1092. Budapest. Ráday-u 31/K. Filmesház   telefon: 299-30-27; fax. 299-30-28; email:e.ica@filmjus.hu  
     
 

Hozzászólás a Médiaparlamenten

(Elmondja: Szőnyi G. Sándor)

 

A magyar közszolgálati televíziózás, mindenekelőtt a Magyar Televizió válságos helyzete ma már köztudott. A Magyar Televízió eszközeinek és ingatlanjainak jelentős részét, adósságai törlesztése érdekében már eladta, ennek ellenére nagy adósságai vannak, időnként kockázatossá válik a működése is. Mi, akik sokan hosszú időt töltöttünk el a magyar televízióban, nehéz szívvel láttuk a magyar közszolgálati televízió vergődését, már-már az agóniáját.

Ezért jött létre, két évvel ezelőtt, civil szervezetünk, a Televíziós Művészek Társasága. A társaság célja a szakmai érdekvédelem. Elsősorban a műsorszerkesztési elvek és a műsorszerkesztési szemlélet változtatásáért próbáltunk tenni. Azért, hogy a közszolgálati televízió - szemben a kereskedelmi televíziókkal - kulturális televízió legyen. Több kezdeményezésünk, javaslatunk jelent meg honlapunkon, s küldtük el azokat illetékes fórumokhoz, ORTT-hez, minisztériumokhoz, közszolgálati televíziók vezetőihez. Sokszor átéltük az audiológiákon ismerős "süket szoba" élményét: mi bekiabáltunk valamit, és még csak visszhang sem érkezett.

Ennek az évnek a nyarán ezért, a Magyar Drámaírók Egyesületével, a Maszk Országos Színészegyesülettel, a Filmjussal, a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének a televíziózásban érintett szervezeteivel, valamint a közszolgálati televiziók más reprezentatív szakszervezeteivel együtt, létrehoztuk a Televíziós Kerekasztalt. Az elmúlt hetekben több, a szakmában érdekelt civil szervezet, a Mode, az MRC, a HSD és a Filmkör is csatlakozott a kerekasztalhoz. Szervezetünknek ma már jóval ezer feletti taglétszáma van és elmondhatjuk, ez a szervezet igen markáns módon képviseli országosan is a televíziós szakmát.

A Kerekasztal első tevékenységeként a Közpénzek Útjai címmel két közérdekű bejelentést tett az Országgyűlésnek. Mindkettő a meglevő pénzek hasznosabb és gazdaságosabb elosztását célozza, melyek közül az egyikben az EU által kiírt és a hazai pályázatok időbeli összehangolását kérjük, a másikban az ORTT működésének néhány visszás elvi és gyakorlati jelenségére hívjuk fel a figyelemet és kérünk megoldást.

Meggyőződésünk, hogy a Televíziós Kerekasztalnak fontos szerepet kell kapnia a továbbiakban, az új, módosított médiatörvény kialakítása, az ágazati párbeszéd és érdekegyeztetés területén is.

Mint említettük, a Televíziós Művészek Társasága mindenek előtt a közszolgálati televíziók műsorszolgáltatási elveinek a korszerűbbé és - bátran állíthatjuk - népszerűbbé tételéért áll csatasorba. Úgy gondoljuk, szükséges, hogy a közszolgálati televíziók az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben legyenek bázisai a magyar kultúrának, hogy dámaírók, színészek, színházak, rendezők, filmesek és televíziósok által létrehozott művek jelenjenek meg és hassanak a képernyőn. Nem elég a kultúráról csak beszélni, annak meg kell jelennie: művek formájában, élményt adó, átélhető módon. A zsurnalisztika dömpingje, a lefényképezett rádióműsor, az egymással vitatkozó embereket mutogató műsortípusok tömkelege a mai arányokban már unalmas és érdektelen. Meggyőződésünk, hogy ennek a műsorszerkesztési irányzatnak háttérbe kellene már szorulnia.

Terveink során hamar szembe kerültünk financiális problémákkal. Adósságokkal, fizetésképtelenséggel. Ma rendkíívűl súlyos a helyzet, de mi, akik hosszú időt töltöttünk el a televíziózásban, tudjuk, a közszolgálati televízió mindig el volt adósodva, mindig hatalmas adóságokat görgetett maga előtt. Ez így volt a Magyar Szocialista Munkáspárt kormányzása idején, az Antall, a Horn, Az Orbán kormányok idején, és ma is így van. Ez törvényszerű? Hogyan lehetséges, hogyha valaki pozícióba kerül a televízió élén az rögtön elfelejt számolni és nem tudja hogy meddig nyujtózkodhat, hogyan lehetséges, hogyha valaki olyan pozícióban van, hogy az állami költségvetésből pénzt szavazhat meg a köztelevízió számára, az sem tud számolni: mi, mibe kerül. Vagy mindenki hazudik önmagának? Vagy van a dolog mögött egy sanda szándék is? A végszükségben való "pótlólagos támogatásokkal a" mintegy a "tenyérből való etetés" módszerével politikailag befolyásolni lehet a közszolgálati televíziót?

A 2004. június 30-án tartott kormányülés határozatát ismertetve, a szóvivő egyebek közt a következőket mondta: "...Várhatóan a médiatörvény módosítását igényli a normatív finanszírozás megvalósítása, ennek a tervei ősszel kerülhetnek a parlament elé és a döntés után a műsorperc alapú elszámolás a terv, mert ez hosszú távon is képes biztosítani a napi politikától független állami finanszírozást."

Ezek a tervek nem kerültek a parlament elé, pedig - véleményünk szerint -, pontosan erről van szó!
Valósuljon meg a közszolgálat, törvényben biztosított, normatív támogatási rendszere.

Európában a normatív támogatások rendszerei különfélék, de abban egységesek, hogy meghatározzák és megkövetelik a támogatás fejében teljesítendő célokat, - ahogy ez a költségvetés minden tételénél szabály.

Minden televíziónak meg kell határoznia egyedi arculatát. Egy televíziós csatorna arculatát a műsorstruktúrája, az abban szereplő műsortípusok arányai és összefüggései határozzák meg. Ezeknek - akár százalékokban is kifejezett -, meghatározását minden csatornától el kell várni. A műsorpercre lebontható költségeknek, műsortípusok szerint,- a tapasztalati adatokra támaszkodva -, szerepelniük kell a támogatás igénylésében.

A reális, éves normatív támogatás összegének az Országgyűlés döntése alapján, az intézmények által beadott vállalásokon és az ezekre épülő igényeken kellene alapulnia. Javasoljuk, hogy az igények, megfelelő indoklással, és a teljesítésre vonatkozó ígérvénnyel együtt, eredetiben kerüljenek a képviselők elé, hozzátéve a kormány elképzeléseit, és amennyiben elfogadást nyernek, azoknak betartása a törvény erejével legyen kötelező.

A közszolgálati televíziók műsorgyártó tevékenységének alapvető feltétele a megrendelői munka. A támogatás ellentételezéseként vállalt feladataikat okos megrendelői politika révén így tudják teljesíteni. Ma, a zsurnalisztikai műsorok kivételével, - dokumentumfilmek, gyerekműsorok, színházi közvetítések, átdolgozások, tévé-filmek, tévé-játékok -, szinte minden másfajta műsortípus költségei döntő mértékben csak pályázati pénzekből fedezhetők. Így tehát megrendelésre akkor van mód, ha valamelyik pályázató kuratórium igent mond a beadott elképzelésre. Nem célszerű azonban, ha a végső döntés olyan helyen történik, ahol nem napi feladat, és napi gond a csatorna felvállalt arculatához igazodó törekvés. A végső döntéseknek tehát a televíziós csatornák kezében kell maradniuk, ennek a rendjét ki lehet alakítani. Ez magában foglalja azt is, hogy televíziós szerkesztőségek elfogadott programjaikhoz, kiegészítésként kérhetnek és kaphatnak alapítványi, vagy más típusú támogatást.

Mindez azt jelenti, hogy a pályázati alapoknál felhalmozott pénz egy jelentős részét szét kellene osztani az ezért kötelezettségeket vállaló, közszolgálati televíziók között. Mindez a közszolgálati televíziók számára jelenleginél sokkal nagyobb felelősséget jelent, áttekinthető gazdasági lehetőségeik ismeretében kell vállalt és elfogadott arculatuknak megfelelő javaslatokat, forgatókönyveket befogadniuk és legyártaniuk, természetesen úgy, hogy a normatívában meghatározott támogatás szigorú elszámolási és állandóan ellenőrzött rend mellett kerüljön felhasználásra.

 
 
 
 
 
 
    vissza az elejére vissza egy lépést