A magyar közszolgálati televíziózás, mindenekelőtt a Magyar
Televizió válságos helyzete ma már köztudott. A Magyar Televízió
eszközeinek és ingatlanjainak jelentős részét, adósságai törlesztése
érdekében már eladta, ennek ellenére nagy adósságai vannak,
időnként kockázatossá válik a működése is. Mi, akik sokan
hosszú időt töltöttünk el a magyar televízióban, nehéz szívvel
láttuk a magyar közszolgálati televízió vergődését, már-már
az agóniáját.
Ezért jött létre, két évvel ezelőtt, civil szervezetünk,
a Televíziós Művészek Társasága. A társaság célja a szakmai
érdekvédelem. Elsősorban a műsorszerkesztési elvek és a műsorszerkesztési
szemlélet változtatásáért próbáltunk tenni. Azért, hogy a
közszolgálati televízió - szemben a kereskedelmi televíziókkal
- kulturális televízió legyen. Több kezdeményezésünk, javaslatunk
jelent meg honlapunkon, s küldtük el azokat illetékes fórumokhoz,
ORTT-hez, minisztériumokhoz, közszolgálati televíziók vezetőihez.
Sokszor átéltük az audiológiákon ismerős "süket szoba"
élményét: mi bekiabáltunk valamit, és még csak visszhang sem
érkezett.
Ennek az évnek a nyarán ezért, a Magyar Drámaírók Egyesületével,
a Maszk Országos Színészegyesülettel, a Filmjussal, a Postai
és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének a televíziózásban
érintett szervezeteivel, valamint a közszolgálati televiziók
más reprezentatív szakszervezeteivel együtt, létrehoztuk a
Televíziós Kerekasztalt. Az elmúlt hetekben több, a szakmában
érdekelt civil szervezet, a Mode, az MRC, a HSD és a Filmkör
is csatlakozott a kerekasztalhoz. Szervezetünknek ma már jóval
ezer feletti taglétszáma van és elmondhatjuk, ez a szervezet
igen markáns módon képviseli országosan is a televíziós szakmát.
A Kerekasztal első tevékenységeként a Közpénzek Útjai címmel
két közérdekű bejelentést tett az Országgyűlésnek. Mindkettő
a meglevő pénzek hasznosabb és gazdaságosabb elosztását célozza,
melyek közül az egyikben az EU által kiírt és a hazai pályázatok
időbeli összehangolását kérjük, a másikban az ORTT működésének
néhány visszás elvi és gyakorlati jelenségére hívjuk fel a
figyelemet és kérünk megoldást.
Meggyőződésünk, hogy a Televíziós Kerekasztalnak fontos szerepet
kell kapnia a továbbiakban, az új, módosított médiatörvény
kialakítása, az ágazati párbeszéd és érdekegyeztetés területén
is.
Mint említettük, a Televíziós Művészek Társasága mindenek
előtt a közszolgálati televíziók műsorszolgáltatási elveinek
a korszerűbbé és - bátran állíthatjuk - népszerűbbé tételéért
áll csatasorba. Úgy gondoljuk, szükséges, hogy a közszolgálati
televíziók az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben legyenek
bázisai a magyar kultúrának, hogy dámaírók, színészek, színházak,
rendezők, filmesek és televíziósok által létrehozott művek
jelenjenek meg és hassanak a képernyőn. Nem elég a kultúráról
csak beszélni, annak meg kell jelennie: művek formájában,
élményt adó, átélhető módon. A zsurnalisztika dömpingje, a
lefényképezett rádióműsor, az egymással vitatkozó embereket
mutogató műsortípusok tömkelege a mai arányokban már unalmas
és érdektelen. Meggyőződésünk, hogy ennek a műsorszerkesztési
irányzatnak háttérbe kellene már szorulnia.
Terveink során hamar szembe kerültünk financiális problémákkal.
Adósságokkal, fizetésképtelenséggel. Ma rendkíívűl súlyos
a helyzet, de mi, akik hosszú időt töltöttünk el a televíziózásban,
tudjuk, a közszolgálati televízió mindig el volt adósodva,
mindig hatalmas adóságokat görgetett maga előtt. Ez így volt
a Magyar Szocialista Munkáspárt kormányzása idején, az Antall,
a Horn, Az Orbán kormányok idején, és ma is így van. Ez törvényszerű?
Hogyan lehetséges, hogyha valaki pozícióba kerül a televízió
élén az rögtön elfelejt számolni és nem tudja hogy meddig
nyujtózkodhat, hogyan lehetséges, hogyha valaki olyan pozícióban
van, hogy az állami költségvetésből pénzt szavazhat meg a
köztelevízió számára, az sem tud számolni: mi, mibe kerül.
Vagy mindenki hazudik önmagának? Vagy van a dolog mögött egy
sanda szándék is? A végszükségben való "pótlólagos támogatásokkal
a" mintegy a "tenyérből való etetés" módszerével
politikailag befolyásolni lehet a közszolgálati televíziót?
A 2004. június 30-án tartott kormányülés határozatát ismertetve,
a szóvivő egyebek közt a következőket mondta: "...Várhatóan
a médiatörvény módosítását igényli a normatív finanszírozás
megvalósítása, ennek a tervei ősszel kerülhetnek a parlament
elé és a döntés után a műsorperc alapú elszámolás a terv,
mert ez hosszú távon is képes biztosítani a napi politikától
független állami finanszírozást."
Ezek a tervek nem kerültek a parlament elé, pedig - véleményünk
szerint -, pontosan erről van szó!
Valósuljon meg a közszolgálat, törvényben
biztosított, normatív támogatási rendszere.
Európában a normatív támogatások rendszerei különfélék, de
abban egységesek, hogy meghatározzák és megkövetelik a támogatás
fejében teljesítendő célokat, - ahogy ez a költségvetés minden
tételénél szabály.
Minden televíziónak meg kell határoznia egyedi arculatát.
Egy televíziós csatorna arculatát a műsorstruktúrája, az abban
szereplő műsortípusok arányai és összefüggései határozzák
meg. Ezeknek - akár százalékokban is kifejezett -, meghatározását
minden csatornától el kell várni. A műsorpercre lebontható
költségeknek, műsortípusok szerint,- a tapasztalati adatokra
támaszkodva -, szerepelniük kell a támogatás igénylésében.
A reális, éves normatív támogatás összegének
az Országgyűlés döntése alapján, az intézmények által beadott
vállalásokon és az ezekre épülő igényeken kellene alapulnia.
Javasoljuk, hogy az igények, megfelelő indoklással, és a teljesítésre
vonatkozó ígérvénnyel együtt, eredetiben kerüljenek a képviselők
elé, hozzátéve a kormány elképzeléseit, és amennyiben elfogadást
nyernek, azoknak betartása a törvény erejével legyen kötelező.
A közszolgálati televíziók műsorgyártó tevékenységének alapvető
feltétele a megrendelői munka. A támogatás ellentételezéseként
vállalt feladataikat okos megrendelői politika révén így tudják
teljesíteni. Ma, a zsurnalisztikai műsorok kivételével, -
dokumentumfilmek, gyerekműsorok, színházi közvetítések, átdolgozások,
tévé-filmek, tévé-játékok -, szinte minden másfajta műsortípus
költségei döntő mértékben csak pályázati pénzekből fedezhetők.
Így tehát megrendelésre akkor van mód, ha valamelyik pályázató
kuratórium igent mond a beadott elképzelésre. Nem célszerű
azonban, ha a végső döntés olyan helyen történik, ahol nem
napi feladat, és napi gond a csatorna felvállalt arculatához
igazodó törekvés. A végső döntéseknek tehát a televíziós csatornák
kezében kell maradniuk, ennek a rendjét ki lehet alakítani.
Ez magában foglalja azt is, hogy televíziós szerkesztőségek
elfogadott programjaikhoz, kiegészítésként kérhetnek és kaphatnak
alapítványi, vagy más típusú támogatást.
Mindez azt jelenti, hogy a pályázati alapoknál felhalmozott
pénz egy jelentős részét szét kellene osztani az ezért kötelezettségeket
vállaló, közszolgálati televíziók között. Mindez a közszolgálati
televíziók számára jelenleginél sokkal nagyobb felelősséget
jelent, áttekinthető gazdasági lehetőségeik ismeretében kell
vállalt és elfogadott arculatuknak megfelelő javaslatokat,
forgatókönyveket befogadniuk és legyártaniuk, természetesen
úgy, hogy a normatívában meghatározott támogatás szigorú elszámolási
és állandóan ellenőrzött rend mellett kerüljön felhasználásra.
|