Mi, alulírottak megalapítottuk a FEHÉR ÁTJÁRÓ Film-Színház-Televíziós Alkotóműhelyt.
Szellemi elődje a Magyar Televízióban 1975-ben alapított FIATAL MŰVÉSZEK STÚDIÓJA. Tagjai az akkori stúdió élő alapító tagjai, valamint a már csatlakozott fiatal művészek. Elhatározott szándékunk szerint a Műhely tagja lehet az alapítókon kívül minden filmalkotó (rendező, producer, író, operatőr, dramaturg, színész, zeneszerző, hangmérnök, látványtervező, vágó a pályakezdőket is beleértve.)
Az Átjáró Film-Színház-Televíziós Műhely nyitott, a tagság feltétele két tag ajánlása és a többség egyetértése.

A Műhely önkéntes magántársulás, elsősorban olyan alkotók szellemi otthona kíván lenni, akik több műfajban is szeretik kifejezni művészei törekvéseiket és valós szakmai tapasztalattal, vagy szándékkal rendelkeznek a műfajok közötti átjárásra. A Műhely nem generációs alapon működik, tagsága nem azt jelenti, hogy a tagok másutt ne dolgozhatnának, de más műhely tagja egyidejűleg nem lehet.
Az a célunk, hogy az Átjáró Film-Színház-Televíziós Műhelyben igényes és művészi üzenetével a közönséghez utat találó alkotások készüljenek. Ugyanazokkal a jogosítványokkal és lehetőségekkel kívánunk rendelkezni és élni, amelyeket a jelenlegi struktúra a többi ismert stúdió, műhely vagy társulás számára biztosít a film, színház, televíziós műfajokban.
A Műhely gazdasági, jogi értelemben az ARC FILM STÚDIÓ Kft-hez tartozik. Dramaturgiai tanáccsal és vezetőséggel rendelkezik, művészi kérdésekben a rendelkezésre álló kereteken belül a producerrel együttműködve önállóan dönt a csomagtervek összeállításáról, egyes produkció preferálásáról, finanszírozásának nagyságáról.

Az ÁTJÁRÓ egyben Fehér György és Halász Mihály, az FMS társalapítójának emlékére díjat kíván alapítani, amelyet évente adományoz az arra méltónak tartott teljesítményért.

Budapest, 2004. január 19.

Előszó a működési szabályzathoz

Az alkotóműhely nevében is jelezni szeretné azt a törekvést, hogy tagjai természetesnek és könnyednek tartják az átjárást a színház, a televízió és a film műfaja között, bár ez sohasem volt kétséges az elmúlt évtizedekben.
Mit is jelent ez az átjárás?
Azt, hogy olyan művészi adottságú rendezők, mint hajdan Fábri Zoltán, Fehér György, Nádasdy Kálmán, Várkonyi Zoltán, vagy jelenleg Gothár Péter, Jancsó Miklós, Makk Károly, Szabó István, Szász János, Szinetár Miklós és még sokan mások, köztük tagjaink, akik filmben és színházban, televízióban egyformán képesek művészit alkotni, egyik műfajt sem feladva-feledve rendszeresen átjárnak a műfajok között és ilyen módon is lehetőséget kapnak folyamatos művészi tevékenységre, szellemi műhelymunkára. Mindez lehetőség a filmesek és a színházak számára, hogy témaválasztásnál már eleve úgy tervezzenek, hogy előre meghatározott és tervezett előadásokból televíziós változat készülhessen.
Különös segítség ez a magyar drámaíróknak, hogy műveik több nézőhöz jussanak el a televízión és vetítővásznon keresztül, valamint megmaradjanak az utókor számára.

Budapest, 2004. január 19.

M E G H Í V Ó

"FEHÉR éjszaka" a KOMÉDIUM Szalonban
2004. február 12-én csütörtökön 21.00 órakor

Fehér György rendező 65. születésnapját ünnepelve várunk mindenkit, akik ismerik, szeretik, vele dolgoztak és akiknek ma is hiányzik.

Részleteket idézünk főiskolás filmjeiből, történeteket mesélünk, ki mit őrzött meg róla és ez mintegy belépőül szolgál a megjelenőknek.

Fehér György Budapesten született 1939. február 12-én. Másfél éve nincs velünk.

Az emlékezés helyszíne:
Komédium Színház
Budapest, 1054. Tüköry u. 5.
Tel.: 269-56-31
332-59-67
332-59-97

Úgy gondolok most rád, mintha még hamarosan találkoznánk, majd tavasszal, mint annyiszor, amikor Pesten jártam, a főiskola körül, vagy az idétlen filmfesztiválokon, majd a rossz vetítők alagsoraiban, mégegyszer, ki tudja hányadszor megnézni az éppen munkában lévő film nyers vágását. Vagy máskor, a forgatókönyvek körüli hevesebb viták után, mikor együtt üddögéltünk, eddegéltünk, vagy iddogáltunk a leglepusztultabb kocsmákban. Ignác volt a neve?, ahova a Vígszínház melletti kis utcába vittél, plafonig rakott ládák, ismerős, már "boldog" törzsvendégek közé, a foghíjas de csábos kocsmárosné jóindulatába ajánlva. Te nem ittál, csak azt a rémes szörpöt, én pedig a talán még rémesebb bort, de a látogatás remek volt, tökéletesen értelmes, éppen minden elképesztő képtelensége miatt. És persze nevettünk, mert nem volt hova leülni, csak élvezni kellett a mindennél igazibb környezetet. Ajándékul adtad, annak vettem.

A szürkület szenvedélyét, vagy a szenvedély szürkületét, akárhogy mondhatom, csak a japánok tudják ilyen "fehéren", ilyen élesen, ilyen reménytelen kibogozhatatlanságban látni. Rejtély van a mélyén, azt próbálod feszegetni, csakhogy a rejtély titka éppen megfejthetetlensége. És te éppen ezzel mertél szembenézni.
Megyünk a sáros, ködös utakon, foszlékony és komoran felhős egek alatt, érdes, durva kezek nyúlnak a rossz ruhákból kivillanó női testek felé. Csikorgó erőszak, gyanakvó, bosszút ígérő kemény tekintetek: micsoda köznapi nyomorúság, mennyi haszontalan erő! Minden arc megviselt, valami istentelen súly nehezedik a mindig rosszal számoló homlokokra, az eltökélt kísérletekre. A csend és a várakozó semmi egyszerűen elátkozott, csapdákkal teli, és az emberek, e csapdák felé igyekezve vagy már éppen nyakig benne, menthetetlenül védtelenek saját korlátozottságukban. A filmek sodra az eseménytelenség álarcában áramlik, de a bennük romboló erő nagy. Nincs nyerő, csak vesztesek vannak. És a végén már csak a tapintható közeg marad: a táj anyaga, a fekete/fehér ezernyi borús árnyalata, a film áthatolhatatlan szövetének egyetlen valósága.

A szenvedély arcát látszólag hűvös, ám engesztelhetetlen szenvedéllyel kerested. Láttam ezt az iskolában is, mikor színésznövendékeidet a végsőkig gyötörve hajtottad, űzted a pontosság felé, a közhely üressége mögé. Semmi rutinos készáru, előrecsomagolt, adott forma nem volt elfogadható. Veled együtt kellett nekik megszenvedni a hiteles, csakugyan ismeretlen kifejezést. És az idő nem számított. Újból és megint, hányadszor? neki kellett fogni az átélt, átélhető mozdulat, ritmus, és hanglejtés megtalálásának. Beszédes szünetek és meglepő váltások, kiszámíthatatlan lüktetések nélkül, hogyan is lehetett volna bármi érvényeset létrehozni? Bele izzadtunk? Mindahányan, de ami létrejött az nem hasonlított már semmilyen klisére, hangzatos színházra. Ez is japán birkózás volt. Elegáns és könyörtelen.

Mert ez a két vonás: belső elegancia és konok, hajthatatlan meg nem alkuvás egész életviteledre érvényes volt. Ez adott olyan szinte kínzó feszességet és személyes pecsétet a filmeknek is. Kevés maradt belőlük, sajnos, de tudom, hogy hasonlíthatatlanok.

Drága Fehér Gyuri! Hogy lehetett ilyen elfogadhatatlan némaságban elmenni?

Fehér György film és tévérendező Budapesten született 1939. február 12-én. Két és fél éve csak az emléke van velünk.

2004 januárjában kérelmeztük a több mint kiváló művésztársunk nevének megőrzését. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta kérésünket.
Ezentúl minden év február 12-én - első ízben 2005-ben - kiosztható díjat az a filmszakember kapja, aki maga is alkotó személy és Fehér György szellemiségéhez méltó eredeti alkotást hoz létre, vagy egy különleges mű létrehozását meghatározó módon segíti elő.

A kuratórium minden esztendőben
a FILMJUS egy,
a Televíziós Művészek Társasága egy,
a Fehér Átjáró Műhely két,
a Magyar Filmművészek Szövetsége két tagot jelöl, valamint
az NKÖM egy elnököt delegál.

Pénzügyi lebonyolító az ARC FILM STÚDIÓ Kft. amely cég regisztrált filmgyártó.
A kft. vállalja, hogy az NKÖM által megajánlott díjat kiegészíti a szponzoroktól, támogatóktól szerzett támogatással.
A díj alapösszege 2005-ben 100.000.-Ft, amelyet az NKÖM biztosít évente, növekvő mértékben.

2

A díjat a színház, film és televízió művész születésnapján a kuratórium által felkért személy adja át, első ízben az NKÖM minisztere vagy az általa megbízott államtitkár.

Az eseményre 2005. február 12-én szombaton 18.00 órakor kerül sor a Filmjus Filmes Házában (Budapest 1092 Ráday u. 31/K), ahol Fehér György rendező születésnapját is ünnepeljük művésztársainak és barátainak részvételével. A díjátadás után levetítjük Fehér György egyik nagysikerű rendezését Fassbinder: Petra von Kant keserű könnyei c. színmű televíziós változatát (hossza 84').

Mindenkit szeretettel várunk.

Budapest, 2005. január 17.

2005. február 12-én Kenyeres Bálint kapta a Fehér György-díjat "Hajnal előtt" című tizenhárom perces rövid filmjéért, amely azóta is számos fesztiváldíjat nyert.
A Fehér György-díj 2005-ben is Müller Árpád festőművész erre az alkalomra festett alkotása volt.

2006-ban a Fehér György-díj átadására február 19-én, vasárnap 18.00 órakor kerül sor a FilmJus Filmes Házában (Budapest 1092 Ráday u. 31/K), ahol Fehér György rendező születésnapját is ünnepeljük művésztársainak és barátainak részvételével.
A díjátadás után levetítjük a többévi lappangás után előkerült egykorú főiskolai vizsgafilmet.

Mindenkit szeretettel várunk.

Budapest, 2006. február 1.