefet. E miatt a taglétszám: 83 főre csökkent.

Ebből a létszámból 19 fő van jelen, valamint a 3 fő új belépő. Bejelentette, hogy két TMT-tag igazoltan van távol:
Szinetár Miklós színházi rendezői tevékenysége miatt, és Nádorfi Lajos, forgatáson való részvétele miatt nem tudott megjelenni, de ezt előre bejelentették.

Felolvasta az Alapszabályból az idevonatkozó részt, amely a közgyűlési meghívó mellékleteként postázásra került minden tag számára, így annak mindenben megfelel a közgyűlés összehívása, minden tag tisztában van azzal, távolmaradása esetén milyen jogokat nem tud gyakorolni, illetve a meghívóban azt is megjelölte az Elnökség, hogy határozatképtelenség esetére melyik másik időpontban ismétli meg a közgyűlést.

"A Társaság legfőbb szerve a közgyűlés. A Közgyűlés a tagok összessége, amely a Társságot érintő minden kérdésben dönthet. A közgyűlést az Elnökség hívja össze. A közgyűlésre minden tagot a napirend közlésével kell meghívni úgy, hogy a meghívók elküldése és a közgyűlés napja között legalább tizenöt nap időköznek kell lennie. Évente legalább kétszer rendes közgyűlést kell tartani, és rendkívüli közgyűlést kell tartani, ha a tagok egyharmada azt - a cél megjelölésével - igényli, vagy a tisztségviselők bármelyike azt szükségesnek tartja.

A Közgyűlés határozatképes, ha legalább a tagság fele + egy tag jelen van. Ha a közgyűlés nem volt határozatképes, az emiatt megismételt közgyűlés az eredeti napirendben szereplő ügyekben a jelenlévők számától függetlenül határozatképes, ha a távolmaradás jogkövetkezményeire a tagok figyelmét a meghívóban felhívták. A megismételt közgyűlést az eredeti - határozatképtelenség miatt elmaradt - közgyűlés időpontját követően 15 napon belüli időpontra kell összehívni, amely időpont az eredeti közgyűlés meghívójában is megjelölhető."

Mihályfi Imre megköszönte Radó Gyulának az ismertetést.
Majd röviden áttekintette a TMT eddig végzett munkáját a leköszönő választmány és elnökség nevében.

2004-ben alakultunk, és három évre szólt a vezetőség megbízatása - mondta -, tehát itt az ideje, hogy a leköszönő választmány és elnökség beszámolója után, a lemondásukat bejelentsék, s annak tudomásulvétele után új vezetőséget válasszon a Televíziós Művészek Társasága. Elmondta, hogy az első összejövetele a társaságnak a Magyar Televízió nagyvetítőjében volt, mely gyakorlatilag még egy másik helyzet volt. Nagyon sokan akkor még tagjai voltak a Társaság tagjai közül a Magyar Televíziónak is, és amikor azt a javaslatot előterjesztette, hogy hozzák létre a Televíziós Művészek Társaságát, akkor két-három ellenszavazattal, gyakorlatilag mindenki ennek a társaságnak a létrejövetele mellett állt ki.
Ez a társaság meg is alakult. Az első pillanattól kezdve fontosnak tartotta azt, hogy ez egy szakmai testület legyen, és ne legyen semmifajta olyan felhang a társaság munkájában, amelyikre rávetülne valamifajta párthoz való elkötelezettség, mert az természetesen mindenkinek a magánügye. Ebben a társaságban szakmai munkát végzett az elnökség és a választmány. Hála a technikának - mondta -, ha valaki utána akar kutatni, hogy ebben az elmúlt három évben mi minden történt a Televíziós Művészek Társaságában, az rákattint a www.tvmt.hu honlapra, és ott részleteiben gyakorlatilag mindenről informálódhat.

Az Alapszabályra visszatérve elmondta, a társaság célja: szakmai érdekvédelem. A szakmai érdekvédelem természetesen egy szélesebb aspektusból közelíthető meg, mert nem szakszervezet, bár foglalkoztak munkajogi dolgokkal is, de elsősorban művészeti és szorosan vett szakmai kérdésekkel. Tehát a társaság célja: szakmai érdekvédelem abban az értelemben, hogy a közszolgálati televízió a jelenleginél sokkal jelentősebb mértékben legyenek az egyetemes és a nemzeti kultúra értékeinken és ezen belül elsősorban a művészeti értékeknek őrzői és terjesztői. Ehhez a ponthoz elmondta, két alapprobléma volt. Az egyik, hogy mindazt az értéket, amit az archívumok őriznek, tulajdonképpen halott anyagként kezelték, nem nagyon lehetett viszontlátni a képernyőkön, holott ezek komoly kulturális értéket képviselnek.

Amikor ennek utánament a TMT vezetősége, akkor kiderült, olyan jogdíjproblémák akadályozzák ezeknek az anyagoknak az ismétlését, amelyek összegszerűen olyan nagyok - idézőjelben -, amelyet a Magyar Televízió nem képes a büdzséjéből fedezni. Hosszas tárgyalásokat folytattak az akkori elnökséggel, és megegyeztek abban, a színészeknek ki fogják fizetni az elmaradt jogdíjakat. Nem volt a MASZK-nak más kérése, mint az, valamifajta jó indulatú gesztust tegyen a televízió és egy minimális összeggel jelezze azt, nem áll szándékában elutasítani ezt a követelést. Erre akkor ígéretet kapott a TMT vezetősége, hogy bizonyos összegben meg fognak állapodni a Magyar Televízió részéről és ki fogják fizetni azt. Jelen tudomása szerint ez nem történt meg, ez a dolog itt el is akadt. Ez a Magyar Televízió részéről van így, hogy a Duna TV részéről milyen konkrét lépések voltak, arról a TMT vezetőségének nincsen konkrét tudomása.

Beszámolt arról, a következő pont volt, hogy a közszolgálati televíziók a meglévő értékek közvetítésén túl önálló művészi értékteremtő munkát is végezzenek. Ez a pont volt az, amelyik a TMT vezetősége munkájának a sarkalatos pontjává vált, tehát nem tartják azt elegendőnek, hogy különböző művészi eseményekről tudósítson a közszolgálati televíziózás.
A közszolgálati televíziók kötelességének tartják, amely feladatot azoknak el kell végezniük, hogy önálló művészi termékek létrehozásához segítséget nyújtsanak. Ezt nem fogja helyettünk senki elvégezni - mondta -, ezt nem várhatjuk el a kereskedelmi televízióktól és ez teljesen független attól, hogy digitális vagy nem digitális, ilyen, vagy olyan televízión keresztül, de ezt a munkát, ha a közszolgálati televízió nem végzi el, akkor helyette ezt senki nem fogja ellátni.

A Társaság vezetése első lépésként meghirdette a Várkonyi pályázatot. A Várkonyi pályázatnak az volt a célja, kezdjük el a különböző pályázatok mellett, melyeket akár az ORTT, akár a Magyar Mozgókép Közalapítvány írt ki, hogy elinduljon egy önálló televíziós játékkészítés, mégpedig azzal az egyszerű technikával, hogy a meglévő színházi előadást tv-játékszerűen feldolgozza. Ez takarékos megoldás lett volna, kb. 80 millió forintot számoltak 12 tv-játék elkészítéséhez ezzel a módszerrel és e mellett lettek volna színházi közvetítések is természetesen. Gyakorlatilag számos tárgyalás folyt az ORTT vezetésével, hogy fogadja el ezt a Várkonyi pályázatot és itt történt egy döntő fordulat a TMT vezetésének munkájában. Amikor számot vetettek azzal, természetes szövetségesei a TMT tagságának a filmesek, - de a munkához igazából véve az irodalom képviselői és a színészek azok, valamint ezeknek a testületei, akik a leginkább érintettek a televíziózásban és nélkülük ebben a munkában nem lehet előbbre lépni -, megszületett az a koncepció, hogy létrehozták a Közszolgálati Televíziós Kerekasztalt.

A TMT-n és a FilmJus-on kívül a Katona József Drámaíró Kerekasztal, a MASZK - Országos Színészegyesület alapította a Közszolgálati Televíziós Kerekasztalt, melyhez később csatlakoztak a különböző filmszakmai szervezetek is. Ennek óriási jelentősége volt, mert igazából felölelte a szakma legszélesebb körét és a különböző fórumokon ez a Közszolgálati Televíziós Kerekasztal tudta hallatni a szavát. Hogy elérte-e a célját? Ha egy A-pontból egy B-pontba el akarunk jutni - mondta -, akkor az azt jelenti, hogy meg kell egy utat tenni. Megállapította, hogy ebben az "útban" vagyunk tulajdonképpen és valószínű, hogy az összes célkitűzést, ha nem is tudjuk mind maradéktalanul megvalósítani, de erről a folyamatos cselekvésről, erről a folyamatos küzdelemről nem szabad lemondani. Ez a szakma már csak ilyen, hogy akárhány pofont kapott az élettől és a saját szakmájától, a szakma szeretete az mindig sokkal nagyobb és sokkal erősebb, és ezért mindig győz a keserűségek és méltánytalanságok felett.

Most természetesen egy új helyzet van, ezért mindazt, amit a TMT tagsága csinált, azt újra végig kell gondolni.
Az elkövetkezendő időben az új vezetőségnek az lesz a dolga, hogy az új helyzethez megkeresse az új módszert, az új taktikát, tehát a kulcsokat. Meg kell az új stratégiát fogalmazni, tovább kell vinni a jelen axiómákat az új helyzetbe és ahhoz alkalmazkodni. Ez nem lesz könnyű dolog, hiszen ezen a közgyűlésen még szó lesz egy dolgozatról, egy több mint 300 oldalas anyagról, amelynek elég meglepő és megjegyezhetetlen a címe: "Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia szakmai vitaanyaga". Azt gondolom - mondta - egy tisztességes magyar mondatban meg lehetett volna ezt fogalmazni. A dolgozatot egy könyvvizsgáló cég és egy RECICA nevű számára ismeretlen cég százmillió forintért készítette el, Sarkady Ildikó kormánybiztos patronálása mellett. Megállapította, hogy többszöri nekifutással sem tudta elolvasni, feladta.

Társaságunknak van egy kitűnő embere erre a célra, Száva Gyula, akit a vezetőség megbízott azzal, hogy olvassa el ezt a szakmai vitaanyagot és ismertesse majd. De a főbb taktikai pontokat azért a közös választmányi ülésen kialakították. Következetesen azt, hogy nem kell ezt kőbe vésett mózesi kőtáblának tekinteni, hanem szét kell szedni és meg kell próbálni a Társaság szempontjából megközelíteni. Egy hónapot adtak arra, hogy erre az irdatlan mennyiségű anyagra reflektáljon a Társaság. Javasolja, alakuljon majd egy grémium, akik az itt felsorolt és elmondott szempontok alapján összeülnek és megfogalmazzák a végső változatot, mert 2007. október 5-ig ezt be kell nyújtani a MEH-hez. Az már maga is nagyon furcsa, hogy ilyen rövid idő alatt kell arra reflektálni. Nem akarta minősíteni az anyagot, a tények önmagukért fognak beszélni.

A szakmai érdekvédelem kategóriájába tartozott az is, hogy művészi alkotóképességeik alapján elismert munkatársak nagyobb teret kapjanak a televíziók munkásságában, a szakma minden művészeti ágában.

E tekintetben nem tudott a Társaság semmilyen konkrét eredményt elérni. Egy olyan periódusban, amikor a szakmához értő embereket sorra elküldi a televízió, akkor a fantazma birodalmába tartozik ez a célkitűzés.

"A művészi képességekkel rendelkező fiatalok számára a fejlődésük és kibontakozásuk érdekében létre kívánjuk hozni a fiatalok stúdióját."

A Társaság megbízta, hogy közösen a Duna TV-vel jöjjön létre egy ilyen kvázi a Fiatal Művészek Stúdiójához hasonló képződmény, amire a Duna TV-t képviselve Petrovics Esztert, az MTV részéről Balogh Zsoltot kérték fel. Ők egy éves, vagy másfél éves egyhelyben topogás után beadták a lemondásukat azzal, hogy nem tudnak ebben a kérdésben érdemes dolgot produkálni, ők leadták az elképzeléseiket, viszont nem jutottak semmire.

Megismételte, a Társaság politikai pártoktól független, azoktól anyagi támogatást nem fogad el és azoknak anyagi támogatást nem nyújt. Együttműködésre törekszik viszont mindazon állami és társadalmi szervekkel, elsősorban a televízió felelős vezetőivel, a művészeti szakszervezetek vezetőivel és a művészeti szakszervezetekkel, amelyek a Társaság céljainak megvalósításában érintettek.

Megállapította, hogy ez megvalósult és a TMT vezetősége igyekezett kifejezetten szakmai problémákkal foglalkozni. Elmondta, nagy örömére szolgált, hogy ennél az asztalnál itt ültek a különböző politikai pártok képviselői, amely pártok a Parlamentben képviselve vannak. Előterjesztette a Közszolgálati Televíziós Kerekasztal Szily Katalinnak azokat a kéréseket, kívánságokat, amelyeket a Kulturális Bizottság albizottságának is megküldött a Társaság, a Közpénzek útjai címmel. Elérték, hogy meghallgassák a Társaságot, ahol elmondhatták azt is, amit még ezen felül is fontosnak tartottak. Megállapította, akár győzelemként is értékelhették volna azt, ami ott történt, mert hiszen nem volt olyan felszólaló, aki nem adott volna igazat abban, hogy a pénzeket a műsorok előállítására kéne fordítani és nem egyébre, a különböző hivatalok és intézmények burjánzásának az elősegítésére. Valamennyi párt hiányolta a tv-filmeket, hiányolta a tv-játékokat.

Egy televíziós műsorban elmondták, egy magyar filmnek háromszázezer nézője van. Ha egy magyar filmet harmincezren megnéznek, akkor ez már siker. A nézők korosztálya főleg a 14-től 18 éves korig terjed. Ezzel szemben, ha megnézzük azt, hogy milyen lehetősége van a televíziózásnak, a televízióknak, amelyek a nézők széles spektrumához szólnak a sugárzott műsorokkal - ez alól kivételek a kereskedelmi televíziók, hiszen számukra a 49 éves korral véget ér a közönség -, a közszolgálati televíziózásnak komoly kötelességei lennének a közönségével szemben. A közszolgálati televíziózás a közönségé. Tehát, ha a közszolgálati televíziózás nem a közönsége számára készít műsorokat, és nem a közönsége az, amelyik élteti, akkor teljes bizonyossággal vakvágányra fog futni és nem fog megfelelni a feladatának.

Ez alatt a három év alatt sok fontos dolog történt, de most fordulópontnál tartunk, ez pedig a digitális televíziózás kialakulása. Ennek előestéjénél tartunk. Megállapította, hogy erre új stratégiákat, új technikákat kell kidolgozni, és el kell érni, ez a legfontosabb - mondta -, hogy meghallgassanak minket. Eléggé elkeserítő az, miközben sikerült elérni, hogy meghallgassák az alkotókat, az írókat, a színészeket és tudomásul vegyék mindazokat, ahogyan hozzáértésükkel segíteni próbálták a közszolgálati televíziózást, ez az anyag, amely megpróbálja lerakni a jövő televíziózását ez nem is tudom - mondta -, a kultúra szó hányszor szerepel benne? Egyszer, kétszer, háromszor? A háromszáz oldalban. Ebből is látszik, hogy lesz itt még mit tenni!

Volt egy Közszolgálati Televíziós Kerekasztal, ahol jelen voltak a pártok képviselői és a szakma képviselői, ahol megtárgyalásra került a Közpénzek útjai című anyag.

Aztán volt egy Médiaparlament, ahol a szakma elmondta az összes gondját, baját az ott jelenlévő politikailag kompetens embereknek. Eléggé lepergett róluk. Nem nagyon vették az adást, pedig ott voltak a rádiósok is, akik eléggé keményen elmondták saját problémáikat is. Ez némi csellel jött létre, mert ezt a Postai Hírközlési Dolgozók Szakszervezete hívta össze, mint kvázi szakszervezeti rendezvényt. A Pethő Iván szemére is vetette a szakszervezet elnökének: miért nem a postásokról beszélünk és miért a televíziózásról?

Ezt követően az Európai Unió prominens személyiségei jöttek össze a Közép-európai Egyetem előadótermében, ahol nagyon keményen számon kérték a közszolgálati televíziózástól a televíziós művészeti alkotásoknak a hiányát, és kötelességének rótták fel az európai kultúra támogatásának hiányát is.

Ezzel szemben, ha megnézi az ember ezt az anyagot - mondta -, amit ismertetni fog Száva Gyula velünk, akkor gondolom, lesz véleménye mindenkinek.

Tehát, ha az elmúlt évet értékeljük, akkor az mondható el, hogy ért el eredményeket a TMT, de voltak fiaskók is.
Konkrét eredménynek mondható: összeállt a szakma egy egységes egésszé, szót tudott érteni egymással.

S ha most kevesen is vagyunk itt a közgyűlésen - mondta -, a tagság tulajdonképpen a vezetőség mögött áll.
Megállapította, az alapkérdésekben soha nem alakult ki vita a vezetőség és a tagság között, ha konkrét ügy adódik, ez a tagság mindig mozgósítható, cselekvőképes.

Megköszönte a tagságnak a leköszönő vezetőség nevében az eddigi részvételt a munkában, és mindazoknak köszönetét fejezte ki, akik segítették a vezetőséget munkájában.

Átadta a szót Radó Gyulának a következő napirendi pont szerinti tagfelvételi előterjesztés, valamint a pénzügyi beszámoló megtételére.

Radó Gyula:
Ismertette a tagsággal, a Társaságnak a bankban jelenleg 1.378.162.-Ft-ja van, a kézi pénztárban pedig 99.241.-Ft található. Megállapította, ez a készpénz valószínűleg elég lesz arra, hogy a közgyűlést követő esetleges változásokat a Társaság a hivatalos procedúrákon keresztül meg tudja valósítani, úgymint Alapszabály módosítást, újabb aláírási címpéldányok készítését, melyekhez elengedhetetlenül szükséges ügyvéd közreműködése is. Megkérte a tagságot, aki esetleg el van maradva a tagdíj befizetéssel, a rendelkezésre álló csekkek használatával ezt pótolja, illetve az eddigi kiadásokról-bevételekről készült kimutatásba bárkinek joga van betekinteni, mely az összes TMT-tag rendelkezésére áll.
Ez a kimutatás egyben tartalmazza azt is, hogy ki milyen évi tagdíjjal maradt el.

Ezt követően Mihályfi Imre, a Társaság elnöke felkérte az új tagnak jelentkezőket, ismertessék rövid szakmai életrajzukat.

Ez a felsoroltak esetében megtörtént, akik tagfelvételüket kérték a Televíziós Művészek Társaságába (írott formában a szakmai életrajz minden tagfelvételi lap mellett csatolva):

1./ Ámon Betti 2./ Mudry Péter 3./ Sasvári Lajos.
a
Mihályfi Imre
megkérdezte a jelenlévő tagokat, van-e kérdésük az új jelentkezőkhöz. Mivel kérdés nem merült fel, szavazásra kérte fel a TMT-tagokat.

Az új tagok felvételét és az Alapszabály módosítását a jelenlévő tagok együttes igen szavazattal megszavazták.

Mihályfi Imre megkérdezte, a vezetőségi munkáról szóló és a Társaság pénzügyeiről szóló beszámolókhoz kíván-e valaki hozzászólni? Átadta a szót, Bednai Nándornak.

Bednai Nándor:
Megköszönte a vezetőségnek és a választmánynak a munkáját.
Úgy értékelte, legjobb tudásuk és igyekezetük ellenére sem tudtak sikeresen fellépni a Magyar Televízióval szemben, nem tudtak ebben a szélmalomharcban három kérdésben megoldást találni. Az egyik az, hogy a Magyar Televízió úgy hirdeti magát, értéket közvetít. Az elmúlt három évben sem új művet, sem irodalmat, sem jó zenét - akár a könnyű, akár a komolyzene terén - nem közvetít. A múltat közvetíti. A Magyar Televízióban egymás után mennek le azok az értékes filmek, amelyeket a régiek készítettek. Tehát a Magyar Televízió nem értéket, hanem a régi értéket közvetíti.

Megállapította, gátlástalanul piszkítanak bele a régiek munkáiba. Az alkotók megkérdezése nélkül, mindenféle egyeztetés nélkül szórják az anyagaikat a képernyőre, nem írják ki a nevüket, nem írják ki a színészek nevét, nem írják ki az operatőr nevét. Személyes sértésnek érzi, hogy szóltak a szerkesztők, vigye be a Montreaux-ben nyert Chaplin-díjat, mert arról akarnak vele beszélni az adásban. Bővebb felvilágosítást kért a műsor koncepciójáról, mert hátha nem ért vele egyet.
Kérte, hogy a szerkesztők által összeválogatott anyagot ne adják le, de ennek ellenére az adásba került az alkotók megkérdezése és beleegyezése nélkül.

A tiltakozás eredményeként egy nagy szürke csíkot rátettek az adás elejére, "rendezte: Bednai Nándor". Ez sértő az ő részére, mert több alkotó munkáját válogatták össze egy műsorba, s ezért a többiek részére pedig bántó. Sérelmezte azt is, hogy többek között az Önök kérték-be gátlástalanul dobálják össze a rég készült művek egyes részeit.

Az etikai kérdésen túl az is sértő az alkotók számára, hogy mivel "csak" bejátszanak egyes részeket a műveikből, a jogdíj kifizetéseknél e miatt úgy érzik, hiányzik kb. összességében negyven perc, ami nem kerül számukra kifizetésre, hiszen az adás végén az van a főcímen, az adást rendezte, vagy szerkesztette: XY. Tehát ő fog részesülni más alkotásának jogdíjából, pedig az ötven perces műsorból kb. 40 percnyi a Bednai-művekből kerül adásba. Ezen probléma megoldásában kérte az Elnökség hathatós segítségét: ne szerkeszthessenek különféle adásokba az alkotók megkérdezése és beleegyezése nélkül munkájukból.

Hozzászólásában még foglalkozott a Magyar Televízió anyagi helyzetével. Mindaddig, amíg a politikai pártok egymással vannak elfoglalva, addig nem számít számukra, létezik-e Magyarországon kultúra. Amíg ez nem változik, addig nem látja a kibontakozás reményét. Pénz nélkül nem lehet műveket létrehozni. Elmondta még, szerencsésnek tartaná, ha ez a mi civilszervezetünk kapna évente x-millió forintot arra, hogy az általunk létrehozott kuratórium, vagy grémiumunk, vagy dramaturgiai tanácsunk pályázatot hirdethessen rövid irodalmi művek, novellák létrehozására, gyártására és a televíziónak kötelessége legyen - ha nem sérti a létrehozott alkotás a különféle törvényeket - műsorra tűzni azokat. Ezen javaslat megvalósítását szintén az új vezetés figyelmébe ajánlotta.

Elmondta, véleménye szerint Mihályfi Imrével ellentétben ő úgy gondolja, hogy a tv-s alkotók nem útközben vannak, hanem útban vannak. Az A és a B között útban vannak és nem kellenek senkinek. Erről az útról előbb, vagy utóbb le kell térni, mert más lehetőség nincs. Elmondta, ő szívesen jön el minden megbeszélésre, amely a szakmát érinti, de az az érzése, egymást áltatják, mert hisznek abban, hogy a televíziózás az össztelevíziósnak fontos, nem, - állapította meg -, nem az a fontos, hogy a politika minden eszközzel tömje az emberek fejét innen is, onnan is.

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást, és átadta a szót Szolnoki Andrásnak.

Szolnoki András:
Elmondta, megérti Bednai Nándor pesszimizmusát, de három évvel ezelőtt, amikor ez a szervezet megalakult, ha ezzel a pesszimizmussal lett volna felvértezve, akkor valószínűleg ugyanazon a napon meg is szüntette volna magát, hiszen mi pont azért jöttünk létre, hogy ezeket a dolgokat próbáljuk megoldani. Elmondta, egyetért Bednai Nándorral abban, hogy ez egy szélmalomharc, hiszen az intézményben is mindenki a maga területén szélmalomharcot vív majd egy évtizede, tulajdonképpen a rendszerváltozástól kezdve, amikor a reklámtorta felosztásra került.

A közszolgálat ebből teljesen kiszorult, ami sajnos a Parlamentben ülő képviselők, illetve a Kulturális Bizottság rettenetes hibája, meg az akkori televíziós vezetésnek a helyrehozhatatlan hibája, hogy akkor nem lobbiztak ez ügyben. Számtalan figyelmeztetést kaptak pedig, bár akkor még ez a szervezet nem létezett, de szakszervezetek voltak, amelyek kifejezetten foglalkoztak ilyen szakmai kérdésekkel és levelekkel is bombázták őket, vigyázat! Abban a pillanatban, amikor a kereskedelmi televíziózás elindul, akkor az a pénz, amiből mi kultúrát csináltuk - mondta -, az el fog tűnni, mert ugye a reklámtorta pénze máshova került.

Pontosan amiatt, hogy a szélmalomharc házon belül egyre nagyobb lett, hoztuk létre ezt a testületet és megállapította, ő szerinte itt vannak eredmények. Ha csak a Várkonyi-pályázatot nézzük, két évig valóban szélmalomharcot vívtak, mert számtalan tárgyalást folytattak az ORTT-nél. Azért mára, ha nem is ezen a néven, de egy nagy projekt, egy 150 millió forintos projekt mégis csak az utolsó pillanatban megjelent és bizonyos dolgokat a mi javaslatainkból vettek át. Példaként említette, sikerült megvalósíttatni egy nagyon fontos dolgot, hogy szakmai döntéseket kell hozni a pályázatoknál.

Amikor ezt először kimondták a TMT vezetése részéről az ORTT-nél, akkor azt Kovács úr személyes sértésnek vette, hogy képzeli ez a Társaság azt, hogy azt mondják, ők nem értenek ahhoz, hogyan kell dönteni egy ilyen kérdésben?! És mégis eljutott egy olyan pontra a dolog, hogy most fölállt egy szakmai testület, amikor ezt a 150 millió forintos pályázatot meghirdették, és ez a szakmai testület fogja most október 4-ig eldönteni - számtalan pályázat, irgalmatlan mennyiségű pályázat jelent meg az ORTT asztalán, amelyik egyébként szintén bizonyító erejű, hogy az a 3-4-5 éves elmaradás, hogy ők ezt nem pályáztatták meg évente, ennyi produkció gyűlt össze és állítja, ezen mennyiségű pályázat 75 %-a bizonyosan olyan szakmailag, hogy el kéne engedni, persze ennyi pénz nincs.

Hogy lesz-e ORTT vagy nem - mert jövőre lejár a mandátuma -, de azért az az Alap, amelyik ezt a pénzt kezeli - mert a pénz nagyobb részt a kereskedelmi televízióktól folyik be, lehet, átkerül az MMK-hoz, vagy valahová, ahol ezt kezelni fogják - az biztos, hogy a következő évben is ezt a pályázatot meg fogja hirdetni. Itt van egy másik anyag is, amelyiket szintén olyan szakmai szervezetekkel együtt készítettünk, mint a Drámaírói Kerekasztal társasága és a MASZK támogatásával, hogy a színházi törvénybe értékmegőrzés címén egy külön általunk készített passzus bekerüljön, és a szakmai szervezetek részéről fantasztikus támogatottsága van. Tegnap adta ki a kulturális minisztérium vitára a színházi törvényt magát, és már ezek a társszervezetek megígérték a TMT vezetőségének, ezt az anyagot azzal együtt fogják visszaadni.

Ha ebben a vezetőségünk bármilyen sikert elér, az egy óriási dolog. Ennek a szervezetnek az a feladata elsősorban véleménye szerint és a vezetőség véleménye szerint is, nekünk lobbistáknak kell lennünk. Az itt ülők nagyon régen dolgoznak ebben a szakmában, fantasztikus kapcsolatrendszerekkel. Imamalomszerűen minden fórumon állandóan ismételni kell, a kultúra mennyire fontos és mennyire fontos, hogy ilyen, tv-játékok, tv-közvetítések, irodalmi- és zenei műsorok készüljenek újból. Szerinte van még a Társaság tagjaiban annyi erő, hogy ezeket a kapcsolatokat jó lobbistaként használni tudja, ezeket a gondolatokat állandóan mondja-mondja, hogy a döntéshozók eljussanak addig: inkább szavazzuk meg! Ő inkább optimista, és arra kérte a Társaság tagjait is, ne keseredjenek el!

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Farkas Lászlónak.

Farkas László:
A Magyar Televízió költségvetésével kapcsolatos áttekintést nyújtott a tagság számára. Megállapította, hogy a Rudi elnöksége alatt mindenfajta kiadásra - köztük műsorok gyártására is - összesen tavaly 4 milliárd forint állt rendelkezésre, mely megegyezik pontosan a Hankiss elnöksége alatt (1990-1992-ben) rendelkezésre álló összeggel, csak pusztán azóta sok év telt el, sokan inflálódott a forint. Ennél a jelenlegi év még tragikusabb, 1,4 milliárd áll rendelkezésre, látszik, hogy folyamatosan a műsorköltségből faragnak le.

Javasolta, a különféle szakmai szervezeteknek abban kéne hatékonyan eljárniuk, hogy a közszolgálati televíziós, így a Magyar Televízió költségvetését is fel kéne zárkóztatni a szomszédos államok televíziós költségvetési nagyságrendjéhez. Példaként említette, hogy a cseheknél ilyen célra rendelkezésre álló költségvetés nagysága közel jár az 50 milliárdhoz, mely 2005-ös statisztikai adat, jelenleg viszont közel járnak a 100 milliárdhoz. Rá kell döbbenteni a szakma összefogásával a Parlamentben ülőket, hogy ezeket a nagyságrendeket elérhessék a közszolgálati televíziók (Duna TV, Magyar Televízió). Ha a pénzeszközök rendelkezésre állnak, szakmailag a munkatársak nemzetközi megmérettetésben is megállták és megállják a helyüket, ha számítanak rájuk. Példaként említette a Játék határok nélkül című produkció létrejöttét, a műsor készítését.

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Fellegi Tamásnak.

Fellegi Tamás:
Egyetért Mihályfi Imrével abban, hogy az új TMT vezetésnek egy új stratégiát kell felállítania. Szerinte eddig nagyon koncentrált a Társaság a Magyar Televízióra, mint közszolgálatiságra, most ezt ki kellene tágítani a Duna TV irányába, hogy szélesebb körben tudjuk mozogni.

A másik dolog, amiben változtatni kell az új TMT vezetésnek, amelyet a régebbi nem tudott elérni, hogy megfelelő nyilvánosságot kapjon. Kommünikéket kell szerkeszteni, azokat közzé tenni, mert különben a politika soha nem fog odafigyelni, csak arra, amit ők akarnak.

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Ámon Bettinek.

Ámon Betti:
Hozzászólásában megköszönte Mihályfi Imrének és a Társaság tagjainak, hogy a szerzői jogdíjak kifizetésének elemzésekor beszámolójában is különbséget tett a Magyar Televízió és a Duna Televízió között, mert ott nem úgy zajlanak a dolgok, mint a Magyar Televízióban. Nagyon fontosnak ítéli, mindenki álljon ki a mellett, ne olvasszák egybe a Duna TV-t és a Magyar Televíziót, természetesen hangsúlyozva, miért fontos, hogy mindkét intézmény megmaradjon.

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Varga Lászlónak.

Varga László:
Hozzászólásában megállapította, hogy az "oszd meg és uralkodj!" elv érvényesül a mai életben. Azt látja fontosnak, hogy mindenhol el tudjuk érni, ne osszál meg és ne uralkodjál! Összefogásra szólított fel, melyet erősítenünk kell. Ismertette a Társasággal, hogy a rádiósokkal és a Duna TV-sekkel megpróbáltak egy 12 pontos anyagot létrehozni, amelyik tényleg az európai közszolgálatiságról szól. Ezt egyik újság sem volt hajlandó lehozni, fizetett hirdetésben sem. Ezt úgy ítélték meg, hogy a hatalomnak iszonyú blokkolási része van ebben.

Ezt követően a szabadság kérdéséről beszélt. A Szabadság: felismert és megvalósított szükségszerűség. Ha ezt a három pillért külön vizsgáljuk, megállapítható, ha felismeri az átlag polgár, akkor próbálja megvalósítani, az szükségszerűség.
A hatalom mindent elkövet pont a kultúrán keresztül, hogy a nép, az átlag nép egyre sötétebb legyen, egyre butább legyen és nehogy megpróbálja felismerni, mi az ő szabadsága. Tehát itt nagyon-nagyon komoly feladata van - mondta - éppen a kerekasztalnak, megpróbálni még akkor is, ha szélmalomharcot folytatunk elfojtani ezt a szélmalomharcot, de azzal az alapfilozófiával: ne ússzál meg, és ne uralkodj! A kultúra, az valami más!

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Radó Gyulának.

Radó Gyula:
Megemlékezett a három elhunyt TMT-tagról - Pápai Lajosról, Mihályfy Sándorról és Békés Józsefről -, értékelte röviden a Társaság érdekében kifejtett munkásságukat.

Majd a múlt televíziójáról beszélt, eltűntek a szerkesztőségek - mondta -, eltűnt a műhelymunka. Viszont létrejöttek a produkciós irodák, producerek. Én azt hiszem - mondta - az a fajta műhelymunka, ami jellemezte a Magyar Televízió működését, az rettenetesen fontos volt, mert a remekművek így születtek. A mi Társaságunknak felelőssége volna mindezt összefogni, összefogni azokat a fiatalokat - amellyel ugyan kudarcot vallottunk, mert a régi, a hajdani nagy munkákra, a Fiatal Művészek Stúdiójának korszakaira építve megpróbált a régi vezetőség valamit megvalósítani, de nem tudott működni. Úgy érzi, hogy a produkciós irodák - mind a fővárosi, mind a vidéki irodák, sőt a kábeltelevíziók, amelyek fölvállalják a közszolgálatiságot, azoknak a szellemi műhelyeinek egy kicsit a szintézisévé kellene, hogy váljon.

A másik fontos dolog, az értékmegőrzés. Mi lesz akkor, ha elindul a vágyott digitális televízió? Azokat a rekeszeket, vagy azokat a fakkokat ki, mivel fogja megtölteni? - tette fel a kérdést. A jelenlévők munkáiból fogják - állapította meg -, a múltból, a jelenből. Ennek a szervezetnek a felállításában is fel kellene az új vezetésnek vállalnia a maga részét, hogy ne a Társaság véleményének meghallgatása nélkül jöjjön létre.

Majd értékelte a Társaság által díjazásra felterjesztések sorsát. Kérte a tagságot, hogy gondolkozzon a jelölteken, de ne csak az idősebb kollégákra legyenek figyelemmel, hanem itt lenne a lehetőség a fiatalabb generációra is felhívni ilyen módon is a figyelmet.

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Szolnok Andrásnak.

Szolnok András:
Farkas László hozzászólására reagálva elmondta, hogy nagyon szépen bemutatta, mi történt a közszolgálati Magyar Televízióban. Gyakorlatilag kiszorították az alkotókat.

Az optimizmusa nem arról szól, hogy lobbizni a Magyar Televízióban kell, mert ott nem lehet, hiszen a mindenkori menedzsment határozza meg, lehet-e lobbizni, vagy nem.

A jelenlegi menedzsment nem szereti a kultúrát, azt száműzte az M1 csatornáról, ők kifejezetten azért vannak, hogy minél nagyobb nézettséget szerezzenek. A nagyobb nézettséget pedig azzal lehet elérni, hogy minél lejjebb és lejjebb mennek, abba pedig mi nem férünk bele - mondta -, mert mi nem olyan műsorokat készítettünk, mint ami abba a körbe beletartozik. Ugyanakkor lehet látni, ismételni már nagyon szívesen ismételnek - függetlenül attól, hogy felrúgják a szerzői jogokat, meg egyebeket -, de látszik, az adásidőben megvan a lehetőség, oda be lehet törni. Tehát nem azt mondják, hogy nincs adásidő, hanem azt mondják, nincs pénz. Egy jó darabig nem is lesz. Ebből a szempontból ő is pesszimista.

De másutt kell a pénzeket megkeresni. Erre mondta azt, hogy mi lobbisták vagyunk, mert adott esetben - csak egyet emelt ki -, a Filmtörvény megalkotása után a filmes szakmának 5-6 milliárdja lett, ezt megelőzően volt 400 milliójuk.
Ez óriási különbség. Ma az a legnagyobb gondjuk, hogy a Filmszemlén hogy mutassák be, mert olyan sok van, hogy időhiány miatt nem tudják bemutatni az összes alkotást. Már a közszolgálati televíziók föl is vállalhatják, hogy aránylag olcsón ezeket a filmeket megkapják, és leadják, ha lenne rá kereslet. Mert az M1 csatorna még ezt sem vállalja föl, csak a Duna TV.

Azok a dolgok, amivel a Társaság vezetősége előjött az ORTT-ben, most meg a színházi törvény kapcsán próbálnak belopózni, az annyit jelent, ha ezzel sikert érnénk el, több száz milliót meg lehet találni a színházi törvényben, az ORTT utódjánál szintén meg lehet találni és ha megvan a pénz, már megvannak azok a dolgok, megvannak azok a külső produceri irodák - például a FilmAgent Kft. -, ahol azok a műsorkészítők tömörülnek, akiket a Magyar Televízióból eltávolítottak. Ott már ilyen műsorok nem készülnek, ott már rájuk nincs szükség, gyakorlatilag a szakma ezer részre oszlott kívül, de megjelent a külső piacokon. Amikor a digitális televíziózás bejön, most még nem látható pontosan, mert lehet, hogy nemcsak Magyar Televízió lesz és nemcsak Duna TV - hiszen pletykaszinten már lehet hallani, hogy egy kulturális televízió bontogatja szárnyait és magántőkével el akar indulni.

Amikor megkérdezte, hogy ugyan miből akarják azt fenntartani, akkor azt a választ kapta, amikor a digitális televíziózás beindul, akkor minden televízió kvázi 0-ról indul, illetve azonos eséllyel indul, mert ugyanolyan nézettséget elérhet el, mint a másik. Mert lehetőség van arra, hogy lássák. Egy kulturális televíziónak a nézettsége - ha azt vesszük, hogy Magyarországon 2-300 ezer ember, ez egy réteg, amelynek a Társaság tagjai is munkáikat készítették, az egy óriási szám egy tematikus csatorna esetében a digitális televíziózás korában. Nekünk erre kell felkészülni.

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Bednai Nándornak.

Bednai Nándor:
Annyit szeretett volna még hozzáfűzni az itt elhangzottakhoz, hogy az általa nagyra becsült és nagyon tisztelt, világot látott Hankiss Elemér bűnének tartja a Magyar Televízió szétverését.

Ismertette a tagsággal, Hankiss Elemér megjárta Amerikát és látta, ott van hatszázezer kis televízió, amelyik mindegyik önálló egység volt.

Hazajött és kitalálta a globalizáció legnagyobb ostobaságát, negyvenkét darab produkciós irodát hozott létre. Szétverte azokat a főszerkesztőségeket, amelyek addig jól működtek.

Így a televízió pénzét szétosztották, tehát negyvenkét koncesszió nélküli, meghatározott arculat nélküli csoport jött létre, amelyik rendkívül gyorsan megbukott és helyette jöttek a külső producerek, akik annyi pénzt vittek el, amelyikből most rengeteg filmet lehetne készíteni. Példaként említette az általa nagyon kedvelt, nagyon művelt és nagyon okos Friderikuszt, aki eladta a televíziónak a műsorát úgy, hogy minden egyes műsornál a díszletfelújításra a díszletépítés teljes összegét kérte.

Leszögezte, ezek a dolgok vezettek oda, hogy most nincs a televíziónak se koncessziója, se alkotója. Ma már a televízióban nem lehet találkozni egyetlen egy rendezővel, egyetlen egy szerkesztővel sem, akik értették a dolgukat. Csupa vadidegen emberrel lehet csak találkozni, akikről még ő sem tudja, hogy mit tudnak és nem látni a műsoraikat a képernyőn.

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és arra reagálva javasolta, hívják meg Hankiss Elemért és kérdezzék meg tőle, hogy gondolja, most hogyan látja, jól csinálta-e azt, amit akkor csinált? Ezt követően átadta a szót Kővári Péternek.

Kővári Péter:
Hozzászólásában elmondta, szerinte nem azzal kellene foglalkozni, hogy állítsák vissza a régmúltat. Mert azt gondolja, az a korszak úgy zárult le, hogy akarata ellenére vesztesei az alkotók ennek a háborúnak. Vigasztalónak tartja azt, hogy nemcsak a televízió veszített ezzel, hanem az egész egyetemes kultúra is. Veszített az irodalom, veszített a színház, veszített a zene, úgy értékelte, óriási veszteség az utolsó 20 év a kultúra számára. Azokat az utakat kellene megtalálni, hogy hogyan találjuk meg azokat a vektorokat - mondta - amelynek egy része vagyunk, mert mi a televíziózáshoz értünk, és ha ezt hozzátesszük az ő elképzeléseikhez, az ő keserűségüket a mi keserűségünkkel megerősítve elszántabban tudunk talán valamilyen olyan együttműködésre jutni, amely ki fogja tudni alakítani ezt a pár év múlva megjelenő digitális lehetőséget, amelyet nem is tudunk most még fölfogni sem.

Azt tudjuk az eszünkkel, hogy a digitális lehetőség azt jelenti, sok csatorna lesz. De, hogy az hogyan működik, az milyen is lesz, abban miféle specifikumok jöhetnek létre és abban mi hogyan találjuk meg a helyünket, a jóakaratú, emberi civilizációért felelősséget érző és az értékeket őrző és előállító emberek, hogy találjuk meg a módját?
Ezen kellene az új vezetőségnek gondolkozni.

Mihályfi Imre megköszönte a hozzászólást és átadta a szót Zahora Máriának.

Zahora Mária:
Említést tett arról, jó lenne meghatározni, hogy a közszolgálati televízióban mennyi a kultúra szerepe és mennyi a kultúrház szerepe. Mert, ha - mondta - ténylegesen nemcsak a kultúrházat akarnánk a kultúra helyett adni, hanem lenne egy meghatározott mennyiség, aminek ott kéne lenni a képernyőn, akkor tudnánk előrelépni.

Elmondta, ő a saját területén, a Gyermek- és Ifjúsági Dramaturgián próbálja ezt újra életre hozni, életben tartani.
Számtalan fórumon meg akarta teremteni azt a lehetőséget, hogy a jelenlegi kicsi témában is tudjuk kicsi műhelyt teremteni. Legutoljára három héttel ezelőtt kapott ez ügyben egy levelet. Tavasszal volt egy fórum az Uránia Moziban, amikor mindenki ott volt, aki a szakmából számít. Ott vezette ezt az előadást a Baló, aki elmondta, hogy soha ilyen szükség erre nem volt, rövidesen megteremtjük, senki ne féljen, csak készüljünk fel. Utána megkérdezte tőle, jól van, itt van ez az ő terve, ami a BBC-nek az alapján készült, ugyanis a tervét a BBC-től vette át, nem a saját kútfőjéből, ott már tapasztalatból tudják, hogy ez működőképes. Olyan szervezeteket kell létrehozni, olyan műhelyeket, ahol nagyon kis számú belső dolgozó van és a forgatókönyvek elkészülnek, azokat kiadják külső irodának. Ez működőképes, ez a pályázatokhoz teljesen jó rendszer lenne. Erre senki nem mondta még, hogy nem működőképes, ha a forgatókönyvekkel ezek a produceri irodák tudnának a különböző NKA, MMKA, és különböző ORTT pályázatokra jelentkezni, akkor kiérlelt jó könyvekkel lehetne megoldani azt, ami most esetlegesen jön létre. Sajnos a legutóbbi levélben is azt írta az elnök, ez egy egészen kiváló szisztéma, de nem aktuális a Magyar Televízióban.

Tehát ő azt gondolja, azt kéne elhatároztatni, valahol deklarálni, hogy mennyi az a kultúra, amire még szükség van egy közszolgálati televízió képernyőjén és akkor ezzel a módszerrel, mert úgy gondolja - mondta -, pillanatnyilag az erőviszonyok olyanok, hogy nem lehet más módszerrel betörni. Tehát hiába mondanák azt, tudnak olcsón nagyon jó színvonalú tévéjátékokat gyártani, ma az érdekszférák olyanok, hogy nem engedik. De azt már meg kell, engedjék, ha kellő energiával lépünk fel - mondta -, olyan pici műhelyek jöjjenek létre, amelyek alkalmasak arra, hogy jó minőségű írók által írt és rendezők által gondozott forgatókönyveket adjanak be pályázatokra, és mindegy, hogy a pénz honnan jön. Ő annak a híve, hogy valahogy be kellene "slisszolni", ahogy Andris elindította a színházi ügyeket, másoknak ugyanúgy kellene elindítani a tévéjátékokat, tévéfilmeket.

Mihályfi Imre:
Megköszönte a hozzászólásokat.

Egy dologra még felhívta a figyelmet, hogy amikor azt mondta, egy új stratégiát kell kidolgozni, bár ennek sok aspektusa van, de a filmszakma egyre inkább érzi, ő is csak a televízión keresztül tud eljutni a közönségéhez. Ez is egy olyan út, amit tudomásul kell venni, illetve a Társaság saját hasznára tudja fordítani. Amikor az új stratégiáról van szó, akkor tudomásul kell venni, ez a fajta, amiben felnőttünk, vagy nem fog, vagy teljesen más formában fog újjászületni, esetleg egy kulturális televízió formájában, esetleg egy szórakoztató csatorna formájában, tehát észnél és résen kell lenni nagyon, hogy ezekkel az új lehetőségekkel élni tudjunk és éljünk is. Követeljük ki - mondta - , a szakma jelenlétét és a szakma tudomásulvételét a döntéshozatalokban.

Elmondta, hárman végezték a jelölő bizottsági munkát: Jánosi Antal, Száva Gyula, Szőnyi G. Sándor. Felkérte a kollégákat most szavazatszámlálóként is lássák el a tevékenységet.

A közgyűlés a jelölő bizottsági és szavazatszámláló tagságra való felkérést tudomásul vette, szavazatszámlálóként a tagokat egyhangúan megszavazta.

Mihályfi Imre átadta a szót Szőnyi G. Sándornak, hogy ismertesse az eddig beérkezett jelölések eredményét.

Szőnyi G. Sándor:
Ismertette a tagsággal a beérkezett javaslatokat, majd felolvasta a jelöltek névsorát kérve a tagságot, hogy személyenként szavazzanak arról, ki kerüljön fel a választási ívre.

Elnöknek javasolta Szinetár Miklóst.

A közgyűlés egyhangúan megszavazta.

Alelnöknek javasolta Szolnoki Andrást.

A közgyűlés egy tartózkodással, egyhangúan megszavazta.

Titkárnak Radó Gyulát javasolta.

A közgyűlés egy tartózkodással, egyhangúan megszavazta.

Választmányi tagként javasolta:

Bubryák Istvánt, Fellegi Tamást, Kővári Pétert, Nádorfi Lajost és Zahora Máriát.

A közgyűlés Nádorfi Lajos jelölését egyhangúan, Bubryák István, Fellegi Tamás, Kővári Péter és Zahora Mária jelölését pedig egy-egy tartózkodással egyhangúan megszavazta.

Szolnoki András:
Javasolta, hogy tiszteletbeli elnöki tisztségre Mihályfi Imre alapítót, tiszteletbeli alelnöki tisztségre pedig Szőnyi G. Sándor alapítót szavazza meg a társaság.

A közgyűlés egyhangúan megszavazta.

Mihályfi Imre a választó ívek elkészültéig szünetet rendelt el.

Mihályfi Imre felkérte Szőnyi G. Sándort, ismertesse a titkos szavazás eredményét.

Szőnyi G. Sándor:
Ismertette, hogy:

Tiszteletbeli elnök: Mihályfi Imre egy tartózkodással, egyhangú szavazattal,
Tiszteletbeli alelnök: Szőnyi G. Sándor egy tartózkodással, egyhangú szavazattal,

Elnök: Szinetár Miklós egyhangú szavazattal,
Alelnök: Szolnoki András egy tartózkodással, egyhangú szavazattal,
Titkár: Radó Gyula egy tartózkodással, egyhangú szavazattal,

Választmány:

Bubryák István egy tartózkodással, egyhangú szavazattal,
Fellegi Tamás egy tartózkodással, egyhangú szavazattal,
Kővári Péter egy tartózkodással, egyhangú szavazattal,
Nádorfi Lajos egyhangú szavazattal,
Zahora Mária egy tartózkodással, egyhangú szavazattal.

Mihályfi Imre megköszönte a tájékoztatást.
Gratulált az új elnökségnek és választmánynak.
Ezt követően pedig átadta a szót Száva Gyulának.

Száva Gyula:
Ismertette röviden a törvényhozással kapcsolatos alap tudnivalókat, majd felolvasta az "Észrevételek a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia Szakmai Vitaanyagához" című anyagot, melyet a Televíziós Művészek Társasága, a Drámaírói Kerekasztal és a MASZK - Országos Színészegyesület vezetősége nevében fogalmaztak.

A közgyűlés tudomásul vette az ismertetett anyagot és felhatalmazta Száva Gyulát, hogy a Társaság nevében további bővítéssel véglegesítse azt, és küldje meg határidőn belül a MEH illetékeseinek.

Mihályfi Imre megköszönte Száva Gyula munkáját, és bezárta a közgyűlést.

Kmf.

Simon Margit
Jkv.
Jánosi Antal
Jkv-hitelesítő
 
 
 
 
    vissza az elejére vissza egy lépést