Igen tisztelt Miniszter Úr!

Megköszönve azt, hogy lehetőséget adott arra, hogy a Tévéművészek Társasága elnökségének tagjaiként személyesen is találkozzunk Önnel, szeretnénk legfontosabb gondolatainkat röviden összefoglalni. Tekintettel arra, hogy minden kérdéskör nagyon szerteágazó, ha szükséges, szívesen állunk rendelkezésükre, a részletekre vonatkozó elgondolásainkkal is.

A közszolgálati televíziók önálló értékteremtéséről.
A közszolgálati televíziók jelentős segítséget adhatnak a kormányzat kulturális terveinek a megvalósításához a zene, a képzőművészet, az irodalom, s mindenek előtt, a színházi kultúra és a drámairodalom területén . Ehhez, az információs tevékenység és a már meglévő művészi értékek (például a mozi filmek) közvetítésén túl, a televíziók önálló, alkotó, művészi tevékenységére is szükség van. (Tévéjátékok, tévéfilmek, színházi előadások feldolgozása, drámai értékű dokumentum filmek .) A Magyar Televízió digitális archívumában rejtőző tizenötezer percnyi tévéjáték és film jelzi, hogy a klasszikus és a modern, a magyar és a külföldi irodalom jelentős mennyiségét, értékeit feldolgoztuk. Ez tette itthon és a nemzetközi mezőnyben is, kedvelt, elismert és magas kulturális színvonalú intézménnyé a magyar közszolgálati televíziót. Meggyőződésünk, hogy ezt a tevékenységet folytatni kell.

A normatív támogatásról.
A köztelevízióknak reális alapokon kiszámított, a költségvetés által biztosított, éves, normatív támogatásra van szükségük, aminek alapján tervezni tudnak és ami ellenőrizhető.
Alapvető különbség van a kereskedelmi és közszolgálati televíziók között. A kereskedelmi televíziók célja a nézőszámtól függő, a reklámbevételek révén elérhető haszonszerzés, ezért, a nagyobb nézőszám érdekében, műsoraik zömében, a legalacsonyabb kulturális színvonalhoz igazodnak. Ez nem lehet a közszolgálati televíziók célja. A közszolgálati televíziók dolga, a tájékoztatás mellett, a kulturális értékek, s ezen belül, a művészi értékek terjesztése. Ez nem függhet a nézőszámra épített reklámbevételtől. Meggyőződésünk, hogy a magasabb kulturális színvonalon sugárzó köztele-víziók a jelenleginél jelentősen nagyobb számú nézőt hódíthatnak vissza a képernyőik elé.

A pályázati rendszerről.
A jelenlegi pályázati rendszer rossz. Arctalan, bürokratikus, a művészeti értékek létrehozására biztosított összeg kevés és szétforgácsolódik a különböző pályázati fórumok között.
A mozi forgalmazás egyedi produkciókat hoz létre, a televízióknak éves műsortervekben kell gondolkodniuk. Ehhez, trendeket meghatározó, megrendelési politikára van szükség. A televízióknak kell pályáztatni. Ez a biztosítéka annak, hogy létrejöjjön egy olyan kulturális közeg, amely arányokat tud kialakítani, dramaturgiai munkát tud végezni és nem utolsó sorban, fontos irodalomszervező fórummá is válhat, lehetőséget nyújt a kortárs magyar íróknak.

Műhelyek.
Az előbbiek alapján jöhetnek létre azok a televíziós műhelyek, melyekben az egymást és egymás munkáit ismerő emberek vitatkoznak, alakítanak ki művészi szemléleteket és dolgoznak. Különösen fontos ez a fiatal művészek esetében, akiknek, óhatatlanul, fiatalabb éveikben kell kialakítaniuk művészi egyéniségüket. Egyesületünk tett is lépéseket fiatal művészek televíziós műhelyének a megteremtése érdekében, ami, sajnos, anyagi okok miatt, nehezen alakul ki.

A televízió - népszínház.
A köztelevízió művészi munkájában kerülni kell a keveseket érintő, elitista szemléletet éppúgy, mint a kereskedelmi televíziókra jellemző, olcsó megoldásokat. A szó jó értelmében vett népszínházzá kell válni, ahol a közönség, élete fontos dolgaiban ismer magára, szórakozik , nevet, vagy szomorkodik, de az élmény, a jó művek katartikus hatása révén, tovább él benne.

2005. június 20.

A Televíziós Művészek Társaságának Elnöksége.